Szinte minden második magyar család érintett valamilyen formában a szovjet rezsim által okozott társadalmi traumában, amely anyagilag, egészségileg és lelkileg is hatással volt és mind a mai napig kihat az áldozatok, a hozzátartozók, sőt az utódok életére is.
Tudjuk jól: a málenkij robot, pontosabban a „málenkájá rábótá” nem három nap vagy három hét munka volt, és nem minden esetben csak a Szovjetunió háború utáni újjáépítését szolgálta, hanem „óvintézkedési” módszer is, hogy az ellenségnek minősített személyeket eltávolítsák az útból. Az ártatlanul elhurcoltak számára – nemtől függetlenül – ez jobb esetben is három-öt évnyi embertelen körülmények közötti létet és robotot jelentett, nem beszélve azokról a megaláztatásokról, amelyeket a legtöbben sosem tudtak kiheverni. Ezen emberi sorsok és megrázóbbnál megrázóbb szenvedéstörténetek ismeretének hiányában generációk nőttek fel.
De „vannak ügyek, amelyeket nem lehet letudni”. Tavaly a Gulag–GUPVI-emlékév keretén belül, A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány fennállásának 25 évfordulója alkalmából rendeztek szakmai konferenciát, amelyen főként a témában jártas történészek és kutatók által készített kutatások és alkotások kerültek terítékre. A kiemelt téma a nők elleni erőszak volt, amely a Vörös Hadsereg bevonulásával vette kezdetét, és sokak számára a lágerekben folytatódott.
A szakmai konferenciát összefoglaló kötetnek – amelyet a soha többet jegyében ajánlanak az olvasó számára – komoly üzenete van: fel kell oldani a hallgatás tabuját.
Stark Tamás kutatásai szerint 700 ezer magyar állampolgárt deportáltak, közülük 200 ezer civil volt, a kutató becslései szerint ennek hat százaléka volt nő, akiknek ügye 1989-ig tabunak számított. Így negyvenévnyi elhallgatás után, a rendszerváltás időszakában kezdték a lágerben járt nők kálváriáját megismerni az emberek. Volt olyan férj, aki rosszul lett Zánkán, Sára Sándor dokumentumfilm-sorozatának vetítése közben – kényszermunkatábort megjárt magyar asszonyok vallanak kendőzetlenül az őket ért szenvedésekről és megaláztatásokról –, mert csak ott tudta meg, hogy milyen szörnyűségeken ment át a felesége.