A BKV-nak öt ellensége van: a négy évszak meg az utas – habzik fel egy sörrel oldott röhögés a körúton a hatos villamoson. Tulajdonosát hasonszőrű viccmesterek állják körbe, egyiküktől már röppen is Hofi klasszikusa: „Felkészültünk a télre, csak a hóra nem számítottunk.” A nevetés ezúttal sem marad el, igaz, nem is ragad át az utazóközönségre. Van, aki dühösen magyaráz a telefonba a kétórás késéssel befutott vonatáról, mások az elázott bakancsukra, csizmájukra merednek némán. Egy középkorú házaspár higgadt párbeszédben rögzíti, hogy mióta az eszüket tudják, mindig ez történik: káosz, rövid lejáratú apokalipszis, a felelősnek vélt vezetők verbális és képzeletbeli lincselése.
Horror, amit a gyerekek egymás között egymással művelnek, amikor senki nem látja őket
Mögötte a társadalom csendes asszisztenciája körvonalazódik.