Halálra ítélnek tizennégy kommunista terroristát

Hatalmas felháborodást kelt az a vandál provokáció, amelyet az Országos Antiszemita Pártnak a Vigadóban tartott nagygyűléséről jövő csőcseléke követ el.

Fotó: Wikipédia

Hatalmas felháborodást kelt az a vandál provokáció, amelyet az Országos Antiszemita Pártnak a Vigadóban tartott nagygyűléséről jövő csőcseléke követ el. Az agresszív tömeg útját elállja a rendőrség, ám az a lezárásokat megkerülve el tud jutni célpontjához.

A Népszava Conti utcai székházában randalíroznak, majd miután a karhatalom szétveri a garázdákat, este ismét összegyűlnek pár százan, és Az Est Erzsébet körúti szerkesztőségé­ben is törnek-zúznak a rendőrök megérkezéséig.

A Pesti Napló így összegez december 9-én: „A vasárnapi események […] a politikai helyzet és a politikai konzekvenciák szempontjából éppen az ellenkező hatást váltották ki, mint amilyenre az antiszemita pártgyűlés szónokai, a vandalizmus értelmi szerzői számítottak. Politikai körökben pártkülönbségek nélkül a legnagyobb felháborodással nyilatkoznak a vasárnapi eseményekről, és egyértelmű az a felfogás, hogy a rombolások páholyban ülő rendezői a kormány állását akarták megnehezíteni a szenvedélyek felkorbácsolásával, a felekezeti gyűlölség lángra lobbantásával. […] a jogrend megszilárdítása ellen hiába törnek fekete kezek.

Fotó: Wikipédia

Az ország közvéleménye ebben a kérdésben egységesen a Huszár-kormány mögött áll […] Az illetékes körök elhatározták, hogy nem tűrik a szemérmetlen izgatást, nem tűrik a fekete bolsevizmust és a méregkeverőket, akármilyen politikai és társadalmi pozícióban vannak, a büntetőtörvény teljes szigorával fogják sújtani.” Arról is írnak: „Hír szerint nemcsak a kormány van eltökélve arra, hogy a legkeményebb fegyverrel száll síkra a felforgatók és zavarosban halászók ellen, de Horthy Miklós is kész vérbefojtani azoknak akcióját, akik az ország mai komoly helyzetében, közvetlenül a békekötés előtt fel akarják borítani a rendet.”

Legkevesebb félszáz embert vesz őrizetbe a rendőrség. A helyszínen megjelenő Huszár Károly miniszterelnök (képünkön középen) kijelenti: „A vörös rémuralom után nem engedjük a zöld terrort rászabadulni az országra.”

Sokat elárul a pusztítás hátteréről a Pesti Napló: „A gyűlésen Kmoskó Mihály egyetemi tanár beszélt először. Kmoskó Mihályról éppen a Pesti Napló állapította meg vasárnapi számában, hogy hűségesküt tett a cseh kormány kezébe és a cseh kormány megbízásából szervezte a pozsonyi tót egyetem teológiai fakultását.”

A Pesti Hírlap megemlíti az év elején őket ért támadást, és idézi a Népszavát: „Akkor a csőcselék garázdálkodott, csakhogy nem a fehér, hanem a vörös bolsevistáktól fölbújtatva…” Megjegyzik: „Szívesen nyugtázzuk ezeket a szavakat, amelyekkel a Népszava elítéli a Pesti Hírlap ellen elkövetett rombolást.

Megállapítjuk azonban, hogy ez az elítélés kissé későn érkezett. Akkor, amikor maga az eset történt, tizenegy hónappal ezelőtt, az üdvrivalgó Vörös Újságon kívül a Népszava volt az egyetlen magyar újság, amelyik az ellenünk elkövetett rombolást és fosztogatást nem ítélte el, sőt azt mint jogos »népítéletet« ünnepelte. […] január 25-iki vezércikkében ezeket írja: »Most aztán jajgat az ellenforradalmi sajtó, szörnyű sérelem esett a sajtószabadságon. Ne sírjatok, krokodilok! Nem a sajtószabadságon esett sérelem, hanem az országrontó demagógia szabadságán!«’”

Ítéletet hirdetnek a csak a románok kivonulása után megkezdődhetett perben a kommunista terroristák, a Lenin-fiúk ügyében 12-én. A Magyarország rámutat: „A magyar igazságszolgáltatás történetében még sohasem fordult elő, hogy a bíróság egy napon tizennégy halálos ítéletet olvasson a vádlottak fejére.” A Világ így ír: „Ugyanabban a teremben, ahol Cserny József füttyszó kísérete mellett mondott golyó általi halált az ellenforradalmár tisztekre, ítélkezett ma a törvényszék a terroristavezér és bűntársai felett.

A forradalmi vésztörvényszék elnökéből vádlottá lett terrorista parancsnokot és tizenhárom társát a Stocker Antal kúriai bíró elnöklete alatt álló bírói tanács halálra ítélte.” Érzékletesen jellemzik a szadista vádlottakat: „A legelső helyen ül Cserny József honvéd-huszár mentében, frissen beretválva, mellette Löbl Mór, a bestiális szobafestősegéd. Gonosz arcán dúsan csapzik a rőt szakáll. A harmadik Papp Sándor, Cserny alkapitánya, sápadt, zord profilú fekete legény, a legkegyetlenebb terroristák közül való, akinek arcát most a halálfélelem festi krétafehérre.

Bonyháti Tibor volt tartalékos hadnagy, akit Cserny is »véreb«-nek tartott, egy Lombroso-figura Kakas Ferenc fürdőszolga, a három főrangú csendőrtiszt rafináltan kegyetlen gyilkosa és méltó társa, Löscher Márton zárják be az első sort. A terem közepén egy kurta kis pótpadon a 22 éves Csomor Gábor, Szigeti Gusztáv kereskedő könyörületet nem ismerő gyilkosa ül, aki ellen még négyrendbeli gyilkosság a vád. Mellette Steiger János autószerelő, részese Berend tanár meggyilkolásának.

A szemközti első padsorban Schön-Goldberger Gábor, aki a kis Dobsa zászlóst »gajdesz«-ba küldte. Mellette Mészáros Sándor, az egyik Hollán »hazaküldője«, Groó Géza, Dobsa zászlós apatikusan viselkedő gyilkosa, az őszbecsavarodott hajú gonosztevő. […] A negyedik Max Miksa, egy stupid arcú véreb, akinek lelkiismeretét egy ártatlanul halálra gyötört és kivégzett orvosnövendék élete terheli.”

A Lenin-fiúk vezére, Cserny az ítélethirdetés után kijelenti: „Az bizonyos, hogy proletárdiktatúra többet sohase lesz. Tulajdonképpen nincs is proletár. Most már belátom, hogy én sem voltam, de nem is vagyok proletár”.