Köves Slomó úgy fogalmazott: nem az a kérdés, hogy kik voltak a szüleink, hanem az, hogy mit kezdünk az ő emlékükkel.
- Közös feladatunk tartalmassá tenni az emlékezést akkor is, amikor a túlélők, azok, akiknek személyes emlékeik vannak a vészkorszakról, már nem lesznek közöttünk – mondta.
Ez a fajta, nem személyes múltra emlékezés egyfelől könnyebb, hiszen kevesebb fájdalommal jár, ugyanakkor sokkal több tévelygésre ad lehetőséget.
Példaként Pokorni Zoltán (Fidesz) XII. kerületi polgármester nagyapjáról szóló visszaemlékezésének fogadtatását említette. – Megdöbbentem nemcsak azon a pár őszinte mondaton, amit tőle hallhattunk, hanem visszaemlékezésének tévelygő fogadtatásán is, azon, hogy a polgármester személyes mondatait milyen kevesen fogadták az elvárható nyitottsággal és érzékenységgel – fogalmazott.
Hozzátette: ahogy nem érdem áldozatok leszármazottainak lenni, ugyanúgy nem bűn tettesek unokáinak lenni. Nem az a kérdés, hogy kik voltak a nagyszüleink, hanem hogy a rájuk való emlékezés tud-e aktuális tanulsággal szolgálni a mi életünkben.
Niedermüller Péter (DK) erzsébetvárosi polgármester arról beszélt: az emlékezés mindig morális és politikai aktus is, a saját felelősségünkkel való szembenézés. Ami 1944 és 1945 telén a VII. kerületben és egész Budapesten történt, az az ország szégyene. – Nem elfelejthető és nem is megbocsátható (...), olyan teher, amellyel mindannyiunknak együtt kell élnünk – fogalmazott a politikus.
A magyar történelem legfeketébb bűne, hogy nem tudtuk megvédeni zsidó polgártársainkat, vagy nem is akartuk megvédeni őket, hiszen már a 20-as évektől megjelent egy sor zsidótörvény, amelyekre a magyar társadalom jelentős része a füle botját sem mozgatta. Ezzel a felelősséggel a mai napig szembe kell néznünk – hangoztatta.
Borzalmas bűn az a gyűlölet, ami elindította a holokauszt eseményeit, ezért ma is az egyik legfontosabb feladat felszólalni a gyűlöletbeszéd, a kirekesztés ellen – tette hozzá Niedermüller Péter.
Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete azt hangsúlyozta: Budapest utcáin járva számos emlékhely késztet arra, hogy megálljunk és gondolkozzunk a múlt szörnyűségein. Az emlékezés pedig különösen fontos ma, amikor Európa-szerte ismét növekszik az antiszemitizmus, embereket nyíltan támadnak vallási vagy etnikai hovatartozásuk miatt – mondta a nagykövet.
