Az Est Hetvennégy vagon menekülő érkezett a Bánságból címmel arról ír: „A nyugati pályaudvar vagonvárosa új lakókkal szaporodott. Hetvennégy vagonban megjöttek a temesvári, aradi és karánsebesi kiutasítottak. Javarészük bíró, tanár, tanító, közgazgatási tisztviselő családokból áll, kik Romániát nem voltak hajlandók hazájuknak elismerni. Inkább nekiindultak a bizonytalanság útvesztőinek, az éhezésnek, a fázásnak, de nem tudták a lelküket eladni.” A Pesti Napló Románia fél a revanstól című írásában közli: „Halálraítéltek öt magyar tisztet, egy polgármestert és egy járásbírót.
” Majd Magyar mártírok címmel mutat rá az atrocitásokra. „Kolozsvárott halálraítéltek katonatiszteket és polgárokat. Egyetlen nagy vétkük az volt, hogy magyarok voltak. Lehet, hogy ezt az ítéletet már végrehajtották és az a néhány magyar ember már nem él többé. Beállottak azok közé a mártírok közé, akik, amióta a magyar Erdélybe ellenség tette a lábát, szünet nélkül jelentkeznek – itt vagyok, inkább a halál, mint ilyen rabszolgaélet! A mártírok e sorsában mindenfajta rendű és rangú polgárt meg lehet találni, de legtöbb közülük mégis a szerény, szürke tisztviselő, hivatalnok, bíró, vasutas, katonatiszt, tanító, tanár, birtokos. A magyarság törzse, a magyarság kiapadhatatlan csodakútja. […] őrájuk gondolni annyit jelent, hogy magyarok vagyunk, s azok is akarunk maradni. Azt óhajtjuk, róluk emlékezve, hogy ez ezeréves ország élje tovább életét és feleljen meg hivatásának. Legyen továbbra is az európai kultúra előretolt katonája.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!