Fél lábbal az iskolában

Kisebbfajta médiacirkusz övezte az elmúlt hónapokban az iskolakezdési szabályok változását, a hírek jogfosztásról és a hatévesek mindenáron történő első osztályba kényszerítéséről szóltak, ám egyelőre úgy néz ki, az egésznek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Az eljárást ugyan tényleg megbonyolították, de a szakmai szempontok nem változtak, és eddig a pedagógiai szakszolgálatokat sem rohamozták meg a halasztást kérő szülők tömegei. De mi alapján is döntik el, hogy egy gyerek maradhat-e még egy évet az óvodában? Iskolaérettségi vizsgálaton jártunk.

A teszt legnehezebb része a szereplés, többen nem a tudásuk szerint teljesítenek (képünk illusztráció) Fotó: Teknős Miklós

Január 31-én járt le a határidő, ameddig az idén tankötelessé váló gyermekek szülei beadhatták kérelmeiket az Oktatási Hivatalnak (OH), ha úgy érezték, hogy csemetéjüknek hasznosabb volna még egy évet a nagycsoportban tölteni, mint beiratkozni az első osztályba. A szabály új, a köznevelési törvény tavaly nyári módosítása előtt ugyanis nem volt szükség semmilyen eljárásra a halasztáshoz, a döntés az óvodavezetők kezében volt, ami a gyakorlatban sokszor azt jelentette, hogy a szülő megegyezett a gyerek óvónőjével a folytatásról. Hivatalosan persze az óvoda is csak szakmai okkal adhatott felmentést, és vélhetőleg korábban is voltak olyan esetek, amikor a határozat nem egyezett a család elképzelésével.

A változás, hogy eddig csak azokat a gyerekeket küldték iskolaérettségi vizsgálatra a pedagógiai szakszolgálatokhoz, akiknél nem tudtak helyben dűlőre jutni. Mostantól viszont az OH-hoz kell fordulnia mindenkinek, aki halasztást kérne, függetlenül attól, hogy ezt indokoltnak látják-e az óvodapedagógusok. Az eljárás egységesítésére a szakminisztérium szerint azért volt szükség, mert túl sok volt az indokolatlan felmentés, ami a gyerekek fejlődése helyett az óvodai létszámok mesterséges biztosítását szolgálta.

Az elmúlt években átlagosan harmincezer gyerek maradt hatéves kora után is óvodában, ami azt jelenti, hogy nagyjából harmadannyian kezdték egy év késéssel az első osztályt, mint amennyien időben beiratkoztak. Érdekes, de több száz esetben akadt példa arra is, hogy a gyermek már hatéves kora előtt iskolapadba ülhetett. Hogy ehhez milyen fejlettségi szintet kell elérni, azt élesben néztük meg egy szakértői vizsgálaton, hogy melyik intézménynél, azt az érintettek kérésére nem írhatjuk le.

Háromnegyed kilenc van, a pedagógiai szakszolgálat aulájában szőke, copfos kislány lóbálja idegesen a lábát egy széken ülve. Három hónap múlva lesz hatéves. Iskolaérettségi vizsgálatra érkezett. Barátságos a közeg, a fal telis-tele gyerekrajzokkal és színes képekkel, a várakozó helyiségben jól felszerelt gyereksarok is van számtalan játékkal, még egy kényelmes kanapé is helyet kapott, ha valaki esetleg nyújtózna egyet. Elsőként az anyát szólítják, hogy mesélje el, miért is szeretnének még egy évet az oviban tölteni. Kislányával addig a szakszolgálat vezetője ismerkedik, barátkozik. Néhány perc az egész. – Kriszti nagyon visszahúzódó, az óvodában nem szívesen kezdeményez játékokat, kicsit kívülálló. Nehezen barátkozik, és mintha tartana a felnőttektől is – magyarázza, hozzátéve, hogy minden egy elhúzódó betegséggel kezdődött, ami miatt két hónapot kihagyott az óvodából, szinte közvetlenül a tanévkezdés után. – A kórházban töltött hetek után valahogy nem találta a helyét, mindezt tetézte, hogy nemrég költöztünk is, miután a férjem új munkát kapott – érvelt tovább az anya.

Hamarosan jön a kislány is, félszegen áll, továbbra sem ereszti a pónilovat, félszavakban és nagyon halkan válaszol a bemutatkozó kérdésekre, pedig mindenki szívélyesen fogadja és bent ül az anyukája is. A szobában, ahol a vizsgálat zajlik, nyoma sincs tantermi szigornak. Itt is színes festmények sorakoznak a falon, hangulatos fonott bútorok terpeszkednek a mintás szőnyegen, van ovis szék kis asztallal, és megint csak egy halom játék. Minden adott egy kötetlen beszélgetéshez. Kriszti mégis nehezen nyílik meg, de mikor már egy-egy félmosoly is feltűnik az arcán, észrevétlenül előkerülnek a feladatlapok.

A teszt legnehezebb része a szereplés, többen nem a tudásuk szerint teljesítenek (képünk illusztráció)
Fotó: Teknős Miklós

Elsőként a vizuális gondolkodást ellenőrzik, be kell karikázni az egyforma és egy irányba mutató ábrákat. Ezután embert kell rajzolni, a kislány először azt mondja, nem tud, aztán kis unszolásra csak nekikezd, igaz, az eredmény nagyon halvány, ráadásul mindössze egy fejből és két lábból áll. A labirintus már jobban megy, úgy kell vezetni a ceruzát, hogy ne érjen hozzá a vonalhoz. Kezd oldódni a gyerek, a méretek és formák elkülönítésével hamar elkészül. – Sokan nem is gondolnák, mennyi mindent jelez a gyerek rajza. A vizuális koordináció, a grafomotoros készség, a finommotorika, az alaklátás, térérzékelés, vagy a vizuális memória mind vizsgálható a rajzokon keresztül – magyarázza a szakértő, mielőtt áttérnek a matematikai részre, ahol többek közt számsorokat kell ismételni, kézzel mutatni a mennyiségeket, visszafelé számolni, sőt még ritmust is kopognak. Fontos továbbá a testséma, az irányok ismerete, a mozgás összerendezettsége is, hiszen az iskolában könnyebben boldogul később az írással, aki ügyesen mászókázik, hintázik, hát még aki csukott szemmel és összekulcsolt karokkal is tud egy lábon állni.

Nincs már sok hátra, de most következik a neheze, legalábbis Krisztinek, akinek ezúttal beszélnie is kell. Évszakokról, hónapokról, családról, arról, hogy mit lát a képen. Még egy pár mondatos rövidke mesét is vissza kellett mondania emlékezetből. Azaz kellett volna, de a gyerek láthatóan túl feszültté vált. Fészkelődik, izeg-mozog, majd leesik a székről, közben szinte suttogva, alig érthetően válaszolgat. Ez a gyenge pontja, szociálisan valóban éretlen, a kelleténél jobban szorong, pedig a gyógypedagógus szerint ez az egyik legfontosabb részterület, itt nem véletlenül szükséges kilencvenszázalékos teljesítmény a teszten való megfeleléshez.

– Igen gyakori, hogy a kimondottan eszes, már írni vagy olvasni tudó gyerekek fennakadnak a rostán. Mert ­hiába okos, ha túlságosan izgul, ha nem mer megszólalni, ne adj isten elsírja magát a feladathelyzetben, ha visszahúzódik a kortárs közösségben, akkor szinte biztos, hogy nem tud a képességei szerint teljesíteni. Ilyenkor pedig nagyon fontos, hogy a szülő ne kudarcként élje meg, hogy még egy évet az óvodában kell töltenie a gyermekének. Higgye el, jót fog tenni neki, és egy tanévvel később sokkal sikeresebben fogja venni az akadályokat – fűzi hozzá a szakember.

A vizsgálatról kiállított szakértői véleményt a szakszolgálat megküldi az OH-nak, ahol ezután megszületik a döntés. Ha a végleges ítélet nem felelne meg a szülőknek, a vonatkozó jogszabály szerint a hatvannapos eljárás során lesz lehetőség fellebbezni, s akkor további szakértők bevonásával újravizsgálják a csemetét.