Hamarosan jön a kislány is, félszegen áll, továbbra sem ereszti a pónilovat, félszavakban és nagyon halkan válaszol a bemutatkozó kérdésekre, pedig mindenki szívélyesen fogadja és bent ül az anyukája is. A szobában, ahol a vizsgálat zajlik, nyoma sincs tantermi szigornak. Itt is színes festmények sorakoznak a falon, hangulatos fonott bútorok terpeszkednek a mintás szőnyegen, van ovis szék kis asztallal, és megint csak egy halom játék. Minden adott egy kötetlen beszélgetéshez. Kriszti mégis nehezen nyílik meg, de mikor már egy-egy félmosoly is feltűnik az arcán, észrevétlenül előkerülnek a feladatlapok.

Fotó: Teknős Miklós
Elsőként a vizuális gondolkodást ellenőrzik, be kell karikázni az egyforma és egy irányba mutató ábrákat. Ezután embert kell rajzolni, a kislány először azt mondja, nem tud, aztán kis unszolásra csak nekikezd, igaz, az eredmény nagyon halvány, ráadásul mindössze egy fejből és két lábból áll. A labirintus már jobban megy, úgy kell vezetni a ceruzát, hogy ne érjen hozzá a vonalhoz. Kezd oldódni a gyerek, a méretek és formák elkülönítésével hamar elkészül. – Sokan nem is gondolnák, mennyi mindent jelez a gyerek rajza. A vizuális koordináció, a grafomotoros készség, a finommotorika, az alaklátás, térérzékelés, vagy a vizuális memória mind vizsgálható a rajzokon keresztül – magyarázza a szakértő, mielőtt áttérnek a matematikai részre, ahol többek közt számsorokat kell ismételni, kézzel mutatni a mennyiségeket, visszafelé számolni, sőt még ritmust is kopognak. Fontos továbbá a testséma, az irányok ismerete, a mozgás összerendezettsége is, hiszen az iskolában könnyebben boldogul később az írással, aki ügyesen mászókázik, hintázik, hát még aki csukott szemmel és összekulcsolt karokkal is tud egy lábon állni.
























