Több mint tizenhétezer érdi lakost csapott be az ellenzék

Éppen felszállott a gerle a városházára, amikor delet kongattak a templom tornyában.

– Az a baj, hogy Érdnek is harangoztak, nekünk annyi – tolja maga mellett Csepel bringáját Domján Pista bácsi, akiből 81 évvel ezelőtt szakadt ki az első sírás még Érd-ófaluban.

– Megkergült ez a birka nép, mert csavargókat küldött a városházába.

A megkergültek közül egyre többen nyitogatják az önkormányzat kapuját, és azt kérdezik: hol a beígért pénzünk? Jönnek robogóval, limuzinnal, bevásárlószatyrot vagy tabletet lóbálva, de a nyolc ellenzéki párt érdekházasságának hála, a polgármesterré lett Csőzik László titkárságára a nép szava csak nyomtatott újság formájában juthat el, abból viszont öt is hever az asztalon.

– „Visszafizetjük a 250 ezer forint ingatlanonkénti csatornabefizetést az érintett érdieknek.” Szó szerint idéztem önnek abból a szórólapból, amelyet több mint huszonötezer postaládába tetszettek bedobálni. Azóta lepergett négy hónap, a pénz meg sehol.

Nincs meg a rávaló

Csőzik úr eleinte köhintget, hajat igazít, papírokat tologat az asztalon, akár a fontos emberek, aztán elismeri: szeretnék visszafizetni, de egyelőre nincsen meg a rávaló. Ha meglenne, akkor csatorna nem lenne, hiszen a beruházás több mint 19 milliárdos költségét a lakosság 250 ezer forintjaiból, önerőből és uniós pályázati pénzekből dobták össze. Ennyiből építette meg a hálózatot a kivitelező, tehát Csőzikék olyan pénzt ígértek vissza, amihez se joguk, se közük nincsen, de jól hangzott. Érd első embere szerint elődje, a fideszes T. Mészáros András másra költötte a pénzt, mint kellett volna. Kisvártatva kimondja a lényeget: pillanatnyilag még nem tudja, mi lesz az ígéretükkel.

– Szemrebbenés nélkül hazudik Csőzik László, hiszen ami nincs és a törvények szerint nem is járhatna, azt visszafizetni sem lehet. Egymilliárd forint volt a kasszában, amikor felálltunk. A saját szélhámosságukat igyekszik leplezni, mert tudatosan csapták be az embereket a győzelemért – mondja a volt polgármester. Simó Károly, szintén volt alpolgármester, aki a beruházás városi felelőseként dolgozott, megerősíti: a pénz a földben, a vezetékrendszerben van. Ráadásul a beruházás alig harminc százalékát fedezték a lakossági befizetések, a többi pályázati pénz volt. Csőzik képviselőként tudhatta az igazságot, mégis becsapta az érdieket. Ígért nekik több mint négymilliárdot, de miből? Ez szimpla átverés!

Ugyancsak átverésnek tűnik a másik ígéret is, de szintén jól hangzott: „Mi eltöröljük a 65 év felettiek építményadóját.” – Kitörölhetjük vele a fenekünket, mert olyan feltételeket szabtak és annyit kellene utánajárni, hogy addigra meghalok – rángatja zsemleszínű kutyája pórázát Margitka néni, majd rá is förmed. – Mogyoró, legalább az utcán viselkedj!

Csőzik viszont sikertörténetként igyekszik beállítani ezen ígéretüket is, noha megjegyzi: – A feltételek szigorúak, azt sem tudjuk, hányan lesznek képesek megfelelni, ráadásul jegyző híján vagyunk, pedig sok mindent rendbe kellene tenni, de bízom a sikerben.

Hordószónoki bejelentés

Következzen a harmadik választási ígéret, amelyet nyolc ellenzéki párt és jelöltjük, Csőzik úr ugyancsak közösen ígért. Ez a szándékos átverésen túl már tudatlanságra vall, hiszen azzal bolondították a város 1044 panellakásában élő lakótelepi népét, hogy esetükben szintén eltörlik az építményadót. A vonatkozó törvények értelmében ez helyből lehetetlen, ők mégis nekifutottak, fő a győzelem. Az új polgármester viselkedése és véleménye ezen a ponton már egyre bizonytalanabb. Végül ismét belátja, fogalma sincs róla, mit kellene csinálni. De arról sem, milyen következményei lehetnek. Kérdés persze, mit szól, esetleg mit tesz majd a lakótelep népe meg a 17 ezer, szintén becsapott, csatornapénzre váró ingatlantulajdonos.

Bőven van idejük kigondolni ezek után, mit és mikor kezdenek az új városvezetéssel. Nem úgy, mint az első osztályú és sikeres női kézilabdacsapat játékosainak, akik közül néhányan már új egyesületet keresnek, mert Csőzik úr bejelentette: nincs pénz a támogatásra, helyette út meg járda kell. Igaz, Érd büszkeségének szétkergetése nem szerepelt a választási ígéretek között, viszont az írott malaszttal ellentétben ez tényleg valósággá válhat.

A csatornaprojektet az előző, fideszes vezetés vezényelte le, a mostani csak választási ígéretet épített rá
Fotó: Bach Máté

– Jellegzetes baloldali, sőt gyurcsányi logika hátramutogatni, közben pedig felbomlasztani a sikeres közösségeket, megköpködni mindazt, amire a város eddig büszke lehetett – fakad ki T. Mészáros.

– Mi tavaly 385 milliót fordítottunk a kézilabdára, schluss, pass!

Endrész Csaba vezérszurkoló bólogat, szerinte a váratlan és az „útra meg a járdára kell a pénz” hordószónoki bejelentés mögött a politikai irányítás bevezetését látja, pedig nekik nem kell pártkatona. Antonovits Antal képviselő, Bács István volt alpolgármester felváltva bizonygatja a sportcsarnok és a benne folyó rendezvények hasznosságát: a környéken több mint kétezer iskolás gyermek kézilabdázik, 29 intézményben vezették be ezt a foglalkozást, ide jár az FTC mérkőzéseket játszani, a rendezvények pedig több mint ötezer érdi lakost képesek megmozgatni. Szerintük abban van politika, hogy a jelenlegi ügyvezetőt így akarják elküldeni és Csőzik emberét a székébe ültetni. A vezérszurkoló mintha nagy dobot püfölne egy vesztett mérkőzés végén, kínjában már csak a szurkolók ezreiben bízik: össze kell fogni, ezt nem lehet hagyni!

– Épeszű ember ilyet nem csinálna. Érdnek nincsen városi múltja, nincsenek nevezetességei, tradíciói, erre az egyetlent, a dobogós csapatunkat akarják megszüntetni. Érd nem született, hanem a régi falu köré összelapátolt város. Más vidékekről érkezett tízezrek közössége, akik nehezen találnak összhangot. Szerintem ez egy szerveződő közösség elleni erőszak lenne. Kidobni mindent, ami jól szuperál.

Politikai gerincesség

Azok a fehér WC-kagylók viszont, amelyeket a művelődési ház végébe, az udvarra dobáltak ki, bizonyára már nem szuperálnak jól, nem is tévesztendők össze a városi sportélettel. A kultúra lámpásai közül hárman cigarettáznak a bejárat előtt, amikor mondom, mi járatban vagyok, inkább elnyomják a félig égett szivarkát és mennének. Annyit megtudok, hogy miközben út meg járda kell, a közelgő sörfesztiválra mégis jutott valahonnan 8,2 millió forint.

Csőzik polgármester értékeli a kultúrát, mellette arra is van ötlete, sőt a tőle már megszokott, azonnali ígérete, miként lehetne visszatáncolni a kézilabdacsapat menesztésétől, mert populista bejelentését azóta megbánta vagy megbánatták vele politikai mentorai. Lelkesen adja elő, hogy ő bizony Mészáros Lőrinc vállalkozónak írt levelet, mert a városban Mészároshoz köthető cégek is dolgoznak, ezért, utalva a győri Audira meg a szegedi Pickre, Mészárostól szeretne pénzt kunyerálni. Látszik rajta, nem viccel. Amikor kissé gátlástalannak tűnő fantáziá­jára meg a politikai térfelekre emlékeztetem, megnyugtat: – Ezt nem úgy kell érteni, félre kell tenni a politikát. Én a csapat számára kérek független támogatást.

– Ennyit az utódom emberi és politikai gerincességéről – summázza a hallottakat T. Mészáros.

– Nem szokásom az intimitásokat emlegetni, most mégis kénytelen vagyok. Az a Csőzik kér pénzt Mészárostól, aki a családját elhagyva Bősz Anettel él együtt, és akivel felváltva szidják, gyalázzák a jobboldalt Orbán Viktor miniszterelnök úrral az élén. Még ezen is túlmutat Csőzik gátlástalan viselkedése, hiszen Bősz Anett időközben átállt a Demokratikus Koa­lícióba, ahol Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc a mentora. Kérjen pénzt a Gyurcsánytól! Ne azoktól kunyizzanak, akiket nyilvánosan utálnak. Ehhez nagy arc kell.

A nagy arcra pedig mindenből több fér, még a megeredt esőből is. El is űzte a gerlét a városháza tetejéről, de Domján Pista bácsi, akit megint utcára kergetett a magány, állja a szeles víz csapkodását. – Na, mire ment velük? – kérdi, de választ nem vár. – Megmondtam magának az elején, hogy ezek a génjeikben hordozzák a hazudozást meg a pénzéhséget. Ugye hogy egy vasat sem fizetnek vissza senkinek? Ha rám hallgat, már régen otthon lehetne. Na, jó egészséget a továbbiakban – tolja el az öreg Csepelt.

Ennyiben maradtunk.