Az időseknek otthon a legbiztonságosabb

Bár érezhetően csökkent a forgalom a városokban, a kormány világos figyelmeztetése ellenére sokan – meglepő módon éppen az idősebb korosztályból – láthatóan nem érzékelik még a valós járványveszélyt. Érden készült riportunkban beszámolunk a különböző ügyintézések során szerzett tapasztalatainkról is.

Ritka kép, kevesen veszik komolyan a járványt Fotó: Havran Zoltán

Délelőtt tíz óra van, nagyjából húszan állunk az érdi kormányablak bejárata előtt. Muszáj volt jönni: napokon belül lejár a jogosítványom, és ki tudja, intézhetek-e bármilyen ügyet a közeli jövőben. Kényelmi okokból, na meg most már elővigyázatosságból is előre foglaltam időpontot, hogy csak annyi időt töltsek itt, amennyit feltétlenül muszáj. Szájmaszkot mindössze ketten viselünk, egy idősebb úr és én, akire úgy néztek a gyerekek, amikor eljöttem a játszótér mellett, ahogyan a színes bőrűeket bámulhatták itthon a hatvanas években.

A kormányablak ajtaján figyelmeztető szöveg: csak annyi embert engednek be, amennyi ügyintéző dolgozik, a várakozókat pedig megkérik, hogy tartsanak egymástól egy-másfél méteres távolságot. Ez nagyjából meg is van, és szerencsére gyorsan be is jutok, de mielőtt a kijelölt ablakhoz indulnék, a biztonsági őr utánam szólt: „Legyen szíves, fertőtlenítse a kezét!” Amilyen okos dolog a falra felszerelt kézfertőtlenítő, akkora meggondolatlanság, hogy az egymástól alig egy méterre ülő, az ügyfelektől mindenféle papírokat, igazolványokat, pénzt átvevő és nekik visszaadó ügyintézők mindenféle védőfelszerelés nélkül dolgoznak. Egyikük ugyan fekete gumikesztyűt visel, de a többieken még az sincs, és amikor kifelé jövök, mögöttem jól hallhatóan köhög a biztonsági őr. Tulajdonképpen nem csodálkozom a hozzáálláson, hiszen amikor a jogosítvány megújítása miatt a múlt héten orvosi alkalmassági vizsgálatra mentem, sem a nyugdíjas korú háziorvosunk, sem az asszisztense nem viselt semmilyen védőfelszerelést.

Igaz, azóta eltelt egy hét, és már annak is tudnia kell, hogy milyen veszéllyel állunk szemben, akit egyáltalán nem érdekelnek a hírek, mert nincs olyan műsor, ahol ne lenne erről szó, nem beszélve a közösségi médiáról, ahol a posztok másról sem szólnak, csak a koronavírusról. Mégis, mintha az, amit látnak, amiről olvasnak, csak egy virtuá­lis valóság lenne, a valóságban azonban minden rendben, lám, süt a nap, csiripelnek a madarak, fakadnak a rügyek – mi bajunk lehetne!?

A több mint 65 ezer lakosú város központjában csak három (!) szájmaszkot viselő embert látok, pedig mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy kihalt a település. Az élet láthatóan a megszokott mederben zajlik, az emberek élik a mindennapjaikat. Védőfelszerelést nemcsak az utcán sétálók vagy a kormányablakban, de a helyi bankfiókokban dolgozók sem viselnek, a bevásárlóközpontban és a megannyi, egytől egyig nyitva tartó kisboltból is csak kettőben láttam, hogy szájmaszkban szolgálnak ki. – Én nem kockáztatok, télen kétszer volt tüdőgyulladásom, 68 éves vagyok, holnap már nem is jövök dolgozni – mondja egyikük. – A főnökömnek most volt szívműtétje, mégis úgy csinál, mintha nem lenne ő is kitéve a veszélynek. Nem szívesen mondok ilyet, de a kiskereskedők csak a bevételt nézik, nem fognak bezárni addig, amíg a kormány erre nem kötelezi őket – teszi hozzá.

Ritka kép, kevesen veszik komolyan a járványt
Fotó: Havran Zoltán

Pedig az egészségügyiek után talán az ügyintézők és a bolti alkalmazottak azok, akik leginkább ki vannak téve a járványkockázatnak. És az idősek, akik ugyanúgy járják a boltokat most is, mint máskor.

Egy néni jön felém, maga után húzva megrakott gurulós cekkerét. – Csókolom! Nem tetszett hallani, hogy járványveszély van? – szólítom meg. – Hallottam, de ilyenkor szoktam menni vásárolni – feleli. – Értem én, de nem tudna valaki bevásárolni a néninek, hogy ne kelljen eljönnie otthonról? Nagyon veszélyes ez így, főleg, hogy maszkot sem tetszik viselni – erősködöm. – De hát én nem vagyok beteg, maszkot csak annak kell viselni, aki fertőzött. Mondták a tévében – adja vissza a labdát. Mivel erre már csak annyit mondhatnék, senki sem tudhatja biztosan, hogy nem fertőzött, de tudom, hogy ezzel megijeszteném, inkább elköszönök azzal, hogy vigyázzon magára. De legszívesebben azt mondanám, amit az összes sétálgató, buszozgató vagy éppen bevásárlását intéző idős embernek, hogy könyörgöm, menjenek haza és maradjanak otthon!

Gyönyörű tavaszi napunk van. Az emberek csak a felhőtlenül kék eget látják, csak a nap melengető sugarát érzik. A veszélyt azonban még mindig nem.