Balsai István nem csupán a rendszerváltoztatás során volt aktív, hanem a negyven évnyi diktatúra után a magyar jogállam alapjait lefektető törvények jelentős része is a nevéhez köthető.
„A volt igazságügyi minisztert a magyar kormány saját halottjának tekinti. A család fájdalmában osztozunk. Isten nyugosztalja” – áll a közleményben.
Elment Balsai
Igazságügyi miniszter volt, amikor a 90-es évek elején megismertem. Munkakapcsolatunk rendkívül egyszerű és profán módon jött létre, hiszen magam akkoriban igazságügyi tudósítóként dolgoztam az Esti Hírlapnál. Balsai a rendszerváltozás után, az első szabadon választott kormány szaktárcáját valójában kritikus időkben vezette – a törvényhozás, az igazságszolgáltatás akkoriban kereste működésének új útjait. Nem volt elég, hogy a médiaügyek és a taxisblokád, a gazdasági átalakulás számos feladatot rótt a törvényelőkészítőkre, de felvetődött még az is, hogy – civil kezdeményezés nyomán – népszavazással fel kellene oszlatni az éppen megválasztott parlamentet. Na, ezt az éppen létrehozott az Alkotmánybíróság (AB) már nem engedte meg, hiszen az alaptörvény módosítása nélkül szó sem lehetett volna az egyébként jó ötletnek látszó, bár egy kissé cinikus elképzelés megvalósításáról.
Sokszor írhattam különféle lapokban Balsai munkájáról, akkor is, amikor később országgyűlési képviselő, majd az AB tagja lett. Miben is foglalhatnám most össze egyéniségének lényegét? Megbízható volt. Ha ma ezt mondta, másnap nem közölte velem az ellenkezőjét. Úgyszintén nem adott exkluzív információkat ugyanarról a témáról ma nekem, holnap neked, holnapután pedig egy harmadik személynek. Felkészültsége, könnyű kapcsolatteremtő készsége, gyakorlati tapasztalata egyébként nyilván átsegítette a legnehezebb közéleti feladatokon is.
Tisztességes ember volt. S ezt ma nem lehet akárkiről elmondani.
(Kulcsár Anna)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!