Eltemették Szentandrássy István festőművészt

Rokonai, barátai, pályatársai és tisztelői vettek végső búcsút az életének 63. évében meghalt Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművésztől kedden Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.

Szentandrássy István nehéz körülmények közül indult, szinte legyőzhetetlen akadályok kísérték életét, mégis felemelkedett – hangsúlyozta Langerné Victor Katalin, a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára búcsúbeszédében, hozzátéve: az alkotó magasra szárnyalt a művészetével, a világról alkotott esszenciális gondolataival, a nyers őszinteségével és azzal, ahogy az élet szépségeiért tudott rajongani.

- Magasabbra emelkedtél, mint mi sokan, de sosem tartottad többre magadat nálunk, pedig tehetted volna, hogy szembesítesz minket azzal, hogy hagytunk árvaként felnőni, hogy hagytuk, hogy megszóljanak a bőröd színéért, a származásodért, a cigányságodért, hagytuk, hogy sodorjon a sors, de te nem haragudtál ránk és a világra – fogalmazott Langerné Victor Katalin.

A hányattatott sorsú művész 20 éves volt, amikor leendő mestere, Péli Tamás kinyitotta előtte a művészet és a barátság kapuját – emlékeztetett a politikus, hozzátéve: Szentandrássy István árva cigánygyerekből Kossuth-díjas festőművésszé, a színek nagy mesterévé vált. – Nem elvettél ahhoz, hogy több legyél, hanem adtál, hogy mi is és te is és az egész nemzetünk több legyen – hangsúlyozta.

A gyászszertartást vezető Balog Zoltán református lelkész, korábbi miniszter hangsúlyozta: Szentandrássy István nemcsak szeretni, de haragudni és gyűlölni is tudott, de haragja mindig az életszeretetéből fakadt.

- Nagy ajándék, különleges képesség, nagy bölcsesség kell hozzá, úgy szeretni és úgy gyűlölni, hogy az életszeretetből, életerőből fakadjon – mondta. – Nagyon lehetett őt szeretni, az embert és benne a cigányt – hangoztatta, hozzátéve: Szentandrássy István a cigány-magyar együttélés méltányos és tisztességes módját kereste.

Pályafutását felidézve elmondta, hogy az árvaházból indult fiú 2012-ben vette át a Kossuth-díjat. Mint mondta, vásznain madonnák, délceg hercegek, hercegnők, nemes paripák, kalapos, szőrös emberek, meztelen szépségek és 1956-os hősök is megjelennek.

Csodálatos ember és barát voltál – hangsúlyozta Körtvélyessy Zsolt színész, kiemelve: Szentandrássy István nagy és csodálatos hagyatékot hagyott maga után, az utókor majd eldönti a helyét a magyar kultúrában.

Joka Daróczi János dokumentumfilmes rendező, a Roma Produkciós Iroda Alapítvány vezetője búcsúbeszédében hangsúlyozta: Szentandrássy István folytonos keresésben volt. Kereste a barátságot, a szerelmet, a családját, önmagát és pótolni akarta a szeretet, amiből gyerekként kevés jutott neki.

Szentandrássy István bár költőnek indult, festőművész lett belőle és a roma értelmiség tagjává vált Kovács József „Hontalan” költő, Choli Daróczi József író, Lakatos Menyhért, Fátyol Tivadar zenész és mások mellett. – Vászonra festetted az elődeink történetét, szépnek és szerethetőnek láttál minket, azért, hogy soha ne feledjük, kik vagyunk és honnan jövünk, van saját történelmünk, mesterségeink – hangoztatta.