Hiánypótló a közoktatásban az állampolgári ismeretek önálló tantárgyként való megjelenése. A módosított Nemzeti alaptanterv (NAT) szerint a 8. és a 12. évfolyamon bevezetendő tárgy olyan területeken fejleszti a diákok képességeit, amelyekben bizony van még elmaradás. A jövőben nagyobb hangsúlyt kap az iskolai nevelésben az aktív állampolgárságra való felkészítés, a tanulók megismerkednek a társadalmi felelősségvállalás fontosságával, a törvényalkotás menetével, az önkormányzatok működésével, az igazságszolgáltatási rendszerrel, a közteherviselés szabályaival, de terítékre kerül a mindennapi ügyintézés és a tudatos vásárlás témája is.
Mindez azért is üdvös, mert egy friss tanulmány rámutatott, hogy jelenleg az iskolai keretek között korántsem működik tökéletesen a demokráciára nevelés. A diákok legalábbis nem élnek elég hatékonyan a lehetőségeikkel. Kalocsai Janka és Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársainak közös tanulmánya a tanárok és diákok saját iskolájukról alkotott véleményét mutatja be, csaknem kilencszáz tanuló, 118 pedagógus és 69 igazgató megkérdezésével.
Kinek az érdeke?
A felmérésből kiderült, hogy a válaszadó diákok közel harmada egyáltalán nem, negyede pedig csak látásból ismeri önkormányzati vezetőjét, és 85 százalékuk még sosem kereste fel a diákönkormányzatot (DÖK) semmilyen üggyel, problémával. A diákok harmada nem is tudja, milyen feladatokat lát el a DÖK az intézményben. A tanulók öt százaléka szerint nem is működik az iskolában a diákok érdekeit védő szervezet.
Érdekes az is, hogy míg az igazgatók szerint a diák-tisztségviselők mögött szinte kizárólag a tanulók szabad döntései és szavazatai állnak, a fiatalok kétharmada mégis úgy gondolja, hogy a DÖK-képviselők sokkal inkább az osztályfőnökök és igazgatók kiválasztottjai. A felmérés szerint a diákok elméletben tudják, hogy milyennek kellene lennie a valódi képviseletnek, ám a gyakorlatban egyszerűen csak tudomásul veszik a szervezet formális működését. Elfogadják, hogy a DÖK főleg a szabadidőt szervező szerepet lát el, és nem várják el, hogy az egész iskolai közélet alakításának meghatározó szereplője legyen. – Így viszont nem tapasztalhatják meg a döntésekhez kapcsolódó személyes felelősséget, a tanulói együttműködésben rejlő előnyöket, a komplex problémák összetettségét, illetve az eltérő érdekű felek konfliktusának az érdekegyeztetés módszereivel való kompromisszumos megoldását, pedig ezek lehetnének a gyakorlatban a demokráciára nevelés valódi tartópillérei – húzza alá a tanulmány.