Az emelkedő életszínvonal garantálása tőkét és technológiai fejlődést igényelt, ehhez azonban Magyarországnak szüksége volt a nyugati országokkal való kapcsolatok megerősítésére. Sajátságos módon Kádár éppen ötvenhat emlékét tudta kihasználni és érdekeinek kiszolgálójává tenni.
Mindehhez azonban szükség volt egy nagyon tudatos manipulálási tevékenységre is, amely összehangolt titkosszolgálati munkát feltételezett a nyugati és a magyar sajtómunkások részéről. 1962-ben például Kádár személyesen vett részt egy ilyen akcióban, amikor egy újságíróvá vedlett korábbi magas rangú náci tiszt ellátogatott Magyarországra, és megszerveztek vele egy „véletlen” találkozót a Dunakanyar egyik kellemes partszakaszán. Háromrészes cikksorozat született az utcai beszélgetésből, amelyben a német társadalom előtt úgy mutatták be Kádár személyét, mint az igazságos Mátyás királyét, akinek nincs szüksége személyes testőrségre sem, gondtalanul sétálhat országa településein, hiszen a nép úgy szereti, hogy semmi bántódása sem eshet. Mindez még a megtorlások időszakának lezárulta előtt íródott és jelent meg.
A „legvidámabb barakk” nosztalgiája máig él a társadalmi emlékezetben. Kialakítása Kádár kifinomult politikai érzékére vezethető vissza, hiszen a legendagyártás már a hetvenes években megkezdődött, és máig vannak, akik hisznek az akkor megfogalmazott hazugságoknak. A kádárizmus felszíne mögött nagyon sötét erők mozogtak, ennek feltárása és bemutatása közös érdekünk és felelősségünk.
A teljes írást IDE kattintva olvashatják.
