Fegyelmezettek a csavargók a menedékhelyeken

Nap mint nap elmegyünk mellettük az utcán, néhány hajléktalan jelenléte már annyira hozzátartozik az utcaképhez, hogy akaratlanul is feltűnik, ha nincsenek megszokott helyükön. A fedél nélküli emberek járvány idején alakuló sorsáról, illetve ellátásáról alig hallhatunk, holott nagy teher hárul most rájuk és az őket ellátó intézményekre egyaránt. Arra kerestük a választ, mi a magyarországi hajléktalanellátás járványügyi gyakorlata, és az ellátottak hogyan élik meg a jelenlegi helyzetet.

2020.04.23. Budapest Koronavírus-járvány Máltai Szeretetszolgálat hajléktalanszállója Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

A hajléktalanellátás feladatait Veszprémben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület Befogadás Háza látja el az önkormányzattal szoros együttműködésben. A városban a hajléktalan emberek számára teljes körű ellátást nyújtanak az utcai szociális szolgálattól kezdve a nappali melegedőn át a bentlakásos intézményekig. Kecskeméten a Magyar Máltai Szeretetszolgálat mellett több intézmény is szolgálja fedél nélküliek ellátását (Wojtyla Barátság Központ, Silencio közösség).

Fotó: Kurucz Árpád

Budapesten a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a főváros budai oldalának minden kerületében, de a pesti oldalon is számos helyen kínál különböző szolgáltatásokat a hajléktalan emberek számára. A főváros területén nyolc szállást nyújtó intézmény található, ebből egyben idős, kettőben beteg hajléktalan embereket látnak el.

Dohány és ital

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Krisztinavárosi Hajléktalan Centrumához személyesen is ellátogattunk, hogy bepillantást nyerjünk mindennapi gyakorlatukba. A szálló munkatársai a körülményekhez képest vidám hangulatban tevékenykednek, miközben Aba Csaba intézményvezető a megváltozott gyakorlatról és az új szabályokról ad nekünk tájékoztatást. – A melegedő ötven, a szálló negyven fő befogadására alkalmas. A hajléktalanszállón a téli időszámítás március 31-ig tart, a korlátozó intézkedések március közepén léptek életbe, így körülbelül két hetet még a téli csúcsidőszakban kellett átvészelni – tudjuk meg az intézményvezetőtől. – Az első két-három hét nagyon pörgős és intenzív volt, hiszen az információk alapján mindenki megírta a saját protokollját és kijárási rendjét. Ez alapvetően a Nemzeti Népegészségügyi Központ előírásai alapján történt, de a protokollt főként az adott intézmény körülményeihez igazították. Sok segítséget kaptunk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat országos központjától, de a helyi adottságokat mi ismerjük igazán, mi látjuk az ellátotti kör mozgását, hogy hányan dolgoznak, és hány embernek van fontos elintéznivalója. Éppen ezért a három nagy telephelyen – a Rimaszombati úton, itt, a Feszty Árpád utcában és a Miklós utcában Óbudán – a nappali melegedőt be kellett zárni, az éjjeli menedékhely pedig átállt 0-24 órás működésre – osztotta meg velünk a tapasztalatait a szakember.

Fotó: Kurucz Árpád

Mint elmondta, a cél az, hogy bentmaradásra ösztönözzék az ellátottakat. Aba Csaba halkan megjegyezte azt is, a rendkívüli helyzetre való tekintettel most minimális mennyiségű cigarettát és alkoholt is adnak a lakóknak; senki ne érezzen kísértést, hogy ezek beszerzése miatt elhagyja a létesítményt. Aba Csaba elismerte, hogy ez a gyakorlat meglepő lehet, de szerinte a dohány és az ital sokak számára sajnos alapvető szükségletté vált, és ezen vélhetően a járvány sem fog változtatni. – Igyekszünk tehát erre a problémára is megoldást találni. Amihez persze az érintettek együttműködése is szükséges – tette hozzá.

A szigorítások következő lépéseként azokban a helyiségekben, ahol az ellátottak is jelen vannak, a dolgozóknak kötelezővé tették a maszk használatát. Egy-két hete pedig az intézmények belső terében már az ellátottaknak is maszkot kell viselniük. A szabályokat a kezdetektől fogva következetesen betartják és betartatják. Például a belépőknek azonnal szappant nyomnak a kezébe, és már mennek is kezet mosni.

A hajléktalanszállók a szeretetszolgálat országos központjából megkapják a megfelelő mennyiségű védőfelszerelést és fertőtlenítőszert, de további segítséget jelent az is, hogy a tiszaburai varrodában a szeretetszolgálat foglalkoztatási programjának részeként szájmaszkokat készítenek. Több száz megváltozott munkaképességű, fogyatékossággal élő vagy a munkaerőpiacon esélytelen ember jut így munkalehetőséghez.

A kulcs az alkalmazkodás

A tájékoztatás után az intézményvezető körbevezet minket a szállóban. Egy nagyobb helyiségbe érkezünk, amely ebédlőként és közösségi térként is működik. Néhányan az ebédjüket fogyasztják, miközben akciófilmet néznek a falra szerelt tévén. – Ebből a helyiségből például kivittük a székek egy részét, hogy ne tudjanak közel ülni egymáshoz az emberek – mondja Aba Csaba, majd az oldalsó falaknál lévő mosógépekre mutat. – A szokásos nappali melegedő szolgáltatások egyike a mosás, ezt jelenleg úgy oldjuk meg, hogy az utcán élők szennyesét a kapuban átvesszük, behozzuk, kimossuk, aztán visszavisszük nekik – mondja.

Tovább megyünk, egy hosszabb folyosón haladunk végig, amely egy nagyobb hálóterembe torkollik. Belépünk. Első látásra üresnek tűnik a terem, a szemközti oldalon azonban az ablak alatt elhelyezkedő vaságyon egy férfit pillantunk meg. Olvas.

– Kivettük a matracokat minden második ágyból, így a nagyjából másfél-két méteres távolság éjszaka is megvan – magyarázza a szálló vezetője. Az ágyon olvasó középkorú férfi, Zsolt türelmesen viseli a jelenlegi helyzetet. Bár a különböző dolgok gyűjtögetéséből teljesen fenntartja magát, azt mondja, mindent megkap a szállón, amire szüksége van. Kérdésünkre, hogy mi hiányzik a kinti életből neki leginkább, komisz mosollyal megjegyzi: „a csavargás”. Zsolt a szállón leginkább olvasással üti el az időt, most éppen a Keresztapát lapozgatja.

Fotó: Kurucz Árpád

Idősebb férfi lép a hálóterembe, zöld munkaruhában. Mikor meglátja Zsoltot, viccesen odaveti neki: „vigyázz, el ne aludj ott!”. Érdeklődésünkre elmondja, éppen munkából jött, a Bakáts tér környékén dolgozik takarítóként. A védőfelszerelés használata a munkában kötelező. – Muszáj. Ha jön az igazgató, abban a pillanatban lehúzza a rolót, ha nem látja valakin a maszkot és a kesztyűt. Mondjuk, sok szemét nincsen, mert kevesebben járkálnak, inkább a „kutyásokat” szoktam látni – részletezi a munkakörülményeket. Megkérdezzük, betartja-e a szabályt, hogy csak a szálló és a munkavégzés helye között közlekedjen. „Muszáj”, mondja erre is, miközben az intézményvezető tőle két méterre áll és sokat sejtetően mosolyog.

Nem sokkal később Aba Csaba egy kulcsot akaszt le a portafülkéből, amelyen „VIP” felirat áll. A kulcs egy udvarról nyíló helyiséget nyit. – Ebben a szobában csak egy ágy van, alapvetően az a célja normál működésben, hogy ha az utcai szolgálat hoz valakit éjjel, aki nincs túl jó higiéniai állapotban, itt megvárhatja a másnap reggelt. Ha gyanús személyt találunk, akkor ide leültetjük és hívjuk az egészségügyi központot, akik kihívják a mentőt és kórházba szállítják az illetőt – közli az intézményvezető a különös „VIP szállásról”.

Meleg, napsütéses a délután – az udvaron néhányan épp pingpongmeccset játszanak, a többiek a saját körükre várnak vagy olvasnak. – Igyekszünk segíteni, hogy a lakók értelmes dolgokkal foglalják el magukat – mondja Aba Csaba -, a tévézés mellett egyéb játékok, sakk és kártya is van, de sokan olvasnak vagy sétálgatnak. Mint meséli, a lakók feltalálják magukat, valaki például a múltkor gombfocizni szeretett volna és meg is szervezte házon belül. A bezártság az ellátottak számára is mentális teher, sokan megijednek a vírustól, őket meg kell nyugtatni, meghallgatni a félelmeiket és a gondjaikat. A pingpongmeccset a lakók láthatóan véresen komolyan veszik, a játékosok minden idegszálukkal a labdára koncentrálnak. Nekik most csak ennyi maradt, de talán mindenki számára megnyugtató lehet, hogy még ebben a nehéz helyzetben is segítséget kaphat, aki rászorul.

Terjednek az álhírek

Az utóbbi időben számos alaptalan hír jelent meg a hajléktalanokkal szembeni nem megfelelő bánásmódról. Munkáltatói igazolás bemutatásával és az intézmények kijárásra vonatkozó szabályainak betartásával megengedett az ellátottak munkába járása, akik azonban az új előírásoknak nem hajlandók eleget tenni (például csavarognak a városban, nem használnak védőfelszerelést), azoknak a többi lakó és a dolgozók megóvása érdekében valóban el kell hagyniuk a szállást. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat egy új intézményt is létrehozott az elmúlt hónapban, amely megfigyelő állomásként működik – itt a vírusfertőzés gyanúja miatt elkülönítésre szoruló hajléktalan embereket fogadják a saját intézményeikből. – A jelentkezőknek vállalniuk kell, hogy két hetet eltöltenek itt, ahol szintén teljes ellátást kapnak, majd ezután kerülnek be egy-egy végleges szállást nyújtó intézménybe – ismertette a folyamatot Aba Csaba.