82 évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött Budapesten a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Az egyházi esemény aktualitását számunkra természetesen nem az évfordulós szám kereksége adja, hanem az, hogy 82 év után ismét Budapest lesz az Eucharisztikus Világkongresszus színhelye. Azaz, nem pontosan 82 év után, tekintve, hogy a koronavírus-járvány miatt az erre az évre tervezett kongresszust elhalasztották, és 2020 augusztusa helyett, jövő szeptemberben kerül megrendezésre Budapesten.
De mi is ez az esemény, vagy inkább eseménysorozat, mi áll a középpontjában, és miért fontos az, hogy ismét Magyarországon kerül megrendezésre? – teszi fel a kérdést a Magyarságkutató Intézet internetes oldalán megjelent írás.
Az eseménysorozat az eucharisztiának (oltáriszentségnek, szentáldozásnak, vagy, ahogy református felekezetekben ismert, úrvacsorának), a keresztény vallás egyik központi rítusának mélyebb megértését és tiszteletét előmozdító ünnepségsorozat, amely szokás szerint tudós előadásoktól szentmiséken át a záró körmenetig ível. A mára világméretű, a világ összes kereszténye számára rendezett Kongresszus viszonylag újkeletű, melynek közvetlen előtörténete a 19. századra nyúlik vissza. Az első nemzetközi kongresszusra a franciaországi Lille-ben került sor 1881-ben. A viszonylag szerény kezdetek után, 1926-ban a chicagói Kongresszuson vált az eseménysorozat igazán világméretűvé. Itt volt először, hogy magyar küldöttség is jelen volt a Kongresszuson. Az ő hazatértükkel vetődött föl az ötlet, hogy a jövőben Budapest is otthont adhatna a rendezvénynek, amire végülis hosszas előkészülés után, 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján került sor. Az események hatalmas tömegeket vonzottak, és a Kongresszus Magyarországot „az utolsó békeévben” a keresztény világ középpontjába állította.
A szertartás Krisztus és tanítványai utolsó vacsorájára vezethető vissza. Máté evangéliumának tanúsága szerint: Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.”