A könyörtelen békefeltételeket az Országgyűlésben Teleki Pál külügyminiszter értékeli május 10-én.
„Talán három, meglehetősen egyforma időközökben visszatérő időpont jelzi azon nagy megrázkódtatásokat, amelyeken e nemzet átment és amely megrázkódtatások dacára e nemzet fennmaradt, mert nemzeti életereje az ezredéven túl is még egyforma épségben és egyforma nemzeti életerőben tartotta fenn. Ez a IX. század, a honfoglalás kora, a XIII. század, a tatárjárás kora, a XVI. század, 1526 és a mai idők. Amint azokat túléltük, át fogjuk élni ezt is.
Amint azok után felvirult a nemzet, fel fog virulni ezután is. […] a béke, mint Európának áhítozott, régóta várt jövő állapota és a béke mint papír, mint irat, mint szerződés heterogén fogalmakká, sőt mondhatnám mai nap már jóformán ellentétes fogalmakká váltak. […] A békét princípiumok alapján kötötték, azaz princípiumok alapján fogalmazták a béketervezeteket, nem a békének, nem az életnek princípiumai alapján, hanem háborús jelszavak alapján, s ezek váltak a béketervezetek princípiumaivá. […] a magyar béke az összes béke közül a legrosszabb, és hogy a béke az összes nemzetek közül, amelyeket érint, a magyar nemzetre nézve a legkegyetlenebb. […] Ne lássunk ma pártokat, ne lássunk ma osztályokat, ne lássunk ma különbséget magyar és magyar között abban a tekintetben sem, amint a sors, akár a szívünk más és más részéhez kapcsol az országnak. Azt hiszem, ha arra a módra, ahogy gyűjtések alkalmával azt szokták kérni, hogy mindenki csak egy fillért adjon, minden ember egész Magyarországon a maga önzéséből csak egy fillért vagy mondjuk a mai valuta szerint egy-egy koronát ad, akkor azt hiszem, hogy ezekből a kis önzetlenségekből fel lehet építenünk azt az erőt, amellyel józan megfontolással át fogunk jutni ezen a nehéz időn és ki fogjuk érdemelni utódaink háláját, mert elsősorban ezért dolgozunk. Áldozzunk fel minden egyéni ambíciót és el fogunk oda érni.”
A Pesti Hírlap Beszélő számok címmel elemez. „Gróf Teleki Pál külügyminiszter abban a beszédében, amelyben az entente-nak Magyarország számára szabott békefeltételeit ismertette, azt mondotta, hogy minden békeszerződés közül ez a legigazságtalanabb és legkegyetlenebb. […] Az alább következő összehasonlító adatok megdöbbentő képét tárják föl annak, hogy Magyarországgal szemben milyen kegyetlenséggel akar elbánni az entente. […] Németország vesztesége (a népszavazási területekkel együtt) területben 20%, lakosságban 16,6%, a népszavazási területeket nem számítva 11,50%, lakosságban 8,24%. Magyarország vesztesége területben 63,10%, lakosságban 67,77%. Magyarország tehát területben – az arányoknak megfelelőleg – több mint háromszor, lakosságban körülbelül három és félszer akkora veszteséget szenvedne, mint Németország. Az arányokat nem számítva, csak a nyers számadatokat tekintve pedig: Magyarország csaknem kétszer akkora területet veszít, mint a Magyarországnál csaknem kétszer akkora Németország. Németország 10 milliónyi lakosságának elvesztésével szemben áll tíz és fél millió magyar alattvaló elvesztése. Figyelembe kell itt venni, hogy a háború előtti Németország népessége háromszorta volt nagyobb, mint a háború előtti Magyarországé.”