Amint azok után felvirult a nemzet, fel fog virulni ezután is. […] a béke, mint Európának áhítozott, régóta várt jövő állapota és a béke mint papír, mint irat, mint szerződés heterogén fogalmakká, sőt mondhatnám mai nap már jóformán ellentétes fogalmakká váltak. […] A békét princípiumok alapján kötötték, azaz princípiumok alapján fogalmazták a béketervezeteket, nem a békének, nem az életnek princípiumai alapján, hanem háborús jelszavak alapján, s ezek váltak a béketervezetek princípiumaivá. […] a magyar béke az összes béke közül a legrosszabb, és hogy a béke az összes nemzetek közül, amelyeket érint, a magyar nemzetre nézve a legkegyetlenebb. […] Ne lássunk ma pártokat, ne lássunk ma osztályokat, ne lássunk ma különbséget magyar és magyar között abban a tekintetben sem, amint a sors, akár a szívünk más és más részéhez kapcsol az országnak. Azt hiszem, ha arra a módra, ahogy gyűjtések alkalmával azt szokták kérni, hogy mindenki csak egy fillért adjon, minden ember egész Magyarországon a maga önzéséből csak egy fillért vagy mondjuk a mai valuta szerint egy-egy koronát ad, akkor azt hiszem, hogy ezekből a kis önzetlenségekből fel lehet építenünk azt az erőt, amellyel józan megfontolással át fogunk jutni ezen a nehéz időn és ki fogjuk érdemelni utódaink háláját, mert elsősorban ezért dolgozunk. Áldozzunk fel minden egyéni ambíciót és el fogunk oda érni.”