Amikor elérkezett fél öt, a pirosnál várakozó trolibusz nem indult el akkor sem, amikor a jelzés zöldre váltott. A jármű mögött az autósok csendben várakoztak, de a szomszédos sávokban nem állt meg a forgalom, csak lassítottak az autók. Néhány pillanattal később megkondult a Kálvin téri református templom harangja, ekkor a téren várakozó emberek felálltak, és néhányan imádkozva, csendben hallgatták a harangzúgást. Kevesen haladtak csak keresztül a téren, többségük külföldi volt. A másodpercek gyorsan múltak, így pillanatokkal később minden sávban újraindult a forgalom. A harangzúgás még rövid ideig tartott, utána a villamosokról és a környező utcákból szórványos Vesszen Trianon! kiáltások hallatszottak.
Sokan nem álltak meg
Az emlékezők között volt Mándy Eszter is, az asszony meghatottan várakozott tovább, úgy látszott, nem tud elindulni. – Azért jöttem ide, hogy a harangszó alatt együtt gondoljunk az elcsatolt területeken és a világban élő honfitársainkra. Fájdalmas még most is, hogy itt kell lennünk, de lélekben együtt vagyunk. Ezt fejezi ki a harangszó, a megállás és az emlékezés – hangsúlyozta.
A Nagykörút rohanó forgatagában kevesen tudtak arról, hogy fél 5-kor leáll a város egy percre a békediktátum aláírásának emlékére. A 4–6-os villamos megállójában egy fiatal pár lapunknak azt mondta, reggel olvasták a felhívást, de véletlen pont akkor utaztak tömegközlekedéssel. – Pozitív kezdeményezésnek tartjuk és kíváncsian várjuk, hogy az emberek mennyire figyelnek egymásra és hogy mennyire összetartóak – magyarázták lapunknak. Hozzátették: a nagy rohanásban ennyire le lehet állni és magunkba nézni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!