Magyarország északkeleti határfolyója az Ipoly. Selmeczi Kovács Ádám, a Duna–Ipoly Nemzeti Park tájegységvezetője az M1 Itthon vagy! című műsorában elmondta, az Ipoly a szlovákiai Vepor hegységből ered, és Szobnál ömlik a Dunába mintegy kétszáz kilométer után. Ugyanolyan hosszúságban határfolyó, mint a Duna, mégis kevesebben ismerik, hiszen a Magyarország és Szlovákia közötti határfolyó nem olyan jelentős, mint a Duna.
Az Ipoly ártere nyáron virágos rét
Azt is elmondta, hogy az Ipoly vízszintingadozása óriási, az év nagy részében jelentéktelen kis folyócska, szinte patak méretű, aztán a kora tavaszi áradásokkor az ötezer négyzetkilométeres vízgyűjtőjéről hirtelen lezúduló vizek által megduzzad, kilép a medréből, és mindent elönt.
A folyó árterének környékén megtelepedett falvak lakói azonban valamelyest már kiismerték az Ipoly természetét, nem vívnak, nem dacolnak vele, egyszerűen csak teret hagynak időszakos áradásának. Jól tudják, túlszabályozni felesleges lenne, sőt káros, hiszen a váltakozó vízhozam az ártereken az életet jelenti, így van ez az Ipolyvece mellett található Ortás-réteknél is.
Selmeczi Kovács Ádám elmondta, az Ipoly ártere a nyári időszakban virágos rét. Hozzátette, pont úgy „működik” az Ipoly is, mint a Nílus: a tavaszi időszakban lerakja a tápanyagot, gazdagítja az élőhelyet. Ha valaki egy éven át figyelemmel kíséri az Ipoly és árterének alakulását, akkor először csak madarakat lát, ludakat, récéket, parti madarakat, aztán ahogy a víz eltűnik, elpárolog, illetve a talajba bejut, onnantól kezdve kerül elő a többi érték, például a víz tápláló hatása miatt dúsabb füvű legelők.
Tavasz közepére a nagy víz visszavonul az ártérből, és zöldellő legelőt hagy maga után, amelyet egészen a következő áradásig harmóniában használ állat és ember egyaránt.
A legeltetés ősi hagyomány
A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának szürkemarhagulyáját már kihajtották a legelőkre. A kihajtás minden évben rövid folyamat, de annál látványosabb, és egy csapásra felrázza a környéket.