Kagyerják Pál, a nemzeti park telepvezetője elmondta, hogy hagyományosan Szent György napján lehet kihajtani a rétre az állatokat.
A kihajtás után a szürkemarhák kezdetben csak a legelőn található éjszakai karámba vonulnak, de kis idő elteltével megbátorodnak, és birtokba veszik a legelőt, felverve ezzel az élővilágot.
A szürkemarhák hagyományosan áprilistól szeptemberig a Morotva-tó melletti legelő állandó „urai” és legfőbb látványosságai, de mostanában az időjárás változásai miatt már az is előfordul, hogy tél elején is itt időznek.
A legeltetés ősi hagyomány, és csak látszólag egyszerű: valójában nagy szakértelmet kíván, nem mindegy ugyanis, hogy mikor és hol eszik a jószág. Vigyázni kell, hogy a megannyi védett értékkel megáldott rét ne legyen „túllegeltetve”.
Selmeczi Kovács Ádám kiemelte, a legeltetés a gyepterületekre nézve az egyik legfontosabb kezelési lehetőség. Egy legelő állat válogat, tapos, fekszik, trágyázza a területet.
A külterjes állattartó mesterség tudorai a pásztorok
A legeltetés népi tudás és hagyomány, amelynek őrzői a külterjes állattartó mesterség tudorai, a pásztorok, a gulyások. Jól ismerik a gondjaikra bízott állatok igényeit is, ha valamelyiknek baja akad, tudják a gyógyírt a panaszra.
A gulyás mestersége nemcsak hivatás, de életforma is.
Tapasztalatuk és tudásuk elismert a régióban, sokszor még a környékbeli állatorvosok közül is hozzájuk járnak tanácsért.
A nyár eleji kaszálások idején egy különleges drótszőrű vizsla is feltűnik a vidéken, a munkából is szépen kiveszi a részét, az élővilág megóvásában segít.
Kagyerják Pál elmondta, a kaszálás során a vizsla abban segít, hogy megmutatja, hol vannak kisebb állatok, foglyok, fürjek, sordélyok vagy bármilyen más talajon fészkelő madarak. Erre azért van szükség, mert ezeken a terülteken nem kaszálják le a füvet, így óvják az állatokat.
A természetfotós olyan, mint a vadász
A természet fajokban gazdag és pompás élőhellyel hálálja meg a törődést, és feledhetetlen élményt nyújt az ide érkezőknek.
Selmeczi Kovács Ádám nemcsak megőrzi, hanem meg is örökíti a tájat. Úgy tartja, hogy a természetfotózás szenvedélye a vadászat izgalmának állatbarátabb módja, hiszen átélhető az állat becserkészésének feszültsége, de amikor a fotós ellő egy-egy képet, egyetlen állatnak sem esik bántódása. Egy különleges fajnak, az énekes hattyúnak kiemelt figyelmet szentel, ami nem meglepő, ugyanis ebből a fajból mindössze öt él hazánkban.
Az eredeti cikk a videós riporttal együtt megtekinthető a hirado.hu oldalon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!