Gyilkosok szabadlábra kerülését segítik Soros jogvédői

A Tűzfalcsoport cikke felidézi: az elmúlt évtizedekben számos bűnöző kapott segítséget a Soros-hálózattól.

Az apa (képünkön) és fia összesen 45 millió forint kártérítést kapott az államtól Fotó: MTI

– A Magyar Helsinki Bizottság és a Debreceni Egyetem között van egy együttműködés. Pályázati pénzekből – leginkább a Soroséból – különleges esetekben kifizetik a jogi képviselő díját, ezért ingyen ügyvédhez juthat az elítélt. Így találtunk egymásra – ez volt a válasza dr. Zeke Péternek, amikor 2006 májusában a Hetek riportere rákérdezett, hogyan került kapcsolatba a többszörösen büntetett előéletű Burka Ferenccel és azonos nevű fiával, akiket akkoriban mentett fel a bíróság az emberölés vádja alól, idézi fel a közel másfél évtizeddel ezelőtt történteket a Tűzfalcsoport Blogstar oldal legfrissebb cikke.

Az írás emlékeztet arra is, hogy az idősebb Burka azt is elárulta: egy zárkatársának ügyvédje biztatta az elsőfokú ítélet után, hogy forduljon a Soros György bőkezű támogatását élvező jogvédőkhöz segítségért. Az eredmény: szabadlábra helyezett gyilkosok és 45 millió forint kártérítés, amit az adófizetők pénzéből volt kénytelen megfizetni az állam.

Burkáék esete nem rendkívüli. Legalábbis abból a szempontból nem, hogy az elmúlt évtizedekben számos bűnöző kapott segítséget a Soros-hálózattól egyénileg vagy közvetve az által, hogy stratégiai pereskedéssel, alkotmánybírósági beadványokkal, illetve nemzetközi fórumokon az emberi jogi fundamentalistáknak sikerült érvényre juttatniuk az akaratukat. Nekik köszönhetjük című sorozatunkban efféle ügyeket elevenítünk fel.

Egy antennáért öltek

Újszentmargita másfél ezer lelket számláló falu Hajdú-Bihar megyében, amit Gyurcsó János 1999 márciusi meggyilkolása, valamint a tettesek csaknem húsz éven át húzódó elszámoltatása tett országszerte ismertté. Mint az viszonylag korán világossá vált, Gyurcsónak azért kellett meghalnia, mert rajtakapta Burkáékat, amint le akarják lopni az antennát egy házról, amire ő vigyázott. A három férfi vitatkozni kezdett, majd az idősebbik Burka leütötte Gyurcsó Jánost, a fiatalabb pedig egy betonvassal agyonütötte a földön fekvő férfit. Véres ruháikat kimosták, elégették, az antennát pedig, amit csak utóbb, a perújítási nyomozás alatt talált meg a rendőrség, elásták.

A gyilkosság után két héttel már mindkét férfi előzetesben volt. 2002-ben pedig a bíróság 15, illetve 13 év fegyházbüntetésre ítélte őket. A fent idézett riport szerint ekkor kapcsolódott be a történetbe a Helsinki Bizottság és dr. Zeke Péter.

Arról, hogy mi történt ezután, a Népszabadság 2009. július 25-i számában azt olvashatjuk: „Az ítéletet, hála a Magyar Helsinki Bizottság által megbízott elszánt ügyvédeknek, megsemmisítették.” Ugyanezt a Vasárnapi Napló 2011. március 21-én úgy fogalmazta meg: „A Helsinki Bizottság közbenjárására a bizonyítékok hitelessége megdőlt, megsemmisítették az ítéletet.”

De mégis hogyan sikerült ezt elérniük, milyen közbenjárásra lehetett szükség? – teszi fel a kérdést a Tűzfalcsoport cikke.

A Hetek 2005. október 21-én közölt cikke szerint többek között az hozta el a fordulatot az ügyben, hogy „új tanúk jelentkeztek, akik sem rokoni, sem baráti kapcsolatban nem álltak Burkáékkal, ám mégis az ő ártatlanságukat kívánták bizonyítani. A tanúk megneveztek egy férfit, aki állítólag bevallotta nekik, hogy ő gyilkolt 1999 márciusában.”

A Soros pénzéből fizetett védelem tehát nyeregbe került: Burkáék ítéletét hatályon kívül helyezte a Szegedi Ítélőtábla, és az új eljárás már a felmentésükkel zárult, majd a jogvédők 45 millió forint kártérítést is kiharcoltak nekik.

Fontos azonban, hogy a „vádlottakat bizonyítottság hiányában mentették fel másodfokon azért, mert az elsőfokú eljárásban részt vevő tanúk visszavonták terhelő vallomásaikat. Pocsai Edit hajdú-bihari főügyészhelyettes tájékoztatása szerint a más elkövetőre valló tanút meghallgatták és azt az embert is, akire vallott, ám ezek alapján sem lehetett más következtetést levonni, mint az eredeti eljárásban. Hasonló tájékoztatást ad Figula Ildikó, a megyei bíróság sajtószóvivője is, aki hangsúlyozza, büntetőeljárásban, ha a tanú visszavonja vallomását, a bíróságnak nincs joga figyelembe venni a visszavont vallomás tartalmát. A hatóságok képviselői emlékeztetnek arra, hogy az eljárás során első fokon elítéltek bűnpártolásért két másik személyt is, aki közül az egyik úgy vallott, a vádlottak egyike elmondta neki, hova tette azt az antennát, amit a gyilkosság helyszínéről elhozott. A harmad- és negyedrendű vádlott nem fellebbezte meg az ítéletet.” (Magyar Nemzet, 2007. február 9.)

A gyilkosok képviselői által felhajtott tanú tehát hazudott, s ez a körülmény különös jelentőséget ad a Népszabadság 2006. november 11-i megállapításának, miszerint „Burkáék nem sokra jutottak volna, ha a Magyar Helsinki Bizottság – amely a nemzetközi dokumentumokban biztosított emberi jogok magyarországi érvényesülését kíséri figyelemmel – nem siet a segítségükre, s nem kezdi el képviselni őket a hatóságok előtt”, olvasható a Tűzfalcsoport oldalán.