Harmadszor is ölt a rendőrgyilkos

Negyvenesztendős történet végére kerülhet pont azzal, hogy várhatóan életfogytiglani börtönre ítélik a most 61 éves Németh Istvánt. A férfi először a 1980-as rendőrgyilkossági perben ült a vádlottak padjában. Tavaly novemberben kiskorúak megrontásáért került előzetesbe, most pedig ismét emberölés miatt emelnek vádat ellene.

A kép 1980-ban készült, amikor a kriminálpszichológus megállapította: a fiatalkorú vádlott a legkegyetlenebb a bandából Fotó: MTI/Friedmann Endre

A visszaeső bűnöző letartóztatásban várja, hogy megkezdődjön a büntetőpere. A Heves Megyei Főügyészség tavaly novemberben emelt ellene vádat, miután szexuális tárgynak tekintette élettársával közös fiukat, illetve az asszony korábbi kapcsolatából származó, velük élő lányt. A vád két 12. életévét be nem töltött kiskorú gyermeke sérelmére erőszakkal elkövetett szexuális erőszak bűntette, ami miatt legfeljebb 15 évet kaphat. A vádirat szerint Németh a bűncselekményeket hetente elkövette 2017 októbere előtt a gyermekekkel közös tarnaszentmiklósi lakása mögötti épületben.

Németh Istvánt fiatal kora miatt nem ítélhették halálra 1980-ban az egy évvel korábban Soós Lajossal és György Józseffel közösen elkövetett rendőrgyilkosság, valamint a Soós Lajossal a rendőrgyilkosság előtti napokban főpróbaként elkövetett gyilkosság miatt. Életfogytiglani fegyházat kapott, legkorábban húsz év letöltése utáni feltételes szabadulás lehetőségével. 1999-ben szabadlábra helyezték, majd visszavitték, mivel „az elítélt személyiségében bekövetkezett változások még nem elegendők a feltételes szabadság engedélyezéséhez”. (Mint említettük, 2000-ben végül kikerülhetett a börtönből.)

Az igazságügyi kriminálpszichológus a bandából Németh Istvánt találta a legkegyetlenebbnek.

A kép 1980-ban készült, amikor a kriminálpszichológus megállapította: a fiatalkorú vádlott a legkegyetlenebb a bandából
Fotó: MTI/Friedmann Endre

A perben aztán kiderült, hogy a szintén elképesztően kegyetlen Soós senkitől sem tartott, csak a „Kisnémettől”. A Magyar Nemzet ezt írta 1980. május 29-én: „Németh a legelvetemültebb közöttük – mondta az ügyész –, a gyilkosság után pohárköszöntőt mondott akképp, hogy a holtak nem beszélnek, ő hajtotta a többieket a bűncselekmények elkövetésére. Ilyen a valóságban Németh, aki itt a tárgyaláson suttog.”

Soós és György pedig így beszélt róla a per során: féktelen indulatú, szadista, olyan, akitől időnként még a nálánál robusztusabb Soós is félt. Németh ügyvédje egy ízben megkérdezte Soóst: miért mondja, hogy ez a fiatal gyerek őrá, a sokszorosan büntetett emberre is hatással volt? Soós ránézett az ügyvédre: „Mit tudja azt maga?! Nem látta a Kisnémetet ölni.”

A Magyar Hírlap így írt Némethről 1980. május 29-én: „A harmadrendű vádlott, Németh István ugyan büntetlen előéletű volt, de – mint a vádbeszéd is kifejtette – a társaság leg­elvetemültebb tagjának számított. Az ügyész példaként említette, hogy amikor az orvos szakértő megkérdezte tőle, mi az a szánalom, Németh azt felelte a kérdésre: Amikor valamire elszánja magát az ember.”

Soóst és Györgyöt felakasztották, Németh pedig a fegyházban megtért, szabadulása után Győr közelében segédkántorként tevékenykedett, de nem sokáig, ugyanis beszippantotta a hajléktalanlét. A nyugati országrészből került Budapestre, ahol megismerkedett egy szintén hajléktalan nővel, akivel egy autóroncsban húzta meg magát a Kútvölgyi úti kiserdőben. Miután felgyújtotta a hajléktalan férfit, jobbnak látta továbbállni. Az asszony szülőföldjére, Hevesbe mentek. Itt vetemedett arra, hogy hosszú időn át rendszeresen megerőszakolja saját kisfiát és élettársának kislányát.