Harmadszor is ölt a rendőrgyilkos

Negyvenesztendős történet végére kerülhet pont azzal, hogy várhatóan életfogytiglani börtönre ítélik a most 61 éves Németh Istvánt. A férfi először a 1980-as rendőrgyilkossági perben ült a vádlottak padjában. Tavaly novemberben kiskorúak megrontásáért került előzetesbe, most pedig ismét emberölés miatt emelnek vádat ellene.

A kép 1980-ban készült, amikor a kriminálpszichológus megállapította: a fiatalkorú vádlott a legkegyetlenebb a bandából Fotó: MTI/Friedmann Endre

Néhány napja jelentette be Petőfi Attila, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda kiemelt ügyeket felderítő főosztályának a vezetője, hogy N. Istvánt gyanúsítják a 2008-as budapesti hajléktalangyilkossággal. A tettes 2008 augusztusában a főváros XII. kerületében, a Kútvölgyi kórházzal szemközti kiserdőben felgyújtotta áldozatát. A vezérőrnagy megerősítette a Magyar Nemzetnek, a tizenkét évvel ezelőtti emberölés gyanúsítottja azonos az 1979-ben történt rendőrgyilkosság egyik elítéltjével.

Németh István idén 61 éves, 1980-ban életfogytiglani fegyházat kapott egy rendőr és egy civil kegyetlen meggyilkolásáért. 2000-ben szabadult feltételesen, tíz év próbaidővel. A harmadik gyilkosságot ez alatt az idő alatt követte el.

Tizenkét éve a XII. kerületi kiserdőben egy hajléktalan férfi sátra égett, a tűzben megsérült, majd meghalt egy 52 éves férfi. A tűzvizsgáló és az orvos szakértő a tűz körülményeit csak valószínűsíteni tudta, feltételezésük szerint a férfi a sátor előtti tűzben elesett, és a ruhája tüzet fogott. Mivel bűncselekményre utaló jel nem merült fel, az ügyet lezárták. Petőfi Attila egysége azonban újra elemezni kezdte a történteket, újabb bizonyítékokat szereztek be. Nem utolsósorban az is a tudomásukra jutott, hogy a jelenleg is letartóztatásban lévő kegyetlen bűnöző elmondta cellatársainak, hogy ő gyújtotta fel 2008-ban a hajléktalant. Németh a gyilkosság elkövetésekor az erdő melletti parkolóban élt egy autóban az élettársával – a helyszínen ellentmondásosan beszélt a történtekről, élettársa pedig, akit szintén felkutattak, azt mondta, amikor felébredt a tűz hangjaira, Németh nem volt mellette az autóban. Az áldozat a halála előtt nem sokkal talált egy pénztárcát Budapesten, amelyet visszajuttatott a tulajdonosnak, amiért tízezer forint jutalmat kapott. Németh megtudta ezt, összevesztek későbbi áldozatával, akit aztán felgyújtott. Németh Istvánt különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel gyanúsították meg. Mint különösen visszaeső bűnözőt akár tényleges életfogytiglani fegyházra is ítélhetik bizonyítottság esetén.

A visszaeső bűnöző letartóztatásban várja, hogy megkezdődjön a büntetőpere. A Heves Megyei Főügyészség tavaly novemberben emelt ellene vádat, miután szexuális tárgynak tekintette élettársával közös fiukat, illetve az asszony korábbi kapcsolatából származó, velük élő lányt. A vád két 12. életévét be nem töltött kiskorú gyermeke sérelmére erőszakkal elkövetett szexuális erőszak bűntette, ami miatt legfeljebb 15 évet kaphat. A vádirat szerint Németh a bűncselekményeket hetente elkövette 2017 októbere előtt a gyermekekkel közös tarnaszentmiklósi lakása mögötti épületben.

Németh Istvánt fiatal kora miatt nem ítélhették halálra 1980-ban az egy évvel korábban Soós Lajossal és György Józseffel közösen elkövetett rendőrgyilkosság, valamint a Soós Lajossal a rendőrgyilkosság előtti napokban főpróbaként elkövetett gyilkosság miatt. Életfogytiglani fegyházat kapott, legkorábban húsz év letöltése utáni feltételes szabadulás lehetőségével. 1999-ben szabadlábra helyezték, majd visszavitték, mivel „az elítélt személyiségében bekövetkezett változások még nem elegendők a feltételes szabadság engedélyezéséhez”. (Mint említettük, 2000-ben végül kikerülhetett a börtönből.)

Az igazságügyi kriminálpszichológus a bandából Németh Istvánt találta a legkegyetlenebbnek.

A kép 1980-ban készült, amikor a kriminálpszichológus megállapította: a fiatalkorú vádlott a legkegyetlenebb a bandából
Fotó: MTI/Friedmann Endre

A perben aztán kiderült, hogy a szintén elképesztően kegyetlen Soós senkitől sem tartott, csak a „Kisnémettől”. A Magyar Nemzet ezt írta 1980. május 29-én: „Németh a legelvetemültebb közöttük – mondta az ügyész –, a gyilkosság után pohárköszöntőt mondott akképp, hogy a holtak nem beszélnek, ő hajtotta a többieket a bűncselekmények elkövetésére. Ilyen a valóságban Németh, aki itt a tárgyaláson suttog.”

Soós és György pedig így beszélt róla a per során: féktelen indulatú, szadista, olyan, akitől időnként még a nálánál robusztusabb Soós is félt. Németh ügyvédje egy ízben megkérdezte Soóst: miért mondja, hogy ez a fiatal gyerek őrá, a sokszorosan büntetett emberre is hatással volt? Soós ránézett az ügyvédre: „Mit tudja azt maga?! Nem látta a Kisnémetet ölni.”

A Magyar Hírlap így írt Némethről 1980. május 29-én: „A harmadrendű vádlott, Németh István ugyan büntetlen előéletű volt, de – mint a vádbeszéd is kifejtette – a társaság leg­elvetemültebb tagjának számított. Az ügyész példaként említette, hogy amikor az orvos szakértő megkérdezte tőle, mi az a szánalom, Németh azt felelte a kérdésre: Amikor valamire elszánja magát az ember.”

Soóst és Györgyöt felakasztották, Németh pedig a fegyházban megtért, szabadulása után Győr közelében segédkántorként tevékenykedett, de nem sokáig, ugyanis beszippantotta a hajléktalanlét. A nyugati országrészből került Budapestre, ahol megismerkedett egy szintén hajléktalan nővel, akivel egy autóroncsban húzta meg magát a Kútvölgyi úti kiserdőben. Miután felgyújtotta a hajléktalan férfit, jobbnak látta továbbállni. Az asszony szülőföldjére, Hevesbe mentek. Itt vetemedett arra, hogy hosszú időn át rendszeresen megerőszakolja saját kisfiát és élettársának kislányát.