Szánthó Miklós emlékeztetett rá, hogy 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon- palotában Magyarország évszázadok után újra teljesen független, önálló állam lett. „De ez nem az az önállóság volt, amire vágytunk, amiért korábban sokszor porig égtünk: hazánk elvesztette területének és lakosságának kétharmadát, több mint hárommillió magyar a csonka ország határain kívül rekedt. A világ első és egyetlen olyan nemzete lettünk, mely önmagával határos, Magyarországot száz évvel ezelőtt egy vérbe mártott toll egyetlen vonásával akarták igaztalanul sírba küldeni, olyan bűnökért, melyeket sosem követett el” – fogalmazott a központ igazgatója. Azt is hozzátette, hogy „ami viszont rossz hír Magyarország korábbi sírásóinak, az jó nekünk: nem sikerült megtörni minket – és nem felejtünk. Míg körülöttünk létrehozott bábállamok egy része már megsemmisült, száz év múltán újra megerősödve, büszkén áll a vártán a Kárpát-medence házigazdája, a magyar”. Szánthó szerint „a trianoni országcsonkítás történelmünk tragédiája, és tekinthetnénk rá úgy, mint hazánk legnagyobb kudarcára. De tekinthetünk úgy is, mint az elmúlt bő ezer év legnagyobb kihívására. A kihívás címe akár az is lehetett volna, hogy „maradj talpon!”. A kihívást pedig elfogadtuk, sőt: nem sikerült minket elpusztítani, túléltünk mindent és nem megyünk sehová. Isten nem hagy el bennünket. Mi maradunk.” Panyi Miklós emlékeztetett, hogy a magyarságnak történelme során többször is szembe kellett néznie hasonlóan nehéz helyzettel, mint amit a trianoni döntés jelentett. Az elemző ezek között a honfoglalás utáni időszakot, a tatárjárást és a három részre szakadt Magyarország korszakát említette. Mégis mindig voltak olyan magyarok, akik hittek hazánkban és abban, hogy újjá lehet és újjá kell építeni az országot – mondta Panyi Miklós.
Hiába nézi szexuális tárgynak a nőket Magyar Péter, a liberális szervezetek hallgatnak
Deutsch Tamás is megszólalt a Tisza Párt elnökének újabb botránya kapcsán.