„Nem modern és nem is konzervatív az evangéliumi üzenet, hanem örök”

A magyar családok jó részének még fontos, hogy a ­gyermekeik olyan társadalmi és iskolai közegben nőhessenek fel, ahol a lányokat segítik a nővé, a fiúkat a férfivá válásban – jelentette ki a Magyar Nemzetnek adott interjúban Székely János katolikus püspök, annak az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslatnak a kapcsán, amelynek egyik paragrafusa kimondja: az anyakönyvi kivonatba ezentúl a kromoszóma alapján meghatározott biológiai nemet kell bejegyezni. De vajon keresztényként hogyan gondolkodjunk ebben a kérdésben? Támogassuk vagy ellenezzük a nemi identitásukban bizonytalan személyek kiteljesedését? Mennyire értelmezhető tágan a keresztény szabadság fogalma? Erről is beszélgettünk az egyházi vezetővel.

Azt üzeni a transzneműeknek: A testvéreim vagytok, ha kopogtattok az ajtómon, kinyílik előttetek Fotó: Kurucz Árpád

– Lehet helye a nemváltoztatásnak, illetve a hozzá kapcsolódó gyakorlatok intézményesítésének egy társadalomban?

– Vannak olyan emberek, akiknek a nemi identitása valamilyen mértékben bizonytalan. Ennek oka lehet egy kromoszóma-rendellenesség, például Klinefelter-szindróma vagy Turner-szindróma, a nemi szervek kifejlődésének rendellenességei – vagyis a hermafroditizmus különböző fokai, a nemi hormonok termelésének zavarai, a gyermekkori fejlődés során átélt traumák, az apa hiánya és még sorolhatnánk. A kromoszóma-rendellenesség, a nemi szervek vagy a hormonműködés zavarai esetében ezután is megvan az orvosi beavatkozás lehetősége, ez nem minősül nemváltásnak. A T/9934-es törvényjavaslat (a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott, sokak felháborodását kiváltó törvényjavaslat) 33-as pontjának magyarázata kifejezetten megemlíti, hogy az anyakönyv ellenkező bizonyításig a bejegyzett tényeket, jogokat igazolja, vagyis bizonytalan esetekben van helye az anyakönyvi bejegyzés felülvizsgálatának. Az igazi kérdés a törvénnyel kapcsolatban az, hogy a nemet változtatni kívánó személy mit várhat el a társadalomtól, és a társadalom mit várhat el a nemi identitásukban bizonytalan személyektől. Elvárhatja-e egy édesanya, hogy az óvónéni, akit a kislánya Petra néninek fog szólítani, ne olyan valaki legyen, aki eredetileg Péternek született, csak azután úgy érezte, hogy Petrává kell válnia? Elvárhatja-e, hogy erről a helyzetről tudomása legyen, vagy Petra óvónő joga megelőzi a gyermek jogát a harmonikus emberi és nemi fejlődéshez? Elvárhatja-e az iskolaigazgató, amikor a családi életre nevelés tantárgy oktatóját szerződteti, hogy tudomása legyen arról, hogy András tanár úr eredetileg Andreaként látta meg a napvilágot? Elvárható-e egy munkahelyi közösségtől, hogy nőnapon felköszöntse Alexandrát, aki valaha Sándorként született? Jó-e, ha egy társadalom egyesek identitáskereséséhez ilyen módon asszisztál?

Azt üzeni a transzneműeknek: A testvéreim vagytok, ha kopogtattok az ajtómon, kinyílik előttetek
Fotó: Kurucz Árpád

– Ezek szerint a megoldást nem feltétlenül a nemváltoztatásban kellene keresniük a nemi identitásukban bizonytalan személyeknek?

– Természetesen minden embert megillet a tisztelet és az elfogadás. Én magam is ismerek sok nemi identitásában bizonytalan embert, és nagy szeretettel vagyok irántuk. Éppúgy végtelenül értékes emberek, mint bárki más. A legtöbb esetben nem tehetnek a problémájukról, sokszor igen nagy szenvedéseken, belső küzdelmeken mennek át, gyakran találkoznak gúnnyal, megvetéssel. A kereszténység elítél mindenfajta megvetést, kirekesztést. A tisztelet és a szeretet azonban nem jelenti azt, hogy a mesterséges nemváltoztatást helyesnek kellene tartanunk. A nemi identitásukban bizonytalan személyeket akkor szereti leginkább a társadalom, ha mint nemi identitásukban bizonytalan személyeket szereti őket, ha segíti őket önmaguk elfogadásában. Ha egy társadalom azt vallja, hogy minden ember maga választhatja meg a nemi identitását, akkor a szeretetre teremtettségüket és létezésüket hálásan elfogadó emberek nagy családja helyett az önmagukat megalkotni akaró személyek csoportjává válik. Egyébként nagyszerű szakemberek vannak, akik igazi segítséget tudnak nyújtani abban az esetben, ha valakinek komoly nehézsége van a nemi identitása kapcsán. Előfordul, hogy valaki meglépi a nemváltoztatást, de aztán rádöbben, hogy nem ez a megoldás a problémáira, és visszatérve a születési neméhez, nagy boldogságot és harmóniát tapasztal meg. Ezek a megrázó, ám szép történetek azt tanúsítják, hogy az igazi megoldás az ilyen jellegű problémákra nem a test műtétekkel és hormonokkal való mesterséges átalakítása, hanem a belső békesség megtalálása. Az igazi megoldás az élő Istennel való találkozás, aki örök szeretettel alkotott meg minket, és aki szereti az embert a gyöngeségében, megtörtségében is.

– Üdvözlendőnek tartja, hogy a kormány elfogadta a biológiai nem anyakönyveztetéséről szóló törvényt?

– A magyar nép évszázadokon át pajzsként védte Európát, a keresztény kultúrát, a családjait, az életét. Talán ez lett a magyarság sajátos nemzeti karaktere, a végsőkig tartó kiállás bizonyos értékek mellett, akkor is, ha a küzdelem reménytelennek látszik. Az ­LMBTQ-szervezetek gazdasági ereje és világméretű társadalmi hatása ­óriási. A magyar parlament azért is merte megtenni ezt a lépést, mert a magyar családok jó részének még fontos, hogy a gyermekeik olyan társadalmi és iskolai közegben nőhessenek fel, ahol a lányokat segítik a nővé, a ­fiúkat a férfivá válásukban.

– Miben áll a keresztény szabadság lényege, pontosan hogyan kell értenünk ezt a fogalmat? Miért nem fér bele a keresztényi szeretetbe és szabadságfelfogásba a nemiségről való gondolkodás szabadsága?

– Úgy gondoljuk, hogy a szabadság nem önkény. A valóságba, az atomokba, a sejtjeinkbe és a lelkünkbe bele van ültetve egy gyönyörű isteni rend, harmónia. Az ember nem akkor szabad, ha ezt a harmóniát negligálja, széttöri, hanem ha ennek mentén tanul meg szárnyalni, szeretni. Az egyre inkább fenyegető ökológiai katasztrófa legfőbb oka, hogy az ember nem vette figyelembe a természetbe írt gyönyörű isteni rendet, hanem önkényesen, a végsőkig zsigerelte ki a Föld erőforrásait. A genderideológia egy hasonló, csak nem természeti, hanem társadalmi katasztrófa felé próbálja kormányozni az emberiséget.

– Hogy viszonyuljanak az egyházhoz az LMBTQ-közösség tagjai? Össze lehet egyeztetni akár csak részben a nemiségről, nemi identitásról alkotott elképzeléseiket a keresztény hittel?

– Az egyház mindannyiunk közös nagy családja, amely befogad mindenfajta embert. Mindannyiunknak vannak sérülései, sebei, problémái. De mindannyian megtaláljuk az egyházban a sebeinket magára vállaló Krisztust, aki a bűnt nagyon határozottan elítélte, de a bűnöst mindig felemelni, menteni, megtisztítani akarja. Aki belép az egyház nagy családjába, a bűnöket nem kimagyarázó, de mégis megtisztító, felemelő szeretetet és kegyelmet fogja megtapasztalni.

– Vajon nem elavultak a katolikus egyház nézetei a nemek pontos mibenlétét és szerepét illetően? Sokan, nagy ritkán még egyházi szereplők is követelik, hogy az egyház korszerűsödjön, tartson lépést a korral.

– Az egyház által hirdetett ­evangéliumi üzenet nem modern, nem is konzervatív, hanem örök. Úgy gondoljuk, hogy a család intézménye sohasem lesz idejétmúlt, a férfi és a nő szerelmére épülő házasság örök kincse az emberiségnek a történelem kezdetétől egészen annak végéig.

– Egy neves amerikai egyházi személy nem is olyan rég úgy nyilatkozott, hogy a mennyország tele van LMBTQ-személyekkel. Mit gondol erről a kijelentésről?

– Az azonos neműek iránt érzett vonzalom önmagában nem bűn, ha nem fakadnak belőle cselekedetek. Ilyen értelemben igaz az, hogy sok nemi identitásában bizonytalan személy valóban erényes életet él. Azonkívül pedig a botlásait megbánó bűnösnek is van helye a mennyben Isten végtelen irgalmából. James Martin kijelentéseinek egy részével nem tudok azonosulni, de ezt a mondatát az itt leírt értelemben lehet jól is érteni.

– Mit üzen azoknak a transznemű embereknek, akik úgy érzik, hogy se az állam, sem a keresztény egyház nem hallja meg őket?

– Azt üzenem, hogy testvéreim vagytok. Bármikor kopogtattok az ajtómon, az meg fog nyílni előttetek. Igyekszem mindenben segíteni, amiben tudok. Azt üzenem, hogy Isten kedves gyermekei vagytok. Lehet, hogy sokan megvetéssel néznek rátok, Ő azonban soha. Értetek is odaadta az életét a kereszten. Azt üzenem, hogy ne a könnyű utat válasszátok. Az emberség, a hiteles és jó élet ára mindenki számára magas. Keressétek a szűk ösvényt!