Szélmalomharcot vívnak Pápán a kiterjedt hulladékbűnözés ellen

Bár reménytelen küzdelemnek ígérkezik, egyes polgármesterek képtelenek szemet hunyni az illegális hulladéklerakás fölött, és harcot hirdetnek ellene. Ilyen, a jogszabálysértésekbe beletörődni képtelen vezető Áldozó Tamás, Pápa első embere is, aki sajátos módon üzent hadat a bűnözőknek: megpróbálja megtisztítani a természetet a szeméttől, illetve igyekszik eltüntetni a közterületen hagyott autóroncsokat. Sokszor úgy érzi, a hatóságok ellene dolgoznak.

A város szélén halmozzák fel a kibelezett hűtőszekrényeket, a területet közpénzen ártalmatlanítják Fotó: Havran Zoltán

Az ártatlan fizet a szemetelők helyett

Áldozó Tamás szerint a rendőrség is tehetetlen, mert szabálysértési eljárásnál nyomozati cselekményeket nem végezhetnek, így például nem kérhetnek cellainformációt, nem vizsgálhatnak DNS-mintákat. Egy dolgot tehetnek: a terület tulajdonosát – sok esetben az önkormányzatot – felszólítják arra, hogy szállíttassa el a hulladékot az ingatlanáról, vagyis az ártatlan szereplő fizet a törvénysértők helyett. A polgármester hangsúlyozza: egyértelműen a jogszabályok szigorítására és pontosítására lenne szükség ahhoz, hogy hatékonyabban lehessen fellépni a törvénysértők ellen és vissza lehessen szorítani a lomizást.

A város szélén halmozzák fel a kibelezett hűtőszekrényeket, a területet közpénzen ártalmatlanítják
Fotó: Havran Zoltán

Végső elkeseredésében a polgármester a közelmúltban váratlant lépett, mert amikor az egyik fejlesztés helyszínén egy nagy halom illegálisan lerakott, beazonosítható hulladékot találtak, a polgármester a munkatársai­val visszavitte azt a tulajdonosának. Abból indult ki, hogy az illető vagy elvesztette a lerakott dolgokat, vagy ellopták tőle, így örülni fog, ha mindent visszakap. – Az akció felkerült a Facebookra, ahol a beszámolót csaknem egymillióan nézték meg, és a világ minden pontjáról gratuláltak a fellépésünkhöz. A megtalált tárgyak gazdája pedig másnap megkötötte a szolgáltatási szerződést a hulladékszállításra. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a tulajdonos otthona és az illegális lerakóhely között van egy szelektív gyűjtő, ahová a hulladék zömét ingyen el lehetett volna helyezni. S még az is lehet, hogy az illető több pénzt adott a szállítónak, mint egyhavi szolgáltatási díj – emeli ki a polgármester.

A pápai önkormányzat harcot hirdetett a közterületen hagyott üzemképtelen, lejárt műszakijú, üzemképes, illetve a rendszám nélküli járművek, roncsok ellen is, amelyre szintén egy fekete üzletág, az illegális autóbontás épült, ami ráadásul környezetszennyező. – Ha egy megtalált járművön van rendszámtábla, akkor, ha nehezen is, de felkutatható a tulajdonos, akivel el lehet vitetni közterületről az autót. Nehezebb a helyzet akkor, ha nincs rajta rendszám, mert akkor felszólítás után, a rendőrség jelenlétében lehet felnyitni a járművet, és ez alapján lehet felkutatni a tulajdonost – mondja el a pápai polgármester. Áldozó Tamás ebben az ügyben is meglepő lépésre szánta el magát, egy beazonosított autót visszavitetett Jászalsószentgyörgyre a tulajdonosnak, és még a szállítási költséget is kiszámlázták rá. Talán e fellépés miatt is kevesebb roncs és autóalkatrész kerül ki a természetbe.

Ötvenezres bírság az önkormányzattól

Arról, hogy a város első embere nem a levegőbe beszélt, hamarosan a saját szemünkkel is meggyőződhetünk. Ahogy a polgármesteri hivatalból elindulva autóval haladunk keresztül a városon, menet közben Áldozó Tamás és Benecz Rita, az önkormányzat emberierőforrás-osztályának vezetője több házat is mutat, amelyek udvarán az Ausztriából érkező, de elpasszolni nem tudott árut halmozzák fel, majd „feldolgozzák”. A polgármester azt mondja , hogy ismerik a „biznisz” összes szereplőjét, de lényegében tehetetlennek a bűnözők ellen.

Közben a település szélére érünk, ahol letérünk egy földútra, majd néhány pillanattal később szürreális és egyben döbbenetes kép tárul elénk. A földút egyik oldalán egy elképesztően romos ingatlanegyüttest látunk, a kerítés nélküli, elhagyatott, szemetes portán néhány gyermek fogócskázik az udvaron. Eleinte még csak egy-két felnőtt jelenik meg a legnagyobb ház előtt, majd egyre többen jönnek ki, méregetnek minket, és látogatásunk oka felől érdeklődnek. Nem nyugtatja meg őket, amikor megtudják: a házukkal szemben felhalmozott szemét szolgáltatja a riportunk témáját, sőt mintha egyenesen idegesebbek is lennének emiatt. Amikor pedig az egyik asszony észreveszi, hogy Benecz Rita is a helyszínen van, valósággal nekitámad az osztályvezetőnek. A nő a kezeivel erőteljesen gesztikulál, hadonászik, nagyon ideges. Kicsivel később a lakrésszé alakított istállóból előbotorkál az asszony hiányosan felöltözött párja is, aki közli, az a bajuk, hogy ötvenezer forint büntetést kaptak kirívóan közösségellenes magatartás miatt. Ez valójában azt jelenti, hogy a férfi autókarosszériát szállított a szekerén, amit a vak lova húzott. Amikor az erről készült fénykép alapján eljárás indult, akkor a férfinak nyolc napon belül lehetősége lett volna igazolnia, hogy a szállítmányt egy lerakóba vitte. A papírral azonban azóta is adós, így maradt az ötvenezer forintos bírság, amit a pár nehezményez. Csalódottságuk csak fokozódik, amikor az osztályvezető közli velük, hogy ez csak a kezdet, mert ha folytatják a törvénysértést, akkor újabb, nagyobb összegű büntetést kapnak.

Sokan műanyaggal tüzelnek télen

Az már nem is meglepő, hogy azt állítják: semmit nem tudnak a házuk előtt tornyosuló szeméthegy eredetéről. Pedig bizonyára lenne miről mesélniük, mert a legalább félszáz kibelezett hűtőszekrény, sok számítógép-alkatrész, működésképtelen fűnyíró, számtalan bútorelem, palatető – összesen több tíz köbméter szemét – nem egy pillanat alatt halmozódott fel az amúgy önkormányzati területen. A hulladék összegyűjtése, elszállítása, ártalmatlanítása viszont embert próbáló feladat lesz, és több millió forintjába kerül majd az önkormányzatnak. Markolóval nem lehet hozzálátni a szemét felszedéséhez, mert egy gázpalackot is látunk a halmok között, s ki tudja, mi mindent rejt még a hatalmas területet beborító szemét, amely mellett a „bűntárs” vak ló most is legelészik. A népes család tagjai valószínűleg azért nem árulják el, hogyan került a szemét a házuk elé, mert magunk is ludasak az ügyben, esetleg pénzt kaptak azért, hogy szemet hunyjanak a törvénysértés felett. Többször előfordul ugyanis, hogy egyesek „bérbe adják” a közterületet a szemét lerakásához vagy akár pénzért befogadják a hulladékot. Korábban, amikor erre a jogszabályok lehetőséget adtak, ezt úgy próbálták megakadályozni, hogy a rendszeres szociális segélyt tiszta környezethez kötötték. Ennek az lett az eredménye, hogy a családok a portájukat rendben tartották, és attól ötven méterre halmozták fel a szemetet.

Fotó: Havran Zoltán

Nem sokkal később az is kiderül, hogy nem elszigetelt jelenségről van szó, mert egy másik szegénysoron – ahol magántulajdonban levő ingatlanok és önkormányzati bérházak egyaránt vannak – a korábbihoz hasonlót tapasztalunk. Ezen a területen is rengeteg a szemét, több ingatlan fala kormos, aminek számos oka van. Egyrészt az itt élő családok előszeretettel halmozzák fel a kommunális hulladékot a padláson, ami egy elektromos szikra miatt lángra kaphat. Az is előfordul, hogy ha az udvaron már túl sok a szemét, akkor meggyújtják a kupacot, hogy helyet nyerjenek. Vannak, akik műanyaghulladékkal tüzelnek, ami hihetetlenül szennyezi a levegőt. Több helyen látni elhagyott autót is, amelyek hátterét az önkormányzatnak fel kell derítenie.

A szemétfelhalmozás nemcsak a városszéli szegénysorokon bevett gyakorlat. Akad olyan belvárosi önkormányzati bérház – ötven méterre a Dunántúl egyik legrégebbi lakóépületétől –, amelynek udvarán szintén rengeteg a hulladék. Az egyik több köbméteres rakás el is torlaszolja egy földszinti, jelenleg üres lakás ajtaját. Intő jel, hogy az egyik ház előtt parkoló kombi autó roskadásig tele van lommal, csak azt nem lehet tudni, hogy az áru milyen státusban van, eladásra vagy válogatásra vár, esetleg hamarosan egy illegális lerakóba szállítják a holmit. Alig néhány utcányira innen egy olyan férfival találkozunk, aki pénzért, illegálisan állati eredetű bőrt vitt ki a természetbe, de azért nem ítélték el, mert a hulladék még nem volt veszélyes, amikor megtalálták. Ha a bőrt hetekkel később lelik meg, amikor már bomlik, akkor a tettes megüthette volna a bokáját, így viszont megúszta az ügyet. Mintha ezt a folyamatot tényleg nem lehetne megállítani.