– Az egyetem elvégzése óta folyamatosan tanítok, korábban az ELTE-n és számos szakkollégiumban, a legutóbbi időkben pedig a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és az MCC-ben – ez utóbbi kettő működését pedig most már irányítom is –, ráadásul a Magyar közigazgatási ösztöndíjprogramot is mi szervezzük, így elég sokféle hatás ér. Az a helyzet, hogy a fiatalok nagyon sokfélék. Szoktak persze rosszakat mondani róluk, de szerintem ezek a kritikák túlzóak: rengeteg okos és ambiciózus hallgatóval találkozom. Az jól látszik, hogy az elmúlt tíz év gazdasági eredményei miatt sokkal könnyebb számukra az elhelyezkedés, ezért nehéz elköteleződést várni tőlük az elején, de ha időt szánunk arra, hogy elmagyarázzuk a fontos és a nem fontos, viszont divatos dolgok közötti különbséget, valamint közösséget teremtünk, nagy dolgok tudnak történni bennük. Muszáj magasra tennünk a lécet, mert ez lesz az első generáció, amely saját maga, szabadon sáfárkodhat az ötszáz év után, nagy küzdelem árán visszaszerzett magyar szuverenitással. Ahhoz, hogy majd később, ha az ország irányát már ez a generáció fogja meghatározni, jó döntéseket hozzanak, most kell velük megismertetni a világ általános működési rendjét, és a létezés „magyar minőségét”. Ha nem járunk sikerrel, nagy bajban leszünk, úgyhogy ezen a téren a legnagyobb erőkifejtés is több mint indokolt.