A félelmetes ellenfél, a Messer
Tavaly októberben érkezett a RepTárba, szintén Krakkóból a magyar és a nemzetközi katonai repülés másik legendás vadászgépe, a Messerschmitt Bf 109 G–6-os. A Szolnokra hozott piros 3-as jelzésű gépet a regensburgi repülőgépgyárban készítették. A levéltári adatok alapján a kiállításon szereplő Bf 109 RQ+DS hívójelű gépet 1944. május 10-én vagy 11-én repülték be, majd nem sokkal később áthelyezték a Luftwaffe 2/JGr West alakulatához a lengyelországi Jarowcébe. Ernst Pleiness őrmester 1944. május 28-án egy gyakorlórepülés során kényszerleszállást hajtott végre a géppel a Trzebun-tóra. A pilóta meghalt, nem sokkal később a holttestét kiemelték, a roncs pedig 55 évig pihent a tó fenekén. A gép maradványait 1999-ben emelték ki, és a Lengyel Sasok Alapítvány restaurálta. A Messer alkatrészeinek kilencven százaléka eredeti, a többi utángyártott.
A Messerschmitt kiállítása ipartörténeti jelentőségű is, mert Győrben mintegy hatszáz ilyen repülőgépet gyártottak, a magyar ipar képes volt ugyanis arra, hogy korszerű vadászgépet gyártson a háború idején. A Magyar Királyi Honvéd Légierő fejlesztése során a Me 109-es típust tartották a legmegfelelőbb vadászrepülőgépnek, ezért Németország és Magyarország 1941. június 6-án repülőgépgyártási egyezményt kötött. A Messer nemcsak a Magyar Királyi Honvéd Légierő legmeghatározóbb vadászgépe volt, hanem máig és valószínűleg most már örökre a magyar katonai repülés legnagyobb példányszámban rendszerbe állított repülőgépe volt.
– Minden csap nyitva, gyújtás bekapcsolva, a kiegyenlítőmű kissé faroknehéz, jól be vagyok kötve, szemüvegen keresztül jól látok, indulhatunk! – idézte fel tavaly októberben az akkor 96 éves Frankó Endre nyugalmazott főhadnagy a RepTárban, a Messerschmitt Bf 109-es vadászgép ünnepélyes tárlatnyitóján azt a mondókát, amellyel repülései előtt ellenőrizte, hogy minden rendben van-e a felszálláshoz. A Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. Puma Honi Légvédelmi Vadászrepülő-ezred utolsó élő pilótája – aki a Spitfire kiállításának megnyitóján is ott volt – a Magyar Nemzetnek akkor elmondta: már csak a név említése is komoly élményt jelent. – Van, aki csak tudomásul veszi, de nekem nagyon komoly emlékeket jelent az a szó, hogy Messerschmitt – jegyezte meg Frankó Endre. Arra a kérdésre, hogy milyen volt repülni a Messert – ahogy a német típust a pilóták egymás közt hívták –, azt mondta: szavakba nem tudja foglalni, az élményt élni kell, nem elmesélni. – Aki egyszer megkóstolta a repülést, az egész életére szeretni fogja, bármilyen előzményei is voltak – tette hozzá.