Erdőben töltötte az éjszakát az eltűnt fiú

Mindenki féltette az érzékeny, magyarul alig beszélő fiút, akiről azt sem tudták, merre indult el.

Végh Attila

2020. 08. 25. 12:35

Kétségbeesetten hívta a rendőrséget augusztus 24-én 13 órakor egy budai apa. Fia, a 14 éves Nico ismeretlen helyre távozott Ágnes utcai, budai otthonukból. Kerékpárja is eltűnt, de a fiú bukósisakot nem vitt magával. Rutinos kerékpáros, egy budapesti sportklub versenyzője, aki ismeri a környékbeli hegyeket is. A legnagyobb probléma az volt, hogy senki nem tudta merre indult el, senki nem látta, ráadásul az utcájában levő családi házak biztonsági kamerái műszaki hiba miatt nem működtek.

A hatályos jogszabályok alapján kialakított rendőrségi protokoll szerint egy 14 éves gyermek eltűnésnek bejelentésekor nincs várakozási vagy türelmi idő, a rendőrség azonnal nekiáll a keresésnek. Először a lakóhelye szerinti rendőrkapitányság nyomozói kezdik el az adatgyűjtést az eltűnés környékén, a feltételezett mozgási irányban, technikai eszközöket is bevetve, azok felvételeit, adatait értékelve, miközben a járőrök a családtól beszerzett legfrissebb fotó alapján megkezdik a keresését. Ez a fotó kerül aztán a körözésbe, amit a gyermek eltűnéséről érkező bejelentés első órájában már közzé is tesz a hatóság.

A család egyik ismerőse a Magyar Nemzetnek elmondta, a fiatal fiú az eltűnés előtt összeveszett édesapjával, aki büntetésből elvette tőle a telefonját. Ez nagyon megnehezítette a keresését, hiszen hívni sem lehetett Nicót, s arra sem volt lehetőség, hogy a szolgáltatóval a rendőrség bemérhesse, hol van éppen a fiú telefonja. Az eltűnt srác zárkózott, magyarul nem beszél jól, kevés barátja van, hozzájuk nem is ment volna, egyértelmű, hogy a budai hegyek felé indult. Hagyott pár nehezen értelmezhető sort is az édesapjának, amiből arra is következtetni lehetett, hogy esetleg meggondolatlan cselekedetre készülne, ami fokozta az érte izgulók aggodalmát. Ráadásul Nico rajongott az animeműfajért, a japán eredetű képregényekért, filmsorozatokért. Telefonjának internetadatai szerint csak ez foglalkoztatta, sokszor hajnali ötig is ezt nézte, emiatt veszett össze szüleivel.

Erőszakosságot tükröz az anime
Szakértők véleménye szerint az olyan „gyermekműsorok” károsak a fiatalok fejlődésére, amelyeknek központi elemei az ítélet, a büntetés, a bosszú, valamint az öngyilkossági kísérlet. Ezek a kifejezések akár egy krimi lapjain is szerepelhetnének széljegyzetekként, pedig csupán egy japán animerajzfilm magyarországi „kálváriájának” címszavai. Az ilyen sorozatokat és a filmeket igyekeznek szigorúan cenzúrázni és számos esetben kivágják a legkevésbé képernyőképes részeket, de így is erőszakosságot tükröz ez a műfaj, amely világszerte kisebb-nagyobb botrányokhoz vezetett. Kálmos Borbála médiakutató szerint a japán szubkultúrán alapuló képregények, filmek sokszor hordoznak torz világképet a halálról, magányról, szexualitásról, amik könnyen összezavarhatják a fiatalokat, néhány éve Magyarországon is történt olyan tiniöngyilkosság, melyet egy animesorozat váltott ki.

Mivel senki nem tudta merre keressék Nicot, a rendőrök nagy erőket összpontosítottak a keresésére. A Budapesti Rendőr-főkapitányság XII. kerületi rendőrkapitánysága koordinálta a keresést, amelybe bevonták a Készenléti Rendőrség bevetési egységeit és a BRFK kerékpáros járőreit is, akik a budai hegyek biciklis útvonalait járták le. A bűnügyi technikusok nyomkövető kutyát is hoztak a helyszínre, ám mivel a srác nem sokáig tolta a biciklijét hanem felpattant rá, a kutya elvesztette a szagot.

A keresésbe bekapcsolódtak a sporttársak, budai biciklisták is, akik a sötétedés után sem hagyták abba a keresést. Az éjszakai kutatócsoportokhoz civileket, a budai hegyeket ismerő kerékpárosokat is bevontak, lapunk egyik munkatársa éjfél és hajnali két óra között a Mátyás és a Tündérhegy útjain kereste a gyereket.

A kutatók attól féltek, az apa szerint a sötétben bizonytalanul kerékpározó fiú elesett, ezért nem hagyták abba a keresését. A rendőrök kiterjesztették a keresését a környékbeli, budakeszi, zugligeti, budaörsi hegyekre is, így a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársait is bevonták az akcióba, miközben a gyermek körözését is elrendelték. Minden eltelt órával fokozódott a keresők kétségbeesése, a fiú nevétől zengett az éjszakai erdő a János hegytől a Normafán át Csillebércig. Biciklisek, motorosok haladtak reflektorokkal az ösvényeken, lehetetlennek tartották, hogy a fiú – amennyiben nem érte baj – ne hallotta, vagy ne érzékelte volna az érte aggódók mozgását, kiabálását. A járőrök autókkal rótták az utakat, egyre nagyobb körben, közben hajnalban a BRFK XII. kerületi kapitányság készenléti csoportja már a következő napi keresést szervezte.

Napfelkeltével újabb rendőri egységeket rendeltek a helyszínre, még több kerékpáros rendőrt bevonva a kutatócsapatokba, de a főváros polgárőrei, a budakeszi vadaspark természetőrei és hivatásos vadászai, és speciális mentő-kutató csoportok is készültek, hogy nappali fénynél újult erővel, friss kutatók bevonásával még nagyobb területet tudjanak átvizsgálni.

Szerencsére az egységek berendelését augusztus 25-én reggel 8 órakor visszavonhatta a XII. kerületi kapitányság vezetője, ezzel együtt az eltűnés miatt elrendelt körözést is megszüntették. Nicora a törökbálinti úton talált rá az önkéntes kerékpáros keresők egyik csoportja, akik azonnal értesítették az édesapát. Sztanyó István alezredes a Magyar Nemzetnek elmondta, példaértékű volt az az összefogás, amit a budai polgárok, erdőjárók, sportolók megmutattak, ennek az ereje vezetett végül eredményre, a 14 éves fiú épen, egészségesen, sértetlenül került elő. A kapitány szerint a személyes keresés mellett a közösségi oldalakon is percről percre beszámoltak ez eredményről a fiúért aggódó polgárok, így ismerték fel a fiút kora reggel. Sztanyó alezredes kiemelte a rendőrök kitartását is, voltak olyan nyomozók, akik 24 órája talpon voltak már, s csak akkor adták le a szolgálatot, amikor a gyermek előkerüléséről megérkezett a hír.

Nicolas a budaörsi repülőtérhez keveredett le még az éjszaka a bringájával, ott próbált meg aludni, majd reggel, kimerülve, már a kerékpárját csak tolni tudva indult el hazafelé. Állítása szerint nem hallotta, nem látta az őt kereső közel száz rendőrt és civilt, a nyomozóktól bocsánatot is kért, amiért ilyen felfordulást okozott egy gyerekes sértődés kapcsán.

Veszélyes éjszaka
A budai hegyekben sötétedés után csak profi túrázóknak érdemes nekivágni, megfelelő felszereléssel, lámpával, telefonnal, a rendőrség azt ajánlja, az ilyen túracsoportok is jelentsék be előre hová mennek, hogy baj esetén tudják a rendőrségi kutatócsoport tagjai, merre induljon a mentőegység. A nappal békés erdő az éjszakai sötétségben áthatolhatatlan fekete masszaként zárja körül az odatévedő embert, a vadak – vaddisznók, szarvasok – is könnyebben megijednek a vándortól, nehezebb észrevenni még az ismert kanyarokat, szakadékokat, akadályokat is, pillanatok alatt el lehet tévedni. A hegyekben sok a hajléktalan, nem mindegyikük jámbor és jó szándékú, azon az úton, ahol Nico eltűnt áprilisban egy máig ismeretlen szatír fényes nappal zaklatott egy kislányt, nagy valószínűséggel ő is a környék bokrai közt épített magának egy kunyhót.