Alapjogokért Központ: még egyszer a „militáns” kampányról

„Igazság, erő, felemelkedés – együtt tesszük naggyá a Kárpát-medencét” elnevezésű kampány nagy visszhangot váltott ki.

▪️ Mindazonáltal a magyar honvédek az I. világháborúban mutatott hősiessége és meghozott véráldozata – úgy gondoltuk, konszenzusosan – a magyar történelem része. Szerintünk a hazáért küzdő hőseinket nem tagadhatjuk meg, ahogy büszkének kell lennünk és büszkék is vagyunk Szent Istvánra, Hunyadira vagy Rákóczira.

▪️ Azért is tévúton járnak a műhisztériázók, mert jól látjuk a kortárs Amerikán és Nyugat-Európán, hová vezet a nemzeti múlttal szembeni, generális bűntudatot hirdető, polkorrekt érzékenyítés: szobrok ledöntéséhez, könyvek átírásához, szavak és zászlók kicseréléséhez. Ha a mi, I. világháborús honvédeket ábrázoló hirdetésünk „félelemkeltő” és „militáns”, akkor mit csináljunk az országszerte található I. világháborús emlékművekkel? Döntsük le a Harminckettesek terén szuronyos puskával és gránáttal a kezében támadó baka szobrát, mert az sérti mások érzékenységét? Távolítsuk el a Hősök teréről az összes emlékművet, mert az bánthatja az avar, gepida, török, mongol vagy osztrák leszármazottak lelki világát? Ne mutassuk semmilyen formában se a Molotov-koktélt dobó ’56-os forradalmárokat, mert az nem kívánt képzettársításokat hívhat elő az egykori szovjet katonák és utódaik körében?

▪️ A „harciasság” és a „küzdelem” politikai korrektségen alapuló száműzése a közélet világából divatos, de a valóságot teljesen félreértő trend. A politika, a hatalom megszerzése és elvesztése kapcsán kibontakozó dinamika a különböző oldalak konfrontációjáról, ütközéséről (is) szól. Lehet természetesen szónokolni „diszkurzív demokráciáról”, teljes egyenlőségen alapuló világbékéről és hasonlókról, de ezt azok sem veszik komolyan, akik hirdetik – ahogy ezt a BLM-, és a nyomában futó „antifasiszta” mozgalom vandál pusztításai és utcai lincselései mutatják.

▪️ Ha tehát az a baj, hogy a film vagy a plakát „harcias”; hogy küzdő, csatázó figurákat mutat be – mint ahogyan küzdelmes volt a magyar történelem jó része –, akkor ezt természetesen vállaljuk, ugyanis…

▪️ „…Nagy nemzetté válni csak az tud, aki megjárja a maga kálváriáját. Aki kiismeri a megpróbáltatások útját. Aki kiállja a próbatételeket. Aki megérti, hogy az igazság erő nélkül keveset ér. A történelem nem könyörületes. Nem bocsájtja meg a gyengeségeket. Ha nincs legény a gáton, elveszünk. Ha a vértelen szépelgőkre hallgatunk, elveszünk. Ha engedünk a széthúzás erőinek, elveszünk. A magyarok soha többé nem engedhetik meg maguknak a gyöngeség luxusát”.

+1: a Horthy-korszakot, illetve a magyar zsidóság egyetemes tragédiáját, a holokausztot – szándékosan – azért nem vettük bele a filmbe, mert úgy gondoltuk, hogy előbbi túlzottan megosztó (bár látható sajnos, hogy ez még az I. világháború esetében is így van), utóbbi pedig még talán be nem gyógyult, iszonyatos sebeket tépne fel. Mindazonáltal kérjük azokat a balliberális kritikusainkat, akik akár a megjelenített események kapcsán emlegettek – totális félreértésként – „legrosszabb vészkorszakot”, akár éppen egyes korszakok kihagyása miatt „összekacsintó hallgatást”, vagy az egész kampány kapcsán „félelemkeltést”, gondolkodjanak el azon, hogy Magyarország állítólagosan „demokratikusfüggetlen” pártjai, a Párbeszéd, a DK, az MSZP, a Momentum és az LMP egy olyan jelöltet indítanak az október 11-i tiszaújvárosi időközi választáson, aki nemrégiben Budapestet „Judapestnek”, az izraeli turistákat „tetűcsúszdásoknak” hívta és „zsidó uzsorabanktőkéről” értekezett. Ja, és akinek párttársa (aktuálisan EP-képviselő) hét évvel ezelőtt még listázni akarta a zsidó származású kollégáit az Országgyűlésben.

Erről ennyit.