Filmszatírába illő viszonyok a fővárosi gyógyfürdőkben

A Karácsony Gergely és szövetségesei által kinevezett Szűts Ildikó hivatali ideje alatt egyesek megfelelő végzettség nélkül is jó állást kapnak, másokat viszont nehezen pótolható tudással és tapasztalattal is habozás nélkül elbocsátanak. Mindeközben a vezetés a csoportos létszámleépítéssel kapcsolatos ígéreteit sem tartotta be maradéktalanul. Az egyre elégedetlenebb dolgozókat pedig – mindennapos tapasztalataik ellenére – próbálták belső levélben meggyőzni arról, hogy a Magyar Nemzet által feltárt botrányos ügyek nem is történtek meg.

Fotó: MTI

Mint korábban megírtuk, Szűts Ildikó csoportos létszámleépítést jelentett be, s közlése szerint október 17-én tájékoztatták volna a kilencven érintett főt az elbocsátásukról. Ám úgy tűnik, hogy ezt sem sikerült betartaniuk, hiszen értesüléseink szerint például a Széchenyi fürdő három villanyszerelőjének egyikét csak október 20-án, az elbocsátása előtt fél órával értesítették arról, hogy neki is mennie kell.

Forrásaink a tavaszi kabinbontási fiaskóról is beszéltek – a Széchenyi fürdő műemlékkabinjait február végén bontották el engedély nélkül, a témában már a kormányhivatal is vizsgálatot indított –, s megtudtuk: bár kialakítottak a korábbi mosodából egy kis múzeumot is a fürdő területén, ám egyetlen darabot sem helyeztek el az 1920-es években készült kabinokból a kiállítási tárgyak között. Több dolgozó volt fültanúja annak, hogy a Széchenyi fürdő vezetője tavasszal arra hivatkozva próbálta elbagatellizálni a kabinbontást, hogy azt „úgysem veszi észre senki”. Eközben a fürdő tetőteraszi konditerméből úgynevezett pihenőszobát csináltak, 25 ággyal, mellette pedig, a korábban thai masszázsnak helyt adódó teremből egy szivarszobának elkeresztelt helyiséget alakítottak ki.

Jól illusztrálja a fürdőn belüli viszonyokat egy másik korábbi dolgozó beszámolója. A Széchenyi fürdő említett vezetője egyszerűen odaajándékozta egy kabinosnak az intézmény bejárata feletti díszes táblát – amelyre a fürdő alapításának évszáma réz betűkkel volt ráírva – azzal az indokkal, hogy a férfi megérdemli a táblát, s az hadd legyen az övé.

Eközben azokat a hierarchia alján álló munkásokat, akik nem részesülnek kivételes elbánásban, teljes létbizonytalanságban tartják. A dolgozók beszámolói szerint a Szűts-féle vezetés alatt jó néhányszor előfordult: azért küldtek el akár egy pénztárost vagy takarítót, mert a felettesének egyszerűen nem volt szimpatikus vagy nem tartották jó kádernek. Nem csoda, hogy a Magyar Nemzet BGYH-ról szóló cikkei nagy port kavartak a fővárosi fenntartású cég vezetésében. Úgy tudjuk, Szűts Ildikó egy belső körlevet is kiadott, amelyben azt bizonygatta, hogy lapunknak nincs igaza, és hogy a dolgozók vegyék tudomásul az ő mondandóját. Mindezzel párhuzamosan a BGYH egyre több munkatársa számára válik világossá, hogy mi is zajlik a cégen belül, és aki teheti, másik állást keres.