Hosszú interjút közölt Szarka Gáborral, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) kancellárjával a HVG.hu. A korábbi ezredes elmondta, hogy már nem szolgál a honvédségnél, „de rettenetesen büszke vagyok arra, hogy a hazámat szolgálhattam egyenruhában”. Mint mondta, négy éve nincs hivatásos állományban, ugyanakkor szakvizsgázott jogász, dolgozott diplomataként és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen volt campusfőigazgató. Ez utóbbi megbízatásával kapcsolatban közölte: ez a kancellári portfólió egy szelete, de a feladatot az SZFE-nél jóval nagyobb egyetemen végezte.
– Nem úgy élem meg, hogy háborúba küldtek volna, de a helyzet, amit az egyetemen belül kialakítottak, közel jár a háborús helyzethez – mondta Szarka arra a kérdésre, hogy szerinte most háborúba küldték-e.
A szakember kiemelte: ő a művészeti kérdésekben laikusnak számít, neki csupán igazgatási feladatai vannak. – A kancellárnak az a dolga, hogy a hátteret biztosítsa, és lehetőleg ne nyilvánítson véleményt olyan dolgokban, amihez nem ért – emelte ki. Upor László korábbi rektorhelyettes ízléstelen és felháborító mondataira, amelyben „emberi tárgyként” hivatkozott többek közt Szarka Gáborra, a szakember azt mondta: „Egy olyan ember, aki rektor szeretett volna lenni, emberi tárgynak minősít egy másik embert, ez mindent elmond a helyzetről.”
Az SZFE kancellárja elmondta, hogy a modellváltás kapcsán több párbeszéd kellett volna, de ő még akkor nem volt a folyamat részese. – Arra készültem, hogy a béke követe lehetek, de úgy látszik, erre nincs nyitottság – mondta saját szerepéről. Arra a kritikára, hogy túl gyors volt a modellváltás, úgy reagált, hogy az sehol sem volt hosszú folyamat.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi
A kancellár azt kérte az egyetem korábbi vezetésétől, hogy ne sértegessék az új vezetést emberi mivoltukban és együttműködést szeretnének. Emlékeztetett arra is: a kuratórium is megígérte, hogy nem veszik el egyik tanár osztályát sem.
A nyolcpontos megegyezési javaslat kapcsán Szarka Gábor kiemelte: a józan ész diadalára számít azzal kapcsolatban, hogy a diákok végül elfogadják azt, ahogy a dolgozók is. – A hallgatók az egészet egy ultimátumnak tekintették, mert szabunk egy határidőt. De az ultimátum általában feltétel nélküli megadást jelent, tehát én mondok egy határidőt, és ha nem az történik, akkor csinálok valamit – mondta.