– A szinte felnőtt gyerekeink mellett mi, szülők is minden évben kitesszük a csizmánkat a Mikulásnak. Ha már majd 1700 éve él egy hagyomány, nehogy már rajtunk akadjon el! Persze az üres csizmákat is megrögzötten teológusi szemmel szoktam nézni: számomra azt jelenti, hogy tudni kell kiürülni, s engedni, hogy Isten meglepjen minket. Aki el van telve a saját gondolataival, megtanult filozófiai-teológiai igazságaival, politikai-történelmi cövekjeivel, az hogyan fog szellemileg fejlődni? Érdemes kiüresedni, s engedni az új eljöttét. Milyen tudás van még nekem hátra? Érdemes kiüresíteni azt a csizmát is, ami tele lehet sérelmekkel, indulatokkal, szomorúsággal. Még nekik is jöhet új. Lehet még nekik is nevetés az életükben. Az üres cipő előhívja a feledni tudás, a megbocsátás, az újra való nyitottság fontosságát. Nem tud élni a ma csodájának, akinek tele a cipője a múlt tudásával, emlékeivel, idegességeivel, sérelmeivel. Ahogy meglepetés a cipőben a Mikulás-ajándék, úgy meglepetés a mai nap, a mai kézfogás, a mai munka öröme, a mai kávé. Hagyom meglepni magam, hagyom, hogy a mai Isten meglepjen. A boldogság nem áru, hanem ajándék, aminek van spiritualitása is.