Jobbak a tanárok digitális készségei

A 2012-ben elindított pedagóguspolitika és a hozzá kapcsolódó életpályamodell nagyon innovatív, progresszív elképzelés volt, a kezdeti előny azonban mára elfogyott, ami meglátszik a tanítói és tanári szakokra felvételizők létszámán. Súlyos válság küszöbén állunk – fogalmazott lapunknak az Oktatási Hivatal elnöki posztjáról nemrég távozott Gloviczki Zoltán, aki szeptember óta az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektori feladatait átvéve munkálkodik tovább a fenyegető pedagógushiány enyhítésén. A korábbi köznevelési helyettes államtitkárral az óvó- és tanítóképzés jövőjéről, küszöbönálló reformjáról beszélgettünk.

Fotó: KAKUK_DANIEL

Fontos a fizetés

– Sajnos a képlet egyszerű: bár tudjuk, hogy lehetetlen csettintésre több pénzt adni erre a területre, de amíg nem megfelelő a bérszínvonal, addig nem fogják tömegesen ezt a pályát választani a fiatalok. Finnországban sem attól van nagy presztízse a tanárságnak, hogy nagy „t”-vel írják, hanem attól, hogy nagyon jó állás, amiért sorban állnak a legokosabb gyerekek. Ez lenne az ideális állapot, de itthon még azt a luxust sem engedhetik meg maguknak a tanárképzők, hogy az alkalmassági vizsgán érdemben megszűrjék a jelentkezőket – hangsúlyozta Gloviczki Zoltán, hozzátéve: a tanító- és óvóképzésnek súlyos, övön aluli ütést jelentett tavaly az emelt szintű érettségi kötelezővé tétele is.

– Belátjuk, hogy ez egy ésszerű minőségemelési kritérium, de a pedagógus szakokon drámai csökkenést eredményezett. Nagyon visszaesett a jelentkezői létszám. Azt gondolom ugyanakkor, hogy ez egy orvosolható, magától gyógyuló seb, az idei felvételire már felkészülnek a hallgatók – jegyezte meg.

A rektor arról is beszélt, hogy a tanító- és óvóképzés, illetve a tanárképzés között jelentős presztízskülönbség van. – Előbbieket ugyan korábban sem nagyon fizették meg, ám a társadalmi megbecsülésük mindig is nagyobb volt, a családoknak mindig többet jelentett a csillogó szemű tanító vagy óvó néni, mint mondjuk a gimnáziumi fizikatanár. Épp ezért a tanító- és az óvóképzés a fiatalok számára ma is sokkal stabilabb, tudatosabb döntés. Kisebb a pályaelhagyás is, mint a tanárképzésben, ahol korántsem biztos, hogy a hallgató tényleg tanár szeretne lenni.

A pályaelhagyás csökkentése érdekében egyébként jó lenne, ha a terepen töltött gyakorlat nem a képzés végén lenne, hanem a leendő tanárjelöltek rögtön kontaktust létesíthetnének az iskolával, a gyerekekkel.

Lehet, hogy néhányakat ez azonnal szembesítene azzal, hogy nem nekik való ez a közeg, viszont a benn maradók tudatosabbak lennének. Ilyen reformok egyébként éppen kialakulóban vannak – emelte ki Gloviczki Zoltán, megjegyezve: az életpályamodellen is elképzelhetők lennének változtatások.

Kitörni a mókuskerékből

– Amikor terveztük az életpályarendszert, azon ment a legkomolyabb vita, hogy milyen meredeken emelkedjen a bér.

A korfát és a fogyást nézve logikus modell lenne, hogy a pályakezdőket fizessük meg jobban, hiszen kellenek a fiatalok.

De mivel már a bevezetéskor is idősebb kollégákból állt a tanártársadalom nagy része, óriási feszültséget eredményezett volna, hogy nemcsak megjelenik az életükben a minősítési eljárás, illetve az életpályarendszerrel összefüggő egyéb új kötelezettségek, de még a fiatal kollégák is többet keresnek náluk. Ha viszont a jövőben fiatalodik a pedagógustársadalom, akkor ez mindenképp egy újragondolható elem – mondta az oktatáspolitikus.

Szerinte az elmúlt évtizedekben azok a középiskolások választották a pedagóguspályát, akik kompatibilisek voltak a mostani, kicsit konzervatív iskolarendszerrel, ez pedig egy, a megújulás felé nem vezető mókuskereket eredményezett.

– Vonzóbbá tehetnénk az okos gyerekek számára a pedagógusi hivatást, ha egy picit be tudnánk vinni az innovatív szemléletet a felsőoktatásba.

Emellett hosszú távon a köznevelés tartalmi megújítása, a korszerűbb tantervek is pozitív hatásúak lehetnek. A gyerekek kedvet kaphatnak a tanári szakmához, ha diákként maguk is azt tapasztalják, hogy az iskolai tudás korszerű és tényleg az életre készít fel, hogy van értelme annak, amit tanulnak – magyarázta.

A járványhelyzetre kitérve Gloviczki Zoltán hangsúlyozta: minden nehézség ellenére pozitív hozadék, hogy rengeteget fejlődtek a tanárok digitális készségei, s mivel a személyes jelenlét hiánya szűkítette a lehetőségeket, kénytelenek jobban mérlegelni, mi igazán fontos a tananyagból. A mostani pedagógusjelöltek pedig kivétel nélkül otthonosan fognak mozogni az online oktatás világában, hiszen hallgatóként jelenleg eleve így tanulnak.