Folyamatosan napirenden lesz a bevándorlás az Európai Unióban

Völner Pál nem tartja valószínűnek, hogy a választásokig döntést hozna az Európai Bíróság a jogállamisági mechanizmusról, amit hazánk és Lengyelország megtámad a testület előtt. Sőt az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára szerint a hetes cikkely szerinti eljárás és a Fidesz néppárti tagságának ügye tovább is elhúzódhat. Völner Pál az uniós bevándorlási cselekvési tervről azt mondta lapunknak, hogy Közép-Európa nem akar azokkal a migrációs nehézségekkel szembesülni, amelyeket Nyugaton láthatóan nem tudnak megoldani. Az államtitkár úgy véli, Brüsszel demagóg módon menekültkérdésként akarja kezelni a migrációt, hogy az európai embereknek rossz legyen a lelkiismeretük.

"Nem akarunk olyan problémákkal küzdeni, amelyeket nyugaton sem tudtak megoldani." Fotó: MTI/Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

– A német után a portugál soros elnökség is azt állítja, hogy szeretnék lezárni a Magyarország ellen indított hetes cikkely szerinti eljárást. Lát erre reális esélyt a következő fél évben?

– Emlékezhetünk rá, hogy a hetes cikkely szerinti egész eljárást a bevándorláspártiak indították Magyarország ellen, és az a kétes módon elfogadott Sargentini-jelentésen alapul, amelyben százszor lerágott csontokat és korábban már megvitatott ügyeket rángatnak elő. A támadások valódi oka, hogy határozottan kiállunk a nemzeti érdekek mellett a bevándorláspolitikában is. A portugál elnökség szeretne meghallgatást tartani májusban a hetes cikkely szerinti eljárás ügyében, de ez önmagában nem biztos, hogy elég lesz a folyamat befejezéséhez. A finn elnökség gyorsan le akarta zárni ezt a kérdést, érezhető volt, hogy ők elmarasztaltatták volna Magyarországot, de ezt nem tudták elérni. A német elnökség – noha a miniszterelnök úr kérte Angela Merkelt, hogy zárják le az eljárást – a koronavírusra hivatkozva nem vette napirendre a kérdést. Megnyugtató lenne, ha végre dűlőre vinnénk az ügyet, de nem merném százszázalékos biztonsággal állítani, hogy a portugálok lezárják a folyamatot.

– Akár a magyar választási kampányig is elhúzódhat az az eljárás. Elképzelhetőnek tartja, hogy még akkor is terítéken lesz ez a téma?

– Nehéz lenne olyan fontos ügyeket mondani, amelyek gyorsan eldőltek Brüsszelben. A kvótakérdésre is úgy tett pontot az Európai Bíróság, hogy közben lejárt a vitatott rendelkezésben szabott határidő, értelmetlenné vált az eljárás. Az Európai Parlamentben sajnos előfordul, hogy politikai alapon születnek döntések, a tanácsban azonban – ahol választásokon győztes állam- és kormányfők ülnek – talán jobban látják, hogy Magyarország után más tagállamokat is elmarasztalhatnak így. A politikai felelősséggel bíró állam- és kormányfők nyilván ilyen szempontokat is figyelembe vesznek, mielőtt engednének a liberális sajtó nyomásának, hiszen tudják, hogy egyes döntéseknek a saját országukra nézve is hosszú távú negatív kihatásuk lehet.

– Szintén régóta húzódik a Fidesz néppárti tagságának az ügye. A közeljövőben várhatók végre érdemi fejlemények ezen a fronton?

– A mi álláspontunk világos ebben a kérdésben. Sokszor elmondtuk, nekünk Magyarország és a magyar emberek az elsők. A választók azzal bíztak meg minket, hogy védjük meg Magyarországot a bevándorlástól, és álljunk ki a nemzetek Európája és a keresztény kultúra mellett. Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője volt az, aki korábban még a a Soros-egyetem ügyét is beemelte ebbe a folyamatba, majd pedig arról beszélt, hogy neki nincs szüksége a magyarok szavazatára ahhoz, hogy az Európai Bizottság elnöke legyen. Aztán amikor számára kedvezőtlen eredmény született, még jobban megsértődött. A felfüggesztett tagságunk kérdését le lehetett volna már zárni, ha meglett volna a többség, hogy kizárjanak minket a pártcsaládból. Ebben az esetben azonban számolni kell többek között azzal, hogy a néppárt elveszítené kereszténydemokrata karakterét és vezető szerepét, mint a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben. Az Euró­pai Néppártot mostanra sajnos már alig lehet megkülönböztetni a baloldali tömörülésektől, ami az eredményekben is megmutatkozik. Mi azt javasoljuk, hogy vállaljuk fel a keresztény értékeket, és a bevándorlás ügyében utasítsuk el a jelenlegi fősodor álláspontját. Az Európai Néppárt eredményeit vizsgálva egyébként látszik, hogy a Fidesz a legerősebb tagpárt.

– A CDU új elnököt választott. Ennek van jelentősége ebben az ügyben?

– Manfred Weber – miután saját erőből nem érte el a célját – nemrég azt mondta: a CDU elnökének kell majd döntenie ebben az ügyben, így attól is sok minden függ, hogy milyen álláspontot alakít ki Armin Laschet, a német tagpárt vezetője. Az azonban biztos, hogy végül a Fidesz döntése lesz az, hogy az Európai Néppártban látja a leghatékonyabbnak politikája képviseletét, vagy más keretek között.

– Mit jelent a jogállamisági mechanizmus kapcsán az állam- és kormányfők által tavaly decemberben az Európai Tanácsban megkötött megállapodás a gyakorlatban?

– Először is az Európai Tanács év végi ülésén győzött a józan ész, megvédtük Magyarország szuverenitását, és megvédtük a magyar emberek pénzét. Hiszen az ott született megállapodás megerősítette, hogy semmilyen politikai feltételt nem lehet fűzni a magyaroknak uniós szerződések alapján járó finanszírozás kiosztásához és felhasználásához. Nem lehet egyetlenegy olyan ideoló­giai vagy politikai kérdés sem, amelyben bárki ránk erőltetheti az akaratát. A saját sorsunkról magunk dönthetünk. Így van ez a bevándorlás kérdésében – hogy kikkel akarunk együtt élni –, vagy akár a családügyre vonatkozó jogi szabályozást illetően is. Azt láthattuk, hogy a bevándorláspárti baloldal, a Soros-hálózat és maga Soros György is csalódott ­emiatt, de nekünk a magyar embereket kell képviselnünk. A megkötött megállapodás az európai szerződések védelmét jelenti, a mechanizmust nem lehet politika célokra használni.

„Nem akarunk olyan problémákkal küzdeni, amelyeket Nyugaton sem tudtak megoldani” – Fotó: MTI/Bruzák Noémi

– A magyar és a lengyel kormány már jelezte, hogy megtámadják a jogállamisági mechanizmust az Európai Unió Bírósága előtt. A hazai baloldali politikusok megnyilatkozásaiból az derül ki, ők abban reménykednek, hogy gyorsított eljárásban tárgyalja majd a kérdést a testület. Ön szerint kell ettől tartani?

– Věra Jourová tett olyan kijelentéseket, hogy nagyon gyorsan lezárulnak majd ezek az eljárások, de a korábbi tapasztalatok szerint legalább kétéves folyamattal kell számolnunk. A gyakorlatban a keresetünk beadása után a bíróság értesíti az ellenérdekű feleket, akik megteszik a saját nyilatkozataikat, majd jelentkezhetnek olyan tagállamok, amelyek valamelyik fél oldalán beavatkoznának az eljárásba. Ez sok időbe telik, ráadásul ezekre mi mind reagálhatunk. Ezek után a főtanácsnok kialakítja az álláspontját, amelyet a bíróság elé terjeszt. Erre a felek ismét reagálhatnak. A felsorolt fordulóknál normál menetrend szerint általában két hónapos határidőt szabnak a feleknek a válaszok elkészítésére. Ez azt jelentené, hogy ha nincs politikai beavatkozás és nem gyorsítják fel mesterségesen a folyamatot, akkor az nem zárul le a 2022-es magyar parlamenti választásokig. Nyilván van egy nagyon erős liberális nyomásgyakorlás az eljárás gyorsítására, de én azt várom, hogy ezúttal sem fognak eltérni a rendes procedúrától. Illogikus lenne egy ekkora politikai horderejű ügyet gyorsított eljárásban tárgyalni és statáriális jelleggel döntést hozni.

– Mi adja az Európai Bíróság ez ügyben meghozandó döntésének ön által is említett kiemelt politikai jelentőségét?

– Az Európai Bíróságnak arról kell döntenie, hogy az Európai Bizottság szerezhet-e közvetlen szankcionálási jogot a tagállamok felett. Ez eddig csak bírósági eljárás eredményeként történhetett meg. Kérdés, hogy ezt a hatáskört a bíróság átengedi-e a bizottságnak, amely egyébként már most is felfüggeszthet bizonyos kifizetéseket az OLAF-eljárások alapján. A bizottságnak eddig is voltak eszközei arra, hogy védje az unió pénzügyi érdekeit, így egyértelmű, hogy politikai terméknek tekinthető az a jogállamisági mechanizmus, amit most letettek az asztalra. Ráadásul ez az eljárás ellentétes az alapszerződéssel is. Az biztos, hogy a bíróság ítélete messzire vezető elvi döntés lesz.

– Ismét előkerült a bevándorlás kérdése az Európai Unióban. Olyan ez a téma, mint a lernéi Hüdra a görög mitológiában, amely minden levágott feje helyett kettőt növesztett. Ha egy próbálkozást elhárít a kormány, rögtön új tervekkel áll elő a brüsszeli elit. Mire kell számítani a következő hónapokban a nemrég közzétett migrációs cselekvési terv ügyében?

– Folyamatosan napirenden lesz ez a téma a következő hónapokban, években is, ezért nem lankadhat a figyelmünk. A brüsszeli bürokraták ugyanis 2015 óta nagyon elkötelezettek a migráció erőltetésében, sőt már 2013-ban úgy módosították a dublini szerződést, hogy megszüntették a zárt elhelyezést lehetővé tevő átmeneti szállásokat. Így ma már úgy mozoghatnak szabadon a bevándorlók Európában, hogy nem vizsgálták még ki az ügyüket megfelelően. Brüsszel demagóg módon menekültkérdésként akarja kezelni a migrációt azért, hogy az európaiaknak rossz legyen a lelkiismeretük. Pedig az az igazság, hogy gazdasági bevándorlókról van szó. Mi a schengeni egyezmény alapján építettünk határvédelmi rendszert, Brüsszel viszont szinte korlát nélküli meghívót küldött a bevándorlóknak. Az álláspontunk mindenesetre sziklaszilárd: nem engedünk az illegális bevándorlásnak.

– A legújabb brüsszeli migrációs cselekvési terv konkrétan miért elfogadhatatlan a magyar kormánynak?

– A mostani dokumentumban az integrációt és a befogadást hangsúlyozzák, és előírnák a befogadás kötelezettségét, emellett 34 millió migráns betelepítését célozza meg, akiknek állampolgárságot, szavazati jogot, segélyt akarnak adni. Az uniós cselekvési terv felszámolná az akadályokat, amelyek a befogadás előtt állnak. Margarítisz Szkínász, a bizottság európai életmód előmozdításáért felelő alelnöke úgy nyilatkozott, hogy a befogadás az európai életforma megtestesülése, ami összetartó társadalomhoz és erős gazdaságok kialakításához járul hozzá. A nyugat-európai no-go zónákat elnézve, és figyelembe véve, hogy a 2015-ben Európába érkezett másfél millió migránsból ma mennyien vannak állásban, nyilvánvaló, hogy ez az állítás téves. És akkor a bevándorlók által elkövetett terrorcselekményekről még nem is beszéltünk.

– Csak az EU bürokratái naivak e kérdésben, vagy Nyugaton tényleg még mindig hisznek az integrációban?

– Szemléletbeli különbség van a közép-európai és a nyugati tagországok között. Utóbbiak együtt élnek egy problémával, és megpróbálják elhitetni magukkal, hogy a migránsok integrálhatók. Mi viszont nem is akarunk belekerülni ebbe a helyzetbe, nem akarunk olyan problémákkal küzdeni, amelyeket Nyugaton sem tudtak megoldani; erről a magyar emberek már többször és világosan döntöttek az elmúlt években.