„Nem több vagy kevesebb, hanem okos unióra van szükségünk”

Hazánk éltanuló az Európai Unióban a klímapolitika, a digitalizáció és a védelmi együttműködés terén – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Ökrös Oszkár. Az Igazságügyi Minisztérium újonnan kinevezett európai uniós ügyekért felelős államtitkára szerint a migráció kérdésében ugyanakkor éberségre van szükség, mert Brüsszel továbbra is a bevándorlók újraelosztását erőlteti.

A politikus természetesen a nemzetek Európája mellett teszi le a voksát Fotó: Teknős Miklós

– Nem kapott könnyű pozíciót. Milyen feladatai lesznek ebben az évben?

– Júniustól a magyar kormány átveszi a visegrádi együttműködés, a V4-ek elnökségét, aminek komoly EU-s dimenziója is van. Ráadásul választási kampány is lesz, így valóban keménynek ígérkezik az előttünk álló év. Az az alapkoncepciónk, hogy ne legyenek magországok és periférián lévő tagállamok, hanem olyan többpólusú unió alakuljon ki, amelyben minden tagállam megtalálja a neki legmegfelelőbb együttműködési formát. A migráció területén vagy az identitáspolitikához kapcsolódó kérdésekben az eddigi konfliktusok fokozódására kell számítani, viszont más területeken éltanulónak számítunk. Ilyen a digitalizáció, az európai védelmi együttműködés vagy a klímapolitika.

– Elismerik ezeket az eredményeinket Nyugaton? A nemzetközi sajtót olvasva nem úgy tűnik.

– A politikai és a szakmai értékelés gyakran elválik egymástól, de a politika által kevésbé érintett szakmai területeken elismerik a teljesítményünket. A számok nem hazudnak, és az említettekben egyértelműek az adatok. Hazánk az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében a legjobbak között van. Egyes tagállamok hangosan még ambiciózusabb klímapolitikai célokat követelnek, miközben növelték kibocsátásukat. Mi viszont 33 százalékkal csökkentettük 1990 óta. A digitalizáció fejlődését pedig egy nemzetközi index mutatja, ami szerint a legjobb tíz tagállam között vagyunk.

A politikus természetesen a nemzetek Európája mellett teszi le a voksát

Fotó: Teknős Miklós

– Milyen elvek mentén képzeli el hazánk uniós politikáját?

– Alapvető különbség van a nemzetek Európáját és az európai egyesült államokat preferáló elképzelések között. Ez egyébként nem új keletű vita. Nemrég bukkantunk rá egy 1933-as értelmiségi szimpózium átiratára, amin Julien Benda és Johan Huizinga vitatkoztak ugyanerről a kérdésről. Ha a dátumot és a neveket kicserélnénk, ma is elhangozhatott volna a két érvelés. Az a probléma, hogy a hatalmasra nőtt brüsszeli intézményekben és a 2004 előtti tagállamok politikai fősodrában teljesen elfogadottá vált a föderális Európa elképzelése, és kezdenek úgy tekinteni erre, mint az integráció egyetlen lehetséges módjára. A nemzetek Európáját pedig Európa-ellenes gondolatnak tekintik. Pedig szerintünk az integráció lényege – miként Robert Schuman (az Európai Unió egyik alapítója) is mondta – nem a nemzeti sajátosságok csorbítása és egybeolvasztása, hanem éppen az, hogy még tágabb teret nyissunk ezek számára.

– A szorosabb integrációt a statisztikák szerint nem akarják az unió polgárai. Miért nem vesz erről tudomást a brüsszeli bürokrácia?

– Sokszor azokban az országokban a legnagyobb az unióellenesség, amelyeknek politikai vezetése a leginkább követeli a még szorosabb integrációt. Che Guevarának tulajdonítják a mondást, hogy a forradalom olyan, mint a bicikli, folyamatosan hajtani kell, különben felborul. Így képzelik el sokan az európai integrációt is. Az Eurostat felmérései viszont azt is mutatják, hogy hazánkban kiugróan magas az unió támogatottsága. Igaz, van egy érdekes megkülönböztetés is: a magyarok támogatják az uniót, de az uniós bürokráciát nem kedvelik. Egyébként 2009-ben volt hazánkban mélyponton az unió népszerűsége, amit sikerült az Orbán-kormányoknak visszahozni a csatlakozás idején mért rekordmagas szintre. Az uniós intézmények népszerűtlensége viszont nyilván nagyban a Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottságnak köszönhető, amely magát politikai bizottságként aposztrofálta. Ez angolul kevésbé cseng rosszul, nálunk viszont duplán rosszul hangzott.

– A bevándorlás terén kell további lopakodó hatáskörelvonási kísérletekre számítani?

– Kicsit olyan az uniós politika, mint a vízilabda, ahol a víz alatt hatalmas küzdelem zajlik, amit nemigen látnak a nézők. A migráció kapcsán a bizottság ősszel bemutatta az új elképzeléseit, amik ugyan jobbak, mint a Juncker-bizottság csomagja volt, de ez nem sokat jelent, mert annál csak jobbat lehetett alkotni. Mi egyetértünk azzal, hogy a szolidaritás legyen a kulcseleme az unió migrációs politikájának. Ezt mondjuk 2015 óta. De az ördög a részletekben rejlik. Mi ugyanis elutasítjuk a bevándorlók elosztását a tagállamok között, és ebben egyre több szövetségesünk van. A kötelező újraelosztás kapcsán ezért nem lehet konszenzust kialakítani az EU-ban. Ezért a mostani paktumban rejtett módon jelenik meg ez az elképzelés, mintha egy alternatíva lenne csupán. A többi felsorolt lehetőség ugyanakkor a valóságban szinte megvalósíthatatlan, így lényegében csak a relokáció maradna. Mondok egy példát: ha Franciaország nem tud az észak-afrikai államokkal a visszafogadásról egyezségre jutni, nehezen képzelhető el, hogy hazánknak ez sikerülne, hiszen nekünk nincsenek történelmi kapcsolataink ebben a régióban. Életszerűtlen tehát, hogy hazánk például Franciaország helyett kényszerítse ki a visszafogadásokat. A menekültügyi eljárás részletkérdéseiben is aknákat rejtettek el, úgyhogy minden korábbinál óvatosabbnak kell lennünk.

– Most mindenkit az foglalkoztat, elrontotta-e az unió a vakcinák beszerzését. Alkalmatlannak bizonyult az unió erre a feladatra?

– A bevándorlásihoz hasonlóan a koronavírus-járvány is olyan válság, ami megmutatta, hogy amikor gyors és határozott intézkedésekre van szükség, a nemzetállamok jobban tudnak cselekedni, mint az unió. Mi támogatjuk az uniós koordinációt a vírus elleni küzdelemben, aminek a legfontosabb eleme az információcsere és a tapasztalatok megosztása. A tagállamok cselekvési szabadságát ugyanakkor semmilyen módon nem szabad korlátozni, hiszen mint a vakcinabeszerzés esetében láttuk, ez nehéz helyzetbe hozhatja őket. A kormány igyekszik mindent megtenni, hogy a lehető legtöbb vakcina érkezzen hazánkba, és most már látni, hogy a nyugati országok is tárgyalnak a kínai és az orosz gyártókkal, mert az uniós beszerzés nem jelentett megnyugtató megoldást.

– A szorosabb integráció hívei nyilván azt mondják erre: ha több hatalma lenne az uniós intézményeknek, hatékonyabban tudtak volna cselekedni. Mit válaszolna erre?

– Vannak, akiknek mindenre a szorosabb integráció a válaszuk, de ez egy téves elképzelés, hiszen – ahogy Varga Judit miniszter asszony is szokta mondani – nem több vagy kevesebb, hanem okos unióra van szükségünk. Bizonyos területeken, mint a klímapolitika, a védelmi együttműködés és a digitalizáció, összehangolt cselekvés kell, de az egészségügy, az oktatás vagy az adópolitika területén – amik a tagállamok nemzeti berendezkedésének és versenyképességének alapját jelentik – nem előnyös a harmonizáció, mert az csorbítaná mind a hatékonyságot, mind pedig az állampolgárok azonosulását bizonyos intézkedésekkel. Ezeken a területeken a központosítás éppen a kívánt hatás ellentétét érné el.