Soltész Miklós: Ne engedjük meggyalázni a vörös diktatúra áldozatait!

A kiszámíthatatlanság és a félelem hatotta át a kommunizmus éveinek mindennapjait, senkit sem kímélve hurcoltak el sok magyart internáló táborokba – erről is beszélt Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkár a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából. Soltész Miklós államtitkár pedig úgy fogalmazott, emlékeztetni kell a mai generációt a vörös diktatúra borzalmaira.

Tata, 2020. november 1. Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára beszédet mond a megújult Kálvária-szoborcsoport avatásán Tatán 2020. november 1-jén. A műemlék felújítását egy sikeres pályázatot követően a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkársága és a város önkormányzata egyaránt 25 millió forinttal támogatta. A nemzetiségek kulturális kezdeményezéseinek 2021-es költségvetési támogatására hirdetett pályázatot 500 millió forintos keretösszeggel a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkársága - jelentette be az államtitkár. MTI/Vasvári Tamás Fotó: MTI/Vasvári Tamás

– Mind a nemzetiszocialista, mind az internacionalista vörös bolsevizmus többmilliók emberéletét követelte. A gyilkos eszmék nem ismertek sem istent, sem empátiát – mondta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi ügyekért felelős államtitkára a belvárosi Honvéd téren, az 1993-ban a kommunizmus áldozatainak emlékére felállított emlékmű előtt. Soltész Miklós ismertette, hogy a kommunizmus nyolcvan éven át pusztított Ázsiában, Dél-Amerikában és Kelet-Európában, így sajnos hazánk is megérezte a vörösök jelenlétét.

– Nem felejtjük el azt a négy évtizedet, amelyet a kommunisták és a baloldal uralt

– jelentette ki az államtitkár, megjegyezve: sajnos más eszközökkel, de hasonló törekvésre kell számítani a jövőben is. – A baloldali-liberális ideológia képviselői diktatúrát kiáltanak, míg a médiát diktatórikus elveken működtetik és használják. A demokrácia képviselőiként tetszelegnek, mégis elnyomják a más véleményt megfogalmazókat – jelezte. Soltész Miklós kitért arra, hogy ötszázezren nem tértek haza többé, sokakat szovjet lágerekbe internáltak, kétszázezer németet pedig a második világháború után elüldöztek Magyarországból.

– Ne engedjük meggyalázni milliók szenvedését! Isten nyugosztalja az elhunytakat, és bocsássanak meg a bűnösöknek! Adjon lelki megnyugvást azoknak, akik követői voltak a kommunizmusnak, de végül elfordultak tőle!

– mondta az államtitkár.

Soltész Miklós arra figyelmeztetett, hogy ne felejtsük el a kommunisták négy, rombolással telt évtizedét. Fotó: MTI/Vasvári Tamás

Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára emlékeztetett, a kormány még 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává azért, hogy a mai generációt emlékeztessük a vörös diktatúra borzalmaira. – Az 1945-ös év a demokratikus berendezkedés reményével kecsegtetett, hogy aztán se a szovjetek, se a Nyugat ne gondolja komolyan a törekvéseket. Így aztán a kommunizmusra szépen, fokozatosan rendezkedtek be, bevezetve a diktatúrát – mondta a helyettes államtitkár, hangsúlyozva:

a kiszámíthatatlanság, a holnaptól való félelem hatotta át a mindennapokat, többé szabadságról nem beszélhettünk. A kommunisták szó nélkül végrehajtották a szovjetek parancsát.

Internálótáborokat hoztak létre hazánkban, ahova koncepciós pereken elítélve, származástól, vallástól és bűnöktől függetlenül hurcolták az embereket. A helyettes államtitkár kitért a Gulágokba hurcolt áldozatokra is. – A szovjet munkatáborokat az éhezés, a szélsőséges időjárás és az embertelen körülmények jellemezték, és több millió áldozatot követeltek.

Szalay-Bobrovniczky Vince idézte Milan Kundera írót, filozófust, miszerint

„kötelességünk feljegyezni a XX. század bűneit, hogy a jövőben ne történjen meg hasonló tragédia”.

– Most a saját kezünkben van a döntés – tette hozzá.

Nagyné Pintér Jolán, A Gulágokban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére (Gulág) Alapítvány elnöke elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott teltházas tanácskozáson „jó érzés volt látni, hogy ilyen sok egyetemi hallgató lelkében él a vágy: emlékezzünk közösen azokról, akiket a kommunista ideológia testileg-lelkileg megnyomorított”. Az alapítvány vezetője az általa szervezett „Tebenned bíztunk eleitől fogva....” Egyházi személyek a Gulag fogságában című online történészi konferenciáról elmondta, a témaválasztás nemcsak az emlékezést szolgálja, hanem azokról a karizmatikus, hitüket megtartó szereplőkről lesz szó, akik hazatérésük után nyájuk vezetői maradtak. – Még akkor is ha hivatalosan nem lehettek azok, még akkor is, ha pszichésen és fizikálisan megnyomorították őket.

Példájuk és hitük erejével szeretnénk irányt mutatni a XXI. század csüggedő emberének: nem közhely, valóban sok mindent túl lehet élni, valóban meg lehet tartani hitünk

– tette hozzá.

A Gulág Alapítvány elnöke arról is beszélt, hogy a pandémia mindannyiunk életét megnehezítette, ugyanakkor

a Szovjetunióba internáltaknak az sem adatott meg, hogy meggyőződjenek róla: élnek-e a szülei, láthatják-e valaha a hazájukat, az otthonokat, a családjukat, lesz-e méltó életük.

– A szocializmusba hazatérőknek ez nem adatott meg. Gondolkozzunk el ezeken a felvetéseken – mondta, majd az 1946-ban, koholt vádak alapján Gulágra ítélt Placid atya szavait idézte:

fedezzük fel az élet apró örömeit, ne csüggedjünk, ne panaszkodjunk és higgyünk, mert nem lehet összeroskadni, mert akkor a kereszténység roskad össze!