Zenetanulással is leküzdhető a hátrányos helyzet

Hetedik éve foglalkozik hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásával a Symphonia Alapítvány, amely a Kodály-módszerre épülő Szimfónia Program zászlóshajója Magyarországon. Tornanádaskai telephelyükön minden olyan körülmény adott, amellyel a közgondolkodás a leszakadó régiók szegény településeit azonosítja: zömében cigány lakosság, családonként magas gyerekszám, a közszolgáltatások hiányosságai, valamint a jövőkép hiánya. Néhány év alatt mégis százharminc gyereket tudott megszólítani a program egy olyan nyolcszáz fős településen, ahol a napi betevő megszerzése égetőbb probléma, mint az a körülmény, hogy valaki tud zenélni vagy nem.

2021.02.23. Tornanádaska Tornanádaska, Symphonia alapfokú művészeti iskola, oktatás Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád Forrás: Magyar Nemzet

A normál zenei oktatástól eltérő másik jelentős különbség az alapítvány oktatási módszere, a Szimfónia Program, ami az El Sistema hazai adaptációjaként a Kodály-módszerre épít. – Az oktatás lényege a javarészt hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű tanulóink felzárkóztatása a leszakadt településeken – fogalmazott Thomas Miklós. Az iskola fenntartója szerint senki sem azért szeretne zenét tanulni, hogy utána egyedül gyakoroljon a szobában. – A közös muzsikálás által tanulnak meg a gyerekek egymásra figyelni és együttműködni. A kooperáció során egyrészt kialakul bennük a közösség érzése, másrészt az együtt zenélés élményt nyújt számukra – fejtette ki, hangsúlyozva az iskolában megszerzett élmények fontosságát a gyerekek fejlődésében.

A zeneórát követően a trombita tanár felelevenítette az egyik iskolai koncert felkészülését: őt is megdöbbentette, hogy a próba során a gyerekek úgy zenéltek végig másfél órát, hogy senkiben nem merült fel, hogy szeretné abbahagyni.

Thomas Miklós szerint az általános iskolai tanároktól is pozitív visszajelzéseket kapnak, mert azok a gyerekek, akik a Szimfónia Programban tanulnak, a normál tantermi órák alatt is gond nélkül végigülik a negyvenöt percet és sokkal jobban képesek koncentrálni. Nincsenek fegyelmi gondjaik – mutatott rá.

Az iskola vonzerejét az is bizonyítja, hogy miközben néhány éve még óvónőt is csak nehézségek árán tudtak szerződtetni Tornanádaskára, a Symphonia iskolája három zenetanárral tudott elindulni, mára pedig nyolc zenepedagógus irányításával zajlik a furulya, trombita, harsona és fuvola oktatás. – Van olyan tanárunk, aki a budapesti munkáját hagyta ott és a váci zeneművészeti szakgimnázium harsona tanára is tanít nálunk – mondta.

Nemcsak zeneiskola, hanem közösségi ház is

Zeneóra után a tanodát tekintjük meg, ahol éppen foglalkozást tartanak a gyerekeknek. Matematika és magyar korrepetálás zajlik, de a tanulás után kreatív foglalkozásra is mindig van idő. Thomas Miklós közben elmeséli, hogy az alapítvány más programokat is finanszíroz, így a nyári táborok és képzések mellett folyamatos program a faluban a Tanoda. Közelebbi céljuk, hogy az oktatási tevékenységen túl az iskola közösségi házként is funkcionáljon a faluban. Az itt tanuló gyerekek számára már kialakítottak egy olyan közösségi teret, ahol a tanórák között megpihenhetnek. A terembe csocsóasztal is bekerült és uzsonnát is biztosítanak számukra.

Thomas Miklós szerint a közösségi funkció azért nagyon fontos, hogy a diákok ne az utcán csavarogjanak a tanórák között. A gyerekek napközbeni felügyeletében négy közfoglalkoztatott segít. – Mivel ők a helybéli szülők közül kerültek ki, a gyerekek integrációján túl a családok bevonása is megvalósul – mondta Thomas.

Hozzátette, hogy Tornanádaskán nincs jelen igazi munkáltató, így csupán az önkormányzat és a művészeti iskola tud bevonni embereket közfoglalkoztatás révén, azonban érthető módon feszültséget szül a lakosság körében, hogy nincs annyi munkahely, mint amennyi álláskereső van a faluban.

Turisztikai célpont is lehetne

A falu főútja visz a dombra, ahol a kastély is található. Bár kötött útvonalon haladunk, az útmenti porták között felsejlik a szegénység. A házak egy része rendezett, azonban több portán is látszik az idő múlása, és hogy az utóbbi évtizedekben nem volt pénz a karbantartásra.

Míg felfelé haladunk, Beri Tamás büszkén mutatja be a falu főterét, amelyet a közmunkásokkal építtetett. Grandiózus terveket vázol fel, mert szeretné, ha a jövőben az iskolai nagykoncerteket már a falu teátrumán tekinthetné meg a lakók, és azt is megtudjuk, hogy az alapítvány jóvoltából a Nemzeti Filharmonikusok zenészei többször is jártak a településen beavató foglalkozásokat tartani. – Meg kell adni a módját, ráadásul a közfoglalkoztatottak nagyon jók az építő munkában – mutat körbe a kövekből épített, valóban különleges főtéren. Elmondja, hogy szerinte sokkal több építő munkát is elbírna a csapat, ami sokkal népszerűbb, mint a korábbi mezőgazdasági program volt, amikor termőmagokat kaptak a leszakadt települések lakói.

– Azt is megcsinálták, de nem volt olyan népszerű nézegetni, hogy növekszik a zöldség. Egyébként így is annyit termesztünk, hogy egész évben ellátja az intézmények konyháit, és olyan is volt, hogy a Symphonia gyerektáborában is mi biztosítottuk az étkeztetést – mondja Beri Tamás.

A kastély irányába haladva arról beszélgetünk, hogy a nemesi világban minden nagyobb úrnak kastélya volt Borsodban, mivel a természeti adottságok miatt közkedvelt vadászhely volt. A polgármester szerint ma is jobban funkcionálna turisztikai szerepkörben a Hadik-kastély, mint most oktatási helyszínként. – Komoly problémát jelent a faluban élők számára, hogy a gyerekek csak az általános iskola első két évfolyamát tudják itt végezni, a felsőbb osztályokhoz viszont már a szomszédos településekre kell utazniuk. A kastély egyébként sem alkalmas arra, hogy egy egész általános iskolát befogadjon, ezért szeretnénk a jövőben egy külön épületben úgy megvalósítani az általános iskolai oktatást, hogy mind a nyolc évfolyam helyet kapjon. Így a kasély is szolgálhatna turisztikai célokat – ismertette elképzeléseit Beri Tamás.

Az általános iskola első két évfolyama és egy kisegítő iskola kapott helyet a Hadik-kastélyban
Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Nemzet

Ahova az orvos se jár

Egyelőre azonban távolinak tűnik a terv kivitelezése. A polgármester arról kezd beszélni, hogy a faluban a közszolgáltatások biztosítása is hiányos, ezt a háziorvosi ellátás problémáján keresztül szemlélteti:

– A laktanya épületében van egy felújított háziorvosi rendelő is, de a heti négy órában kirendelt orvos nem jár be Tornanádaskára. Neki öt perc lenne az út kocsival, de mivel nem jön ide, a szülők a szomszédos Komjátiba kénytelenek átvinni a gyerekeket. Amikor éppen nincs pénzük buszjegyre, gyalogosan teszik meg a négykilométeres távot az országúton – fejtette ki.

A művészeti iskola megjelenése viszont Beri Tamás szerint is érzékelhető változásokat hozott a falu életében. Eleinte ő maga is szkeptikusan viszonyult a Symphonia megjelenéséhez, mert nem hitte, hogy érdekelni fogja a helybélieket:

– Ránk senki nem kíváncsi, azt gondolom, hogy a világ magunkra hagyott minket és ezt a lakosok is érzik. De ma már látom, hogy a gyerekek szeretnek ide járni, az alapítvány is komolyan viszonyul hozzánk és olyan pozitív folyamatok indultak el a munkájuk következtében, amelyekre lehet építeni. – fogalmazott.

A pozitív hatás túlmutat a faluhatáron

Thomas Miklós szerint az iskola működése nemcsak a hátrányos helyzetű fiatalok jövőjére van hatással, hanem a pesti és budai elit gondolkodásmódját is átformálja. Több koncertet is adott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Zeneakadémiáról is jártak itt tanárok, illetve a Symphonia bükkszentkereszti táborát Hamar Zsolt karmester is meglátogatta.

– Az itt szerzett tapasztaltakat ők is magukkal viszik, s utána más szemmel néznek a szegénységre és a cigányságra – fogalmazott Thomas Miklós, aki a tevékenységük legkomolyabb hatásaként a saját lánya példáját emelte ki: – Korábban úgy volt, hogy Lipcsében folytatja majd a tanulmányait fuvola szakon, de miután többször részt vett önkéntesként a Symphonia programjaiban, tavaly végül úgy döntött, hogy Miskolcot választja. Jelenleg a miskolci zeneművészetiben tanul és a vasgyári intézményünkben végzi a tanítási gyakorlatát – mesélte.