– Korábban is voltak ezen a területen kezdeményezések, de az elmúlt két évben riadalmat keltő algásodás okainak vizsgálata, a klímaváltozás tavat érintő kedvezőtlen hatásai igényelték a kormányzat részéről, hogy egységesebben foglalkozzunk a Balatonnal, és próbáljuk összefogni az itt tevékenykedő civil és állami szervezetek munkáját – mondta lapunknak a május elsejétől kinevezett Szári Zsolt miniszteri biztos, aki összetett feladatot vállalt a Balaton növény- és állatvilágának megóvásáért.
A miniszteri biztos, aki egyben a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója is, nagyon fontosnak tartja a Balatonba érkező víz minőségének folyamatos ellenőrzését, vizsgálatát, de májustól a feladatai közt szerepel a civil képviseletek, az önkormányzatok, a cégek, vállalkozók és a tónál élő, illetve oda látogató emberek közötti információáramlás és összhang megteremtése is.
Elősegíti a Balaton és a Kis-Balaton vízgyűjtő területein lévő szennyező források azonosítását, javaslatot tesz a Balaton medrének rekultivációjával kapcsolatos állami feladatok megvalósíthatóságára és elősegíti a balatoni halak gasztronómiai népszerűsítését.
Egyensúlyt
kell teremteni
Szári Zsolt leszögezte: a Balaton körbe- és beépítése a leglényegesebb ütközőpont a természetvédelem és a gazdasági szereplők között. Emlékeztetett: tudni kell, hogy a Balaton 1860 előtt merőben más volt. A dátumot megelőző évezredekben volt az úgynevezett ősállapot.
– Az akkori körülmények már soha nem fognak előállni. Az 1860-as években megépült a déli vasútvonal, ezzel a déli berekterületeket levágták a Balaton testéről, majd a Sió-zsilip megépítésével szabályozhatóvá tették a tó vízgazdálkodását – emlékeztetett Szári Zsolt, aki kiemelte: amit e pillanatban látunk, azon változtani nem lehet, a feladat a mostani állapot megőrzése. Hozzátette: ötven évvel ezelőtt például a Tihanyi-félszigetnél a nyugati részen ősnádas volt, ami mára szinte teljesen elveszett.
– Fontos, hogy a nádterületek csökkenése ne fokozódjon tovább, ne veszítsünk el még több parti nádast. Az északi parton még fellelhetők az ősnádasok idejét idéző sűrű, partot elfedő növényzettel benőtt területek, a déli parton már sajnos csak hírmondójuk maradt. Az 1930-as években elkezdődött a partvédművek megépítése (betonozás), ez visszafordíthatatlan változást eredményezett, amihez igazodni kell – szögezte le Szári. Hozzáfűzte: közvetlenül a vízparti területeken történtek nagy beavatkozások, például hajókikötők, mólók épültek meg.