Európai uniós szinten is védjegy lesz az őshonos balatoni hal

A Balaton jelenlegi állapota adott, megszüntetni nem lehet az egykori fejlesztések minden hatását, mint a vasútvonal vagy a kikötők építése, de a jövő számára fenntarthatóan kell kezelni a pillanatnyi állapotot – mondta a Magyar Nemzetnek Szári Zsolt, aki május elsejétől miniszteri biztosként felel a Balaton élővilágának megóvásáért. A feladatra Nagy István agrárminiszter jelölte ki a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. Fonyódon élő vezérigazgatóját, akinek a természet megóvása mellett a balatoni halak népszerűsítése és helyi termékként való bevezetése lesz a legizgalmasabb feladata. A tervek szerint néhány év múlva egyenrangú balatoni pia­ca lehet a hazai süllőnek, pontynak és a keszegféléknek a dél-amerikai hekk mellett.

Fontos, hogy a nádterületek ne csökkenjenek tovább
fotó: Magyar Nemzet

– Meg kell találni egy olyan egyensúlyt, ami az elkövetkező fejlesztéseket koordinálja és összehangolja a természeti értékekkel. Ami nagyon sokat tud változtatni a Balaton élővilágán és természeti adottságain, az az emberi beavatkozás pró és kontra – jelentette ki a szakember. Szári Zsolt rámutatott: a Balaton jelen állapotának a megőrzésén nagyon sok önkormányzat, civil szervezet dolgozik. – Fontos, hogy ezeknek az intézményeknek a munkáját össze tudjuk hangolni a sajátos érdekek és érvek mentén. Gyakran jellemezték a Balatonnal kapcsolatos problémakört azzal, hogy a sok bába között elvész a tó.

Nagyon sok szervezet és intézmény foglalkozott és foglalkozik az általuk képviselt területtel, akár a vízminőség-védelem, akár a turizmus, akár a parti nádvédelem, akár a területbeépítések, fejlesztések területére tekintünk. Ezeket a témaköröket nem lehet külön kezelni, nagyon is szorosan összefüggenek egymással.

Amikor vízminőséget javítunk, ami a fürdőzőktől és általánosságban is elvárás, tudnunk kell, hogy a vízben élő halaknak ez hátrányos állapotváltozás. A kikötők fejlesztése, a parti védművek állapotának megőrzése és időszakos felújítása a hajózásnak létkérdés. Nagyon sok mindent együtt kell kezelni, a legfontosabb, hogy ezeket a szereplőket egy asztalhoz ültessük, és konszenzus mentén lehessen kialakítani a végső megoldást – fogalmazott a miniszteri biztos.

Őshonos fajok

visszatelepítése

Még az 1960-as években több idegenhonos halfaj került be hazánkba, olyanok, amelyek a természet által, spontán módon nem kerülhettek volna a hazai halfaunába. Egyes halfajokat nagyobb mennyiségben a Balatonba telepítettek arra az elképzelésre alapozva, hogy jelentős gazdasági hasznot hoznak. Ilyen volt például a busa, amely hasznot nem, csak problémát hozott magával.

– Ezekkel a halfajokkal hosszú időre megváltoztattuk a halállomány fajösszetételét. Ha a busáról beszélünk, tudni kell, hogy alapjában reofil, azaz folyóvízi halfaj, a szaporodásához is folyóvízre van szükség. Ilyen állapot nincs a Balatonban, de ezt sem lehet biztosítékként kezelni, hiszen egy új faj új környezetbe adaptálva képes viszonylag rövid idő alatt változtatni evolúciós „szokásain”. Egy-egy befolyón, bizonyos hidrometeo­rológiai helyzetben lehet esély kedvező ívási körülmények beálltára. Június végén, július elején – amikor nagy mennyiségű csapadékvíz folyik be a csatornákon a Balatonba, és kellően meleg a víz – lehetett már korábban megfigyelni a busák szaporodási tropizmusát. Szerencsére konkrét ívást nem tapasztaltak a szakemberek, az ívásidőszak után ivadékot nem lehetett találni e csatornákban. Tehát ha a busa szaporítása, ivadékainak kihelyezése a vízgyűjtő területen létesített halastavakban tiltva lesz, gyakorlatilag ez a halfaj 10-15 éven belül ki fog kopni a Balatonból – mutatott rá Szári Zsolt.

A miniszteri biztos hangsúlyozta: ebben az esetben a Balaton újra az őshonos halállományoké lehet. Jó példa erre a menyhal: az 1965-ben bekövetkezett nagy halpusztulásig jelen volt a tóban, azóta viszont nem, elsősorban a nagy mennyiségben betelepített angolna miatt.

– Négy évvel ezelőtt elkezdtünk foglalkozni vele, és most már kimondható, hogy komoly eredményeket értünk el a visszatelepítési kísérletünkkel. Nagyon szép menyhalakat fogtak a horgászok az elmúlt télen – mondta Szári, aki kitért arra is, hogy korábban nem volt éves korlátozás a hobbihorgászoknak, csak naponta volt darabszám-korlátozás a méretkorlátozással védett halfajok (például ponty, süllő, csuka, harcsa, kősüllő, balin) esetében. Három éve a fenntarthatóság okán száz darabban limitálták a méretkorlátozással védett hal éves elviteli mennyiségét.

– Mindez jelentős korlátozás ugyan, de a horgászok elsöprő többséggel támogatták ezt a kezdeményezést, ami mára országos szabályozási szemponttá vált. A Balaton esetében a ponty az, amit a legnagyobb mennyiségben fognak ki a tóból, ezt követi összességében a keszegfélék és a süllő fogási mennyisége – sorolta a szakember.

Helyi eredetű termék

kerülhet a tányérra

– Az érdekes kérdés, hogy miként lehet növelni a dél-amerikai hekk helyett a Balaton-parton az édesvízi halak fogyasztását. A hekk kedvelt hal, amely szálkamentes, bárki bátran fogyaszthatja, olcsónak is tekinthető, ezért nagyon népszerű a Balaton-parti halsütödékben és a vendégek körében. Hétszáz tonna hekk fogy itt évente, süllőből ehhez képest mindösszesen 50-80 tonnát értékesítenek – mutatott rá a különbségekre a miniszteri biztos. Megszűnt az őshonos halfajok ipari halászata a Balatonban, jelenleg csak az idegenhonos halfajok célzott halászatára lenne lehetőség.

– Korábban is kevés igazoltan balatoni süllő került a vendéglátósok asztalára, hiszen a halászat utolsó évtizedé­ben évente 1-2 tonna körül mozgott a kifogott süllő mennyisége. Ugyanúgy elfogyott azonban az 50-80 tonna a süllő, de ezt a mennyiséget érthető okból nem fedte le a halászat által kifogott mennyiség. Azaz korábban sem feltétlenül a Balatonból kifogott süllőt fogyasztottak a vendégek, ami mégis balatoni halként volt aposztrofálva – magyarázta Szári Zsolt, aki szerint ezen minőségileg változtatni kell.

– Három éve kezdtünk hozzá ahhoz a munkához, aminek eredményeként helyi termékként vezethetjük majd be a balatoni halat. A hazai eredetvédelem elfogadta a balatoni hal mint oltalom alatt álló földrajzi jelzést. Ez azt jelenti, hogy kizárólag azt a halat lehet balatoni hal jelzővel illetni, ami közvetlenül a főmederből, illetve a Balaton kiöntésterületein létesült édesvízi akvakultúrákból származik.

A bevezetés ott tart, hogy az unió a számításaink szerint még ebben a hónapban elfogadja a kezdeményezésünket, azaz a balatoni hal mint helyi eredetű termék hamarosan megjelenhet a vendéglátósok asztalán – számolt be a hírről a miniszteri biztos. Hozzátette: kampány kezdődik a balatoni halak népszerűsítéséért, nagyon komoly feladat lesz ezt felépíteni, a következő években komoly lépések fognak történni ez ügyben.

– Ennek a komplex, minden pontján jól ellenőrizhető folyamatnak a végén a vendéglős az étlapján külön jelölheti, hogy oltalom alatt álló balatoni halat, helyi terméket kínál. Ez magas szintű, minden gasztronómiai igényt kielégítő terméket fog jelenteni. Nem történhet meg az, hogy egy silány, más vízrendszerből származó, esetleg nem is annak a fajnak az egyedéből készített ételt fogyaszt a vendég – magyarázta a halgazdálkodási szakember, aki hozzátette: nemcsak a boltosok, vendéglátóegységek, hanem bárki vehet majd otthoni elkészítésre is oltalom alatt álló, földrajzi megjelölésű halterméket.

– A végső cél, hogy ez a termék megjelenjen a létesítendő üzletekben, azaz a Balaton partján megforduló vendégeket is ki tudjuk majd szolgálni helyi oltalommal ellátott balatoni hallal – zárta a beszélgetést a miniszteri biztos.