A demográfiai tendenciákból világosan látszik, hogy az elmúlt húsz évben folyamatosan növelni kellett a nyugdíjkorhatárt. A 2010 előtti időszakkal szemben az elmúlt tíz évben ugyanakkor jelentősen nőtt a munkából élők száma, amelyben szerepet játszik, hogy a romák is a korábbiaknál nagyobb számban találtak munkát. Saját jövedelemre tettek szert, adót és járulékot fizetnek a közös kasszába – fejtette ki Forgács István romaügyi szakértő, a Szakképzési Innovációs Tanács (SZIT) tagja.
– Már a pandémia előtt is jelentős volt a munkaerőhiány. A nagyvállalatok nem találtak szakmunkásokat, nem találtak szalagmunkásokat, és a beszállítóik is munkaerőhiánnyal küzdöttek. Mindemellett komoly kihívás a fluktuáció is, amelyre szintén megoldások kellenek – mondta a szakértő, aki arra is kitért, hogy a közfeladatok ellátásában is komoly igény van az új munkaerőre:
– Hiány van vasutasból, buszvezetőből, teherautó-sofőrből és postásból, amelyhez hozzáadódik az a probléma, hogy a következő tíz-tizenöt évben nagyon magas lesz a nyugdíjba vonulók száma. A folyamat ellensúlyozásához el kell érni, hogy ez idő alatt fiatalok, köztük roma fiatalok tízezrei szerezzenek szakképesítést – mondta.
Kiemelte, hogy Magyarország egy olyan jól fejlődő ország, ahol a gazdasági prosperitás nagyon sok lehetőséget kínál, tehát a gazdaság teljes szegmensében kell bátran haladni előre.
Forgács arra is figyelmeztet: ha ellentétes folyamatok zajlanak le, és a mostani tizenöt éves kor alatti roma fiatalokat nem sikerül legalább kilencven százalékban olyan végzettséghez juttatni, amelyre szükség van a munkaerőpiacon, miközben a létszámuk folyamatosan nő, akkor sokan lesznek azok, akik nem lesznek képesek dolgozni, saját magukért tenni és a közös értékeket gyarapítani.

A baloldal idealizálja a roma közösségeket
A balliberális megközelítésben az erőltetett politikai korrektség nem engedi sokszor, hogy valós problémákat nevén nevezzünk. Szerintük azért nem szabad a cigánysággal összefüggő valós problémákról beszélni, mert az a többségi társadalom előítéleteit erősíti meg.
– A túlérzékenyítő hozzáállás miatt szinte semmiről nem beszélhetünk őszintén – mondta.
Ha egy vidéki iskolába, ahol jelen van az iskolán belüli erőszak, és nagyon sok cigánygyerek jár, viszünk egy cigány iskolaőrt, aki ismeri a gyerekek családjait, és azt szeretné, hogy változzanak a dolgok és tesz is érte, akkor etnicizáltuk ugyan a kérdést, de megoldást is találtunk rá. Nem számít, hogy a többségi társadalom mit gondol, mert helyben oldottuk meg a problémát – mutatott rá a szakértő, aki szerint a valóság és a gyakorlat arról szól, hogy a cigány emberek is nagyon sok mindent formálhatnának a saját közvetlen környezetükben, nemcsak a többségen múlnak a dolgok.
– A balliberális narratíva a cigányokra erőltette a kollektív áldozatiság szerepét és a cigány kultúra érinthetetlenségét.