A magyar szempontból történelmi jelentőségű külpolitikai sikert Kölcsey Ferenc beleszőtte a Himnusz harmadik versszakába, így minden magyar számára ismerős lehet, miként „…nyögte Mátyás bús hadát / Bécsnek büszke vára”. De kezdjük az elején!
V. László halála után III. Frigyes német-római császár eltökélt szándéka volt a magyar trón megszerzése, László gyámjaként és a Szent Korona birtokában erre nagy esélye volt. Éppen ezért még rosszabbul érintette, amikor 1458-ban Hunyadi Mátyás került a Magyar Királyság élére. Mátyás és Frigyes éles ellentéte a király trónra lépésétől kezdve tartott.
A két uralkodó 1463-ban Bécsújhelyen békét kötött, amelynek értelmében Frigyes és utódai örökölték volna a magyar trónt, ha Mátyásnak nem születik gyermeke. A magyar uralkodó viszont cserébe
nyolcvanezer arany forintért visszaszerezte Frigyestől a Szent Koronát,
amellyel 1464-ben Székesfehérvárott hivatalosan is királlyá koronázták, így legitimálta uralmát. A nagy kompromisszumok ellenére kettejük konfliktusa állandó maradt. Egy ideig Frigyes még támogatta is Hunyadit a cseh trónért folytatott háborújában, ám amikor a magyar király a cseh uralkodói címet is megkaparintotta, terjeszkedő külpolitikája pedig egyre jobban sértette a Habsburg érdekeket, kettejük kapcsolata végérvényesen megromlott.
Hadat végül Mátyás üzent a császárnak 1477-ben, amiért az befogadta a kincstárával elmenekülő esztergomi érseket, Beckensloer Jánost. A villámhadjárat alatt a fekete sereg elfoglalta Alsó-Ausztriát és körülzárta Bécset, de a nyomulás nem tartott sokáig, köszönhetően a pápa közbenjárásának, aki eredményesen közvetített a békéért, így a két uralkodó újra kiegyezett egymással. A császár elismerte Mátyás cseh királyi címét, a cseh hűbért neki ajándékozta, valamint Sziléziát, Lausitzot és Morvaországot is megtarthatta, de a választófejedelmi jogokat az akkor már a cseh trónt hivatalosan is kézben tartó Ulászló gyakorolhatta.

Forrás: Wikipédia
A pár éven át tartó tűzszünet nem bizonyult tartósnak, a cseh királyi cím kérdésének rendezése és Mátyás király ambíciói újbóli hadakozáshoz vezettek a két fejedelem között. 1482-ben a magyar király nyílt hadüzenetet küldött a német-római császárnak, kezdetét vette a második osztrák háború. A király akkor már a szomszédos tartományok teljes elfoglalására törekedett. 1484-re sikerült teljesen bekerítenie az osztrák központot, 1485. január 29-én ostrom alá vette Bécset.