„A 2015-ös migrációs válság jól rávilágított arra, hogy miközben a nyugat-európai országok számára már nem olyan fontos az európai kultúra és a hagyományos értékek védelme, addig a közép-európai országok immunrendszere beindult, és szembeszálltak a bevándorláspárti erőkkel. Ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulása a V4-ek szoros együttműködése, a szövetségük megerősödése volt” – elemzi a kialakult európai politikai helyzetet közösségi oldalán Deák Dániel. A XXI. Század Intézet főmunkatársa szerint
Magyarország a migráció kapcsán is először jelentette ki, hogy meg kell állítani, melynek hatására rengeteg támadás érte hazánkat.
– A mostani ügyhöz hasonlóan akkor is felmerült a kizárásunk az Európai Unióból. Az idő múlásával azonban egyre többen ismerték el Magyarország igazát, sőt ma már az EU is több korábbi magyar javaslatot ültetett át a gyakorlatba – emlékeztet az elemző.
Deák Dániel rávilágít arra, hogy a gyermekvédelem és a globális LMBTQ-lobbi kapcsán Magyarország egy törvénymódosítást fogadott el, ami a bevándorláshoz hasonló ellentéteket eredményezett az Európai Unión belül.
Több közép-európai ország vezetője kiállt hazánk mellett, ilyen volt Szlovénia, Lengyelország, Csehország,
míg sok nyugati ország hangosan bírálta a törvényt, olyanok mint Németország, Luxemburg vagy épp Hollandia.
„ A két ügy már csak azért is párhuzamba állítható, mert egyebek mellett ismét szuverenitáskérdésről, az önrendelkezésünkről van szó: ki dönthet a gyermeknevelésről? Engedni kell-e a globális LMBTQ-lobbi és az azt támogató NGO-k nyomásának? A bevándorlás kapcsán ezek a kérdések így szóltak: ki dönthet arról, hogy kivel élünk együtt? Engedni kell-e a globális bevándorláspárti erők és NGO-k nyomásgyakorlásának?” – fejtegeti az elemző. Szerinte „mindezek fényében
nem meglepő, hogy akik pár éve idegengyűlölőnek tituláltak bennünket a bevándorlás elutasítása miatt, azok most homofóbiával vádolják az országot.
Ez ugyanakkor nem igaz, hiszen a globális LMBTQ-lobbi nyomulásának ellenállni egyáltalán nem jelent melegellenességet. Annak célja ugyanis valójában nem az esélyegyenlőség vagy az elfogadás erősítése, hanem a hagyományos társadalmi és politikai rend szétverése és egy új hatalmi struktúra kialakítása” – hívta fel a figyelmet Deák Dániel.
