Vissza kell rántani az Európai Uniót a hatékonyabb együttműködésbe

A fősodortól eltérően gondolkodók megregulázására használnák a jogállamiság kérdését az Európai Unióban – mondta a lapunknak adott interjúban Varga Judit, aki szerint fel kell hívni a figyelmet az uniós kettős mércére. Az igazságügyi miniszter egyébként úgy véli, hogy nem árt, ha figyelnek a jogállamiság európai bajnokai, mert ha valami veszélyezteti a jogállamiságot, akkor azok a magyar baloldal elmúlt hetekben tett kijelentései.

Kinevezésekor Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, csatárt igazolt a kormány Fotó: Kurucz Árpád

– Mit lehet tudni a hetes cikkely szerinti eljárás jelenlegi állásáról?

– Megfáradt ez az eljárás. A portugál elnökség ugyan már májusban próbálta napirendre venni, de akkor nem lett belőle semmi. Ma már mindenki arról beszél az unióban, hogy a hetes cikkely szerinti eljárás nem vezet sehova. Folyamatosan tolódik az ügy, olyan, mint egy tárgy a szobában, aminek nem találják a helyét, de mégsem tudnak tőle megválni. Mi nem tehetünk mást, mint hogy felkészülünk minden alkalomra. Ilyenkor egyébként jó lehetőség adódik arra, hogy beszéljek az igazságtalan kettős mércéről, amit az unióban tapasztalni. Rá kell mutatni arra a problémára, hogy ugyanazt a jelenséget a gazdaságilag erősebb és nagyobb országok esetében másképpen értékelik, mint a kisebb államoknál.

– Az új jogállamisági mechanizmust nem azért hozták létre, mert a hetes cikkelyt elégtelennek tartották? Mi értelme van az utóbbi folytatásának?

– Létezik egy erős politikai szándék, hogy azokat a tagállamokat, amelyek olyan fontos kérdésekben, mint a családok, a nemzeti szuverenitás vagy a migráció, a fősodortól eltérően gondolkodnak, beállítsák a sorba. Ahogy azt már többen ki is mondták, ehhez a jogállamiság kérdését eszközként használják, és minden fronton támadnak. Először próbálkoztak a hetes cikkellyel, de nem jártak sikerrel. Ezután a költségvetési források kifizetéséhez kapcsolták volna a kérdést. Ezt a bombát tavaly decemberben hatástalanítottuk, és az uniós bíróság előtt van az ügy. Most pedig már a jogállamisági jelentések kerültek előtérbe. Folyamatosan olyan légkört akarnak teremteni, hogy ha már a konkrétumokba nem is tudnak belekötni, akkor legalább – ahogy Judith Sargentini mondta – az általános kép legyen rossz hazánkról. Úgy is végre kívánják hajtani a politikai akaratukat, hogy közben figyelmen kívül hagyják a szabályokat.

– Mit szól ahhoz, hogy az Európai Parlament perrel fenyegeti az Európai Bizottságot, ha nem tesz gyorsan lépéseket hazánkkal szemben a jogállamiság kérdésében?

– Ez már egészen abszurd fejlemény, hiszen a tanács tagjaként maga az Európai Bizottság elnöke is aláírta azt a megállapodást, amely kimondja, hogy amíg nem születik bírósági ítélet, addig nem dolgoznak azokon az iránymutatásokon, amelyek a jogállamisági rendelet alkalmazásáról szólnak. A megállapodás azt is rögzíti, hogy az országokat csak a költségvetéssel összefüggő jogsértésekért, nem pedig politikai alapon lehet elítélni. Az általános kép alapján tehát nem is lenne rá lehetőség, hogy megregulázzanak minket. Csakhogy az Európai Parlamentet (EP) ez sem érdekli, sőt most már az Európai Bíróságot is politikai nyomás alá helyezve siettetik, hogy hozzon döntést. Ők beszélnek jogállamiságról, miközben – átlépve a szerződéseket – fenyegetik a bizottságot és általa a bíróságot is.

– Kell arra számítani, hogy az EP nyomásának hatására gyorsabban dönt majd a bíróság?

– A bíróság ítélkezési sebességéről mindent elmond, hogy a Sargentini-határozat megszavazása apropóján indult jogvitánk – mely csütörtökön zárult a bíróság negatív határozatával – három évig húzódott, holott az egy sokkal kevésbé bonyolult jogi kérdést érintett. Ha azt nem tudták eldönteni ennyi idő alatt, hogy egy konkrét szavazáskor megsértették-e az eljárási szabályokat a tartózkodó szavazatok figyelmen kívül hagyásával, akkor hogyan tudnának az EU jelenleg legbonyolultabb jogi kérdésére megoldást találni pár hónap alatt? Érdeklődve és az uniós igazságszolgáltatás pártatlanságában bízva várom a fejleményeket. Az ugyanakkor az egész unió számára problémát jelent, hogy ez a helyzet előállt, aggályos kérdés ugyanis, hogy lehet-e az EP-nek politikailag befolyásolnia az unió bíróságát, illetve a bizottság elnöke tartja-e majd magát ahhoz a megállapodáshoz, amit saját maga is aláírt. Ha azonban mindezt felülírhatja az EP külső nyomása, az az egész európai együttműködésbe vetett bizalmat ássa alá. Jól mutatja mindez, mi történne, ha egy nap az EP több hatalmat kapna. Ezért végzetes ötlet az ellenzék által támogatott Európai Egyesült Államok létrehozása. A jogállamiság megszűnne Európában, és mindent a nyers politikai akarat, az EP bevándorláspárti többsége határozna meg.

– Mit szól hozzá, hogy az egyértelműen baloldali kötődésű Magyar Gábor lett a jogállamisági rendeletet készítő bizottság magyarországi kapcsolattartója? Várhatunk így elfogulatlan dokumentumot?

– Magukért beszélnek azok a sajtónyilatkozatok, amelyeket Magyar Gábor tett, mielőtt Brüsszelbe utazott. A bizottság vezetőinek, leginkább a szakterületért felelős Didier Reynders biztosnak a felelőssége, hogy a semlegességet és a pártatlanságot biztosítsa. Csak abban bízhatunk, hogy az EU-ban figyelni fognak arra, hogy ezúttal kiegyensúlyozott, elfogulatlan jelentés szülessen. Mi pedig résen leszünk, és figyeljük majd a jelentés minden mondatát.

– Az uniós vakcinabeszerzés kudarca is a magyar álláspontot igazolta. Lehet remélni, hogy ebből levonják a megfelelő következtetéseket Brüsszelben?

– Megkérdeztem egy nyugat-európai minisztertársamat, hogy miért nem rendelnek ők is keleti vakcinát. A válaszából az derült ki számomra, hogy fontosabb nekik „jó európainak” tűnni, mint a saját állampolgáraik egészségének védelme. Olyan nyomás van egyes tagállamokban a politikusokon, hogy még egy egyértelműen elrontott konstrukciót is védenek és sikeresnek neveznek. Önmagát csapja be az EU, hiszen elszakadt a nemzetállamok és azok polgárai életének valóságától. Ezért is kellene visszarántani az egész szervezetet a hatékony együttműködés korábbi szintjére, az alapító dokumentumokban meghatározott keretek közé.

– A klímapolitika kérdésében is komoly ellentétek vannak az EU-ban. Győzhet a magyar álláspont, hogy ne az uniós állampolgárok, hanem a nagy szennyezők fizessék a cechet?

– Nem vagyunk egyedül ebben a csatában, és sokan osztják az álláspontunkat. Éppen ideje volt, hogy nyíltan beszéljünk erről a kérdésről. A keleti országok megfizették a klímaváltozás elleni küzdelem árát, amikor a rendszerváltás utáni időben – miközben súlyos nehézségeik voltak – csökkentették a károsanyag-kibocsátásukat, míg ezzel egy időben számos nagy tagállam növelte azt. Mi később úgy tudtuk bővíteni a gazdaságunkat, hogy nem szennyeztük jobban a környezetet, pedig az ehhez szükséges átalakítások hatalmas gazdasági áldozatokat követeltek. Mégsem hangoztatunk irreális vágyálmokat, mialatt más országok olyan szigorú célokat szorgalmaznak, amikről pontosan tudják, hogy soha nem fogják őket teljesíteni. Közben ráadásul senki nem beszél arról, hogy sokan még a 2020-ra kitűzött céljaikat sem teljesítették. A magyar klímapolitikai álláspont alapja, hogy a valós teljesítményeket nézzük, melyek alapján mi éltanulónak számítunk. Hazánk 2030-ra kilencven százalékban szén-dioxid-semleges lesz. Lehet nagyokat álmodni, de közben a reális részcélok teljesítését is vizsgálni kell. Nem engedhetjük meg, hogy a klímavédelem költségeit a fogyasztókra terheljék.

– Orbán Viktor, miután találkozott Matteo Salvinivel és Mateusz Morawieckivel, arról beszélt, hogy meg kell újítani az EU-t. Milyennek kell lennie a megreformált uniónak?

– Talán olyannak, mint amilyenhez annak idején csatlakoztunk, hiszen nem a lefektetett jogi alapokkal van a gond, hanem ahogy azokat ideológiai alapon felülírják az egyre szorosabb együttműködésre hivatkozva. Saját legitimitását igazolandó, a bizottság egyre több ügyet von magához. Az így keletkező tehetetlenségi erőt pedig a föderalisták kihasználják. Ezzel mi, akik a szubszidiaritás elve alapján a nemzetállamok együttműködésében gondolkodunk, nem értünk egyet. Szeretnénk minimálisra szorítani azokat a területeket, amelyekben a brüsszeli bürokrácia dönthet.

– Mi a véleménye azokról a megnyilvánulásokról, amelyek szerint kétharmad nélkül is alkotmányozhatna a baloldal, ha kormányra kerül?

– Megmosolyogtatók ezek a felvetések. Komoly jogászok nem mondhatnának ilyeneket. Aki az alaptörvényt vagy a sarkalatos törvényeket módosítaná, annak alkotmányozó többséget kell szereznie. Ez a szabály, és eddig minden alkotmányozásnál betartották ezeket. A népszuverenitás elve alapján a választásokon olyan eredményt kell elérni, ami lehetővé teszi az alaptörvény megváltoztatását. Elképesztő, hogy csak azért, mert a baloldalnak nem tetszik a választók döntése, a szabályokat felrúgva próbálnának meg alkotmányozni. Annyit tennék még ehhez hozzá, hogy nem árt, ha figyelnek a jogállamiság európai bajnokai, mert ha valami veszélyezteti a jogállamiságot, akkor azok a magyar baloldal elmúlt hetekben tett kijelentései.

– A pedofilellenes törvénycsomagnak lesz megfelelő visszatartó ereje?

– Nagyon fontos, hogy a kormány egyértelmű üzenetet közvetítsen a pedofil bűnelkövetőknek: ha a gyermekek ellen követnek el bűncselekményt, a legnagyobb szigorral csap le rájuk az igazságszolgáltatás. Ezen a területen is haladni kell a korral, hiszen a pedofil-bűncselekmények jelentős részét az interneten követik el. Minden lehetséges téren tovább szigorítottuk a jogszabályokat, és szerintem ennek megfelelő elrettentő ereje lesz ahhoz, hogy az ilyen bűncselekmények visszaszoruljanak. A Fidesz-frakció nyújtja be a törvényjavaslatot, de az igazságügyi kormányzat is maximálisan támogatta a csomagot, hiszen a családok és a gyermekek védelme kiemelten fontos számunkra.

– Az egyszülős családok kérésére módosították a végrehajtási szabályokat. Miért van szükség változtatásra?

– Az egyszülős családok esetében a gyakorlatban felmerülő problémákra igyekeztünk megoldást találni. A végrehajtás kulcskérdés ezen a területen, mert gyakran fordul elő, hogy a megítélt tartásdíjat nehéz behajtatnia egy olyan egyedül maradt szülőnek, aki a munka mellett minden idejét a gyerekek nevelésének szenteli. Együtt dolgoztunk Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter csapatával, és elértük például, hogy a végrehajtók ezentúl kiemelten kezeljék ezeket az igényeket. Ebben az esetben, azt hiszem, bevált, hogy az igazságügyet és a családok támogatását is egy-egy családanyára bízták a kormányban.

– Milyen változásokat sikerült elérni az áldozatsegítés terén?

– Számomra ez az egyik legfontosabb politikai feladat, és örömmel tölt el, hogy rengeteg embernek segíthetünk még akkor is, ha a sajtóban nem ez a legkiemeltebb téma. Az áldozatsegítő központok rendszere – amelyet még 2017-ben kezdtük kiépíteni – minden erőszakos vagy vagyon elleni bűncselekmény áldozatának segítséget nyújt. Budapest, Miskolc és Szombathely után pedig Pécsett, Kecskeméten és Szegeden is nyitottunk ilyen központot. Júniusban Veszprémben újabb központot adok át, és még ebben a ciklusban további négy helyszínnel bővítünk országszerte. Szerencsére a pénzügyminiszter partner abban, hogy legyenek forrásaink a rendszer folyamatos bővítésére. Komoly hangsúlyt fektettünk a kommunikációra is, így egyre többekhez jut el az az információ, hogy van elérhető segítség, ha erőszak áldozatául esik valaki. Él egy éjjel-nappal ingyenesen hívható segélyvonal, az Emmi kríziskezelő központokat működtet, és léteznek úgynevezett védett házak is az áldozatok befogadására. Ma már mindenki tud segítséget kérni a lakóhelye közelében, ha bajba jutott.