Legyél te is erdei vándor!

Természetet járni, sokat túrázni, kalandokba keverni, látványosságokat felkeresni. Hogyan lehetne diákként még tartalmasabban eltölteni egy nyarat? Az elmúlt öt éveben kormányzati támogatással korszerűsödött a vándortáborozás rendszere, és olyan szakemberek vették kézbe a túrák szervezését, akik mindent tudnak az erdőről, a természetről, a helyi történelemről. Néhányukkal találkoztunk, elmeséljük.

Egyértelmű siker

Az Erdei vándortábor-program sikerét a számok mutatják: öt évvel ezelőtt, az induláskor nagyjából kétezer gyerek és kísérő vett részt benne egy nyár alatt, idén már 6500-an jelentkeztek. Összesen tizenegy vándortáboros útvonal közül választhatnak a táborba jelentkező 5–12. évfolyamos diákok a Bakonyban, a Börzsönyben, a Bükkben, a Mátrában, a Mecsekben, a Pilisben, a Vasi-hegyháton, a Zemplénben, a Zselicben és a Vértesben, sőt mivel a programba a Magyar Kajak-Kenu Szövetség is beszállt, egy kombinált túra keretében a dél-zalai erdőket és a Mura magyarországi szakaszát is be lehet járni. Az állomáshelyek fenntartása, a túraszervezés és minden egyéb teendő mindenütt a helyi erdészetek feladata. Mi a Mecsekerdő Zrt. vendégeiként, a Mecseket járva kapunk bepillantást a modern vándortáborozásba.

Kóla, csipsz, térerő

Az Erdei vándortábor-program egyik fontos eleme a táborhelyek kialakítása. Olyan táborokról van szó, amelyek illeszkednek az erdei környezetbe, ugyanakkor megfelelnek a mai igényeknek. Zobákon tiszta, korszerű vizesblokk és védett közösségi tér várja az érkezőket, de a szálláshelyeket vaságyakkal berendezett sátrakban alakították ki. A profin tervezett elektromos hálózatot látva mondom Tóth Csabának, a táborozó csoport egyik kísérőjének: ilyen az én gyerekkoromban nem volt.

– De ilyen sem – mutat a töltőre kapcsolt okostelefonokra. Elmondja, hogy a térerő itt fent akadozik, de nagyon rövid idő kell, hogy a gyerekek abbahagyják emiatt a panaszkodást. A tábori programok lekötik őket.

A gyerekek jókedvű zsibongással töltik a szabadidőt, éppen reggeli után vagyunk, amikor még arra is jut néhány perc, hogy ki-ki megsimogassa egy kicsit a táborhely odaszokott cicáját, aztán folytatódnak a kalandok.

Egy régi Csepel platóján

A vándortáborozásban az a jó, hogy az ember olyan kalandokba keveredhet, amikbe otthon nem. E sorok írója bevallja, külvárosi gyerekként gyakran kéredzkedett fel az építkezéseken dolgozó teherautókra, de egy vágy eddig nem teljesült: hogy Csepel D-344-en is utazhasson. Ezt itt sikerült bepótolni, a mecseki táborozók számára pedig mindez a program része: az örökifjú Varga Jenő, aki tagja a Botond Veterán Katonai Jármű Egyesületnek is, és a nyári napokon a program szervezőinek rendelkezésére áll, örömmel szállítja át egyik helyszínről a másikra a vándorokat OT-s rendszámú teherautója szakszerűen és biztonságosan kialakított platóján. Mi a kőlyuki betérő és Mánfa között utazunk vele, így van idő Partos Kálmánnal, a Mecsekerdő Zrt. erdőgazdálkodási és természetvédelmi főmérnökével néhány fontos dologról beszélgetni.

A főmérnök olyan információt oszt meg velünk, amit a táborozókkal is. Például sokat beszélünk arról, amit cikkünk elején is említettünk: hogy a Mecsek sajátos, karsztos jellegének köszönhetően különleges vízforrásnak és víztározó rendszernek számít, és mint ilyen, nemcsak a táj ökoszisztémája, hanem a környéken élő emberek számára is nagyon fontos. Partos Kálmán elmondja, hogy emellett szembe kell nézni a ténnyel, hogy az éghajlatváltozás az erdőt is átalakítja. Az erdészeti munka egyik fő célkitűzése volt az elmúlt évtizedekben a tölgyesek és a bükkösök megóvása mindenáron. Mára kiderült, hogy ez lehetetlen küldetés.

– Az ember nem lehet okosabb a természetnél – fogalmaz Partos Kálmán, és arról beszél, hogy ma már megpróbálnak információt gyűjteni arról, hogyan élnek együtt különböző társulások, ha az ember nem avatkozik be. Erre példa az az érintetlen erdő Magyaregregy közelében, amelyet 1987 óta figyelnek, és ahová elvezet bennünket a főmérnök. Csodálatos, holtfákkal teli táj, ahol az utazó még egy irodalomtörténeti érdekességre is bukkan: a Czeczei Éva, Vicuska és Bornemissza Gergely, Gergő emlékére 1972-ben kiépített forrást, amely arra emlékeztet, hogy az Egri csillagok története valahol ezen tájon kezdődik a patakban fürdő gyerekekkel.

Táborozni jó!

Nehéz elbúcsúzni a Mecsektől. Délies klímája, az itt élők kedvessége és a rengeteg látnivaló marasztalja az embert. Hazaindulás előtt még ellátogatunk Máré várába, amely egy középkori lakótoronyból alakult lépésről lépésre apró erődítménnyé. Nagy harcokat nem látott, nem ostromolta a török, így aztán a Habsburgoknak sem kellett visszafoglalniuk, 1956-ban azonban fontos szerepet kapott a helyi eseményekben. Koch Balázs várkapitány szívesen beszél a váracska történetéről, és érdemes felkapaszkodni a falakra, mert páratlan a kilátás odaföntről.

Indulás előtt jólesik még egy üdítő a vár alatt megbúvó egymedencés, fantasztikus hangulatú erdei strand mellett, aztán búcsúznunk kell. Két napot töltöttünk a Mecsekben, és ez elég volt, hogy megértsük: Magyarország rendkívül gazdag látnivalókban, rengeteg lehetőség van az aktív kikapcsolódásra, és a vándortáborozás remek lehetőség erre.

A táborokkal kapcsolatban a www.vandortabor.hu és a www.erdeivandor.hu oldalon lehet tájékozódni, továbbá az erdei vándor keresőszóval megtalálható a program Facebook- és Instagram-oldala is. Rengeteg fontos tudnivaló található az Országos Erdészeti Egyesület oldalán is.

Egy kőlyuki legenda

A helyiek azt mesélik, hogy a szomszédos Karancsságon lakó nagyon gazdag, de nagyon gyáva báró húzódott meg a barlangban a szeretőjével sokáig, mert egy másik báróval nem mert párbajozni. A jobbágyai hordtak nekik ételt éjjelenként. Jól védett, titkos rejtekhelyéről évekkel később csak ellenfele halálhírét hallva merészkedett elő. E történet hitelessége bizonytalan, de az biztos, hogy a völgy kútja felett lévő meredek sziklafalban látható, eredetileg keskeny sziklaeresz jellegű üreget nem céltalanul tágította a régi korok embere bő lakóbarlanggá ezen a pompásan védhető és jól rejtett helyen.