A hiperinfláció vége: a forint és az „államosított” feketepiac

75 évvel ezelőtt vezették be a forintot, amely a világtörténelem legdrasztikusabb inflációjának a végét jelentette.

A szerző saját gyűjteményéről készített felvétele

A cég alapításánál a kommunisták körültekintően jártak el, Vas Zoltán szerint azért, hogy „nehogy a pártok politikailag egymás ellen használhassák fel a West-Orient spekulációs működését,” magyarán: ha a gazdasági visszaéléseik nyilvánosságra kerülnek, a politikai riválisaikat is magukkal rántsák. Az alapító okiratot aláíratták a koalíciós pártvezetőkkel, így Tildy Zoltánnal, Nagy Ferenccel, Szakasits Árpáddal és Bán Antallal is, az MKP részéről Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Vas Zoltán kézjegye szerepelt a dokumentumon.

A szerző saját gyűjteményéről készített felvétele

A csempészés és a spekuláció a West-Orient megalapítása után állami engedéllyel, a politikai rendőrség segítségével folyt egészen 1946 őszéig, a botrány kirobbanásáig. A kommunista párt a céget úgy próbálta jótevőként feltüntetni, hogy az infláció elszabadulása után – a stabilizáció megteremtéséért – a West-Orientet bízta meg azzal, hogy árut halmozzon fel, amely majd a forint bevezetése után annak fedezetéül szolgálhat, ugyanis csak akkor alakulhat ki bizalom egy új fizetőeszköz felé, ha van rajta mit venni.

Az árucikkeket az 1945-ös, jónak mondható dohánytermés eladásából befolyt összegből vásárolták fel. A dohányt alacsony áron sikerült beszerezniük a betakarítás után, hiszen a szénhiány miatt ekkor még a dohánygyárak sem működtek.

1946 tavaszán aztán megkezdődött a termelés, és a hiánycikknek számító cigarettát Európa országaiban aranyért értékesíthették. A bevételből elsősorban textilneműt vásároltak Angliában, amely idehaza szinte hozzáférhetetlen luxuscikknek számított. A felhalmozott készlet letétbe került, a bevezetendő forint árufedezeteként őrizték különböző raktárakban az ország számos pontján. 1946. augusztus elseje után a készleteket értékesíteni kellett (volna), de fennállt a veszélye annak, hogy az utánpótlás várható hiánya miatt a cég visszatartja majd az árukészletet, bízva az árak megemelkedésében – ami az új pénz gyors inflálódását is maga után vonhatta volna. Ezért Rónai Sándor kereskedelmi és szövetkezetügyi miniszter kérte Vas Zoltántól, hogy a gazdasági főtanács rendelje el a kötött gazdálkodást, amivel az esetleges visszaélés megakadályozható lenne.

A kötött gazdálkodás elrendelése elmaradt, és a kommunista párt a felhalmozott készleteket – amelyek hivatalosan állami tulajdonban álltak – megpróbálta kisajátítani, a bevételeket saját kasszájába irányítani.

A textilkészletnek csak egy töredék részét adták el, de azt sem állami felügyelettel és elosztással bocsátották a piacra, hanem a West-Orient maga indult teherjárművekkel az ország számos településére és árulta a termékeket a gépkocsikról. Ezzel egyrészt kiiktatták a kiskereskedőket, akiknek veszélyeztették a megélhetését, másrészt megingatták az emberek bizalmát az ellátás folyamatosságában, hiszen nem lehetett tudni, mikor, hol és milyen árukészlettel bukkannak fel a teherautók. A forint inflálódásának veszélye szinte azonnal fenyegetővé vált.

A visszaéléseknek hamar híre ment, augusztus első napjaiban a nemzetgyűlésben is több interpelláció hangzott el a West-Orient csalásaival kapcsolatban. Sulyok Dezső egyenesen úgy fogalmazott, hogy „A gazdasági főtanács azzal a kimondott céllal alapította [a céget], hogy Belzebubbal űzi ki az ördögöt a gazdasági életből.” Beszédében megemlíti, hogy a cég alkalmazottai 1200 dolláros havi fizetést kaptak, mindezt a hiperinfláció időszakában.

A korabeli híradások szerint a West-Orient állam volt az államban, hiszen minden import rajtuk keresztül bonyolódott, de exportálni is csak úgy lehetett, ha a vállalat részesedett az üzletben. Ezzel a kommunisták nemcsak a párt gazdasági hátterét szilárdították meg, hanem a külkereskedelem államosítása előtt megteremtették az árucsereforgalom és a tőkeáramlás felett a kizárólagos felügyeletüket.

1946 őszére már olyan vehemenciával támadták mind politikai, mind közéleti vonalon a kommunisták csúcsvállalatát, hogy kénytelenek voltak felszámolni azt. De még előtte létrehoztak egy újabb kommunista pártvállalatot, az Elitex nevű céget, amelynek tulajdonosa, Schwarz Elemér korábban a West-Orientben dolgozott. A cél az volt, hogy a West-Orient birtokában lévő árumennyiséget valahogy átmentsék a pártvagyonba. Az Elitex mélyen áron alul vásárolta fel a West készleteit, ezzel többmilliós kárt okozva az országnak, és újra kockáztatva a forint stabilitását. Feljelentés nyomán a gazdasági főtanács vizsgálatot rendelt el, amelynek eredménye – nem meglepő módon – az lett, hogy semmiféle visszaélés nem történt a cég működése során. A West-Orient tevékenysége szerencsére nem inflálta el az új magyar fizetőeszközt, de intő jel volt a későbbiekre nézve: a kommunisták különböző pártvállalatokkal és a külkereskedelem felhasználásával folytatott manipulációinak sora hosszabb távon hozzájárult az ország végzetes eladósodásához.

A szerző a Tudományos Kutatóközpont tudományos főmunkatársa

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet oldalán érhető el.