A józan ész mellett is síkra száll a Fehérkereszt Állatvédő Liga

Az emberi butaság, a kitalált történetek, a hamis mantrák, a meggondolatlan, önjelölt próféták legalább annyi kárt okoznak az állatoknak, mint a törvénysértő, lelketlen emberek – véli Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke. A szervezet az elmúlt években rengeteg fontos ügy mellé odaállt, amit olykor sikerre vittek, másszor elbuktak. Manapság leginkább vadállatok mentésével foglalkoznak, és közben a farkast és medvét is igyekeznek megismertetni az emberekkel. Ezt kulcskérdésnek tartják.

– Eleinte, a legtöbb állatvédő szervezethez hasonlóan, a munkánk kimerült a kutyák, macskák mentésében. Nem volt semmilyen telephelyünk, magánemberekként halmoztuk fel az állatokat a saját portánkon, lakásunkban, ami ma már rendkívül furcsán hangzik – bocsátotta előre az 1990-ben, a rendszerváltáskor az elsők között létrejött Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke. Szilágyi István kiemelte: akkoriban a civilség arról szólt, hogy azonos módon gondolkodó emberek összejöttek, és szabadon, egymással összefogva egy téma mentén tevékenykedtek.

Ők Budapesten, a Józsefvárosban működtek, de az egész ország megismerhette őket, hiszen a Kudlik Júlia vezette Gazdit keresünk televíziós műsorban folyamatosan szerepeltek a megmentett állatokkal, amelyeket a szervezet aktivistái minden vasárnap a Rác fürdő előtti térre vitték. Ott a kedvencre vágyó érdeklődők kiválaszthatták a nekik megfelelő kutyát, macskát, így egy héten egyszer össznépi örökbefogadó napot tartottak.

Ahogy teltek az évek, a Fehérkereszt Állatvédő Liga aktivistái egyre több dologgal kezdtek el foglalkozni, az egyikük, egy bírónő, a szervezet korábbi elnöke például az állatvédelmi törvény megalkotásánál is bábáskodott. Van olyan több nyelven beszélő követségi dolgozó, aki a nemzetközi kapcsolatokat intézi, a vidékről származó Szilágyi István pedig eleinte a haszonállatokkal foglalkozott, aztán mind több területen kipróbálta magát. Később elnök is lett, miután a korábbi vezetők egymást váltva nyugdíjba vonultak.

Nemzetközi nyitás

– Elég hamar kiléptünk a nemzetközi szintre, mert idővel Magyarországról elsőként lettünk az Angol Királyi Állatvédő Liga együttműködő partnerszervezete. Az első tankönyvet is tőlük kaptuk, s ha már pedagógus végzettségem van, elkezdtük bevinni az állatvédelmi oktatást az iskolákba, és a jó gazda gondosságára próbáltuk nevelni a gyermekeket.

Teljesen önkéntes alapon, térítésmentesen végeztük a programot, nálunk fizetett alkalmazott akkor sem volt, és most sincs – emlékezett vissza a szakember.

Kapcsolatba kerültek a World Animal Protection (WAP) – akkori nevén World Society for the Protection of Animals – elnevezésű nemzetközi állatvédő szervezettel is, akik 1994-ben meghirdettek egy medvevédelmi programot. E részeként a világ különböző helyein felmérték, hogy milyen körülmények között élnek medvék magántartásban.

Akkoriban Magyarországon a legnagyobb medvementő a gödöllői Kósa József volt, aki 18 állattal élt együtt, meglehetősen szerény körülmények között. Sokan, a Fehérkereszt Állatvédő Liga aktivistái is, gyakran vittek neki segélyszállítmányokat. A helyzet azonban megoldásra várt, ezért a WAP-nál felmerült, hogy építeni kellene egy menhelyet a 18 medvének.

A szervezet elkezdte, a Fehérkereszt Állatvédő Liga pedig folytatta és befejezte a fejlesztést, a Medveotthon Veresegyházán épült meg egy három és fél hektáros területen. Ez lett a negyedik a világon.

A létesítmény területén aztán 2000-ben épült egy farkaskifutó is azoknak az állatoknak, amelyeknek addig, ideiglenesen szintén Kósa József adott otthont. Hozzá a medvékhez hasonlóan a farkasak is úgy kerültek, hogy a hatóságok elkobozták őket korábbi magántartóiktól, akik amiatt juthattak hozzá a vadállatokhoz, mert akkoriban nagyon enyhék voltak a jogszabályok. Szilágyi István viszont úgy gondolja, hogy mára az állatvédelmet és az állattartást kiváló törvények szabályozzák. Szavai szerint a közgondolkodást kell megváltoztatni, amit főként az oktatáson keresztül lehet elérni.

Jogi anomáliák

Amint megépült a medveotthon, 1998-tól a Fehérkereszt Állatvédő Liga folytatta a kutyák és macskák mentését is, idővel ideiglenes telephelyük is lett. Közben svájci állatvédőkkel is kapcsolatba kerültek, a szervezetet egyre inkább megismerték nemzetközi szinten is. Viszont az élet változott, és egyre több irányba nyitottak. Az ezredfordulón bevezették az állatvédelmi jogsegélyszolgálatot, a programhoz a WAP adta a forrásokat, ez rendkívül újszerű tevékenység volt, amivel sokat tudtak segíteni az állattartóknak. Emellett mind nagyobb figyelmet fordítottak a haszonállatokra is.

– A 2000-es évek végén, a 2004-es csatlakozást követően nagyon erősen támadták Magyarországot uniós szinten, élén a Négy Mancs Alapítvánnyal. Bírálták hazánk állattartási kultúráját, egy svéd újságíró még egy kamuvideót is készített arról, hogy Harkakötönyben a libatelepen tömik az állatokat. Ez nem volt igaz, de az anyag végigsöpört egész Európán, és ellenünk hangolta a közvéleményt.

Mi felléptünk a hisztériakeltés ellen, a gazdák, de főleg a józan ész érdekében, és a lejárató hadjárat sértette a magyarságomat is. Az ügyben feljelentést tett az alapítványunk, de nem lehetett Magyarországra, bíróság elé citálni egy svéd újságírót – hangsúlyozta a Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke. Hozzátette: az eltelt évek alatt nemcsak erre a jogi anomáliára derült fény, hanem arra is, hogy egy dokumentumfilmben be lehet mutatni egy állatkínzást. Erre volt példa az, hogy 2007-ben a 38. Magyar Filmszemle Álszent című, különdíjas kisfilmjében bemutatták, ahogy egy macskát vízbe fojtanak. Hosszas jogi hercehurca következett, feljelentést is tettek, de akkor nem sikerült célt érnie a Fehérkereszt Állatvédő Ligának.

Célirányos képzés kell

– Most viszont újra elővettük a témát, és azt szorgalmazzuk, hogy az állatkísérletekért felelős bizottság mintájára legyen egy olyan testület, egy előadóművészi állatvédelmi tanács, amely hatékonyan működhetne a filmiparban vagy a cirkuszok világában – mutatott rá Szilágyi István, aki hozzátette: ők a cirkuszi vadállatok ügyében is a józanész mellett vannak.

Azzal egyetértenek, hogy a cirkuszokban ne használjanak vadállatokat, de ezt csak kimenő rendszerben tudják elképzelni. Azoknak a vadaknak, amelyek már a cirkuszoknál vannak, ott van talán a legjobb helyük, mert máshol nem tudják őket fogadni, a visszavadításuk pedig reménytelen vállalkozásnak tűnik.

Szavai szerint az állatvédelem legnagyobb problémája az, hogy egy állat sorsán keresztül néznek a világra, holott globálisan kell gondolkodni. Úgy véli, ha az állatvédők hozzányúlnak egy témához, akkor fel kell mérni a várható következményeket is, például azt, hogy egy változással hány ember, család munkája veszik oda, adott esetben azonnal.

Fotó: Toldy Miklós

A szakember úgy tartja, hogy az állatvédelem embervédelem is, és ez fordítva is igaz. Éppen ezért egy-egy témában fokozatosan, meggyőzéssel kell fellépni, hogy a szakmának legyen ideje alkalmazkodni. Szilágyi István jó példának tartja az áruházi halak esetét, amelyek érdekében a józanészt szem előtt tartva léptek fel, és sikerült is eredményeket elérni.

– Ma már nem élve viszik el a vásárlók a halakat, ami mindenkinek jó, mert bizonyított tény, hogy ha egy állat hosszasan haldoklik, akkor sokkal több méreganyag halmozódik fel a szervezetében, ami a fogyasztónak is káros. Tudatos vásárlókra van szükség, olyanokra, akik például keresik az állatkísérlet-mentes termékeket, ezzel a pozitív változást is ki tudják kényszeríteni.

Ennek érdekében filmvetítéseket is tartottunk – fogalmazott a szakember, aki szerint tisztázni kellene azt is, mit jelent állatvédőnek lenni, az ahhoz szükséges tudást pedig képzésen kellene megszerezni. Ennek érdekében állatvédőrség-tanfolyamot indítottak.

Predátor program

Szilágyi István egy idő után azt érezte, hogy váltásra van szüksége, ezért fordult inkább a vadállatok mentése felé. Először önkéntesként dolgozott a medveotthonban, majd elkezdett a farkasokról, majd a medvékről, a velük való együttélésről előadást tartani az embereknek, ez lett a Predátor program, amiben mostanra már több tízezer ember vett részt. Szilágyi István ezt a társadalmi konfliktuskezelést sikeresnek tartja, ami azért lényeges, mert mind a farkas, mind a medve jelen van hazánkban, jellemzően Aggtelek környékén és a Bükkben.

Közben elkezdődött a medvementés is program is, 2010-ben a hatóságokkal közösen elkoboztak egy 17 évig rendkívül sanyarú körülmények között tartott állatot, Döme a medveotthonba került. Ez volt az első medvementésük.

Aztán egyre több és különböző fajhoz tartozó állattal keresték meg a szervezetüket, mentettek már aligátorteknősöket, siklókat, rókákat, őzeket, hattyúkat és ragadozó madarakat nagy számban. Előfordult, hogy egy helyen 197 siklónak siettek a segítségére. Az állatok egy részét visszaengedték a természetbe, mások állatkertbe vagy a medveotthonba kerültek.

– Aztán szintén a WAP-pal együttműködve részt vettünk több medvementő akcióban is, és eddig összesen tíz állatot hoztunk el Spanyolországból Veresegyházára. Ezek rendkívül bonyolult, hosszadalmas programok, az előkészítés sokszor évekig eltart, a mentésben magyar állami és magáncégek is segítettek anyagilag. Nyugodtan mondhatom, megérte a fáradozás – mondta örömmel a Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke.

A szakember úgy véli, hogy az emberi butaság, a kitalált történetek, a hamis mantrák, a meggondolatlan önjelölt próféták legalább annyi kárt okoznak az állatoknak, mint a törvénysértő, lelketlen emberek.

Érvényesülni látszik a Dunning–Kruger-hatás, az a jelenség, amely szerint minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását, miközben a képzett, tájékozott szakemberek háttérbe húzódnak és csendben maradnak.

Kérdések válasz nélkül

– Elég csak a cirkuszi állatok ügyére gondolni. Száz afrikai és indiai elefánt dolgozik a cirkuszokban, de csak elenyésző hányadukat tudnák méltó módon elhelyezni. Mi lesz a többivel? Vagy mivel szájkosarat, szájszíjat nem lehet ráadni a cirkuszban fellépő állatokra, egyszeriben kétszáz „munkanélküli” medvét és több ezer egyéb állatot kellene valahol elhelyezni. De hol? Az persze igaz, hogy a sanyargatás ellen fel kell lépni, de úgy kell tenni, hogy a fürdővízzel együtt ne borítsuk ki a gyereket is. A megoldást kell keresni. Szintén ide tartozik a vadászat betiltásának a vágya is, aminek a motivációit értjük, de anélkül nincs fenntartható fejlődés.

A vadgazdálkodás egy élhető világot teremt, csúcsragadozók hiányában szabályozza az állományt. Gondoljunk csak a kertekben, településeken megjelenő állatokra, s persze arra, hogy évente 17 ezer nagyvadbaleset van Magyarországon. Mivel mi ilyenekről beszélünk, az állatvédők is utálnak minket, sok szempontból a senki földjén vagyunk – jegyezte meg felháborodottan Szilágyi István, aki határozottan fellép a felelős állattartásért is.

Extrém példaként említi, hogy egyesek lakásban vagy éppen azok erkélyén tartanak pásztorkutyát. – Diszkriminatív? Igen, de kit érdekel. Bele kell gondolni, hogyan érezheti magát egy komondor egy lakótelepi panellakásban – emelte ki Szilágyi István, aki az Országos Magyar Vadászkamarával közösen sikertelen harcot folytatott azért is, hogy legyen szagos a fagyálló, ami életeket mentene. A dolog azért nehéz, mert sok jogszabályt kellene hozzá módosítani.

A szakember szerint a józanész mellett nehéz kiállni, de a jövőben sem lát más utat. S ígéri, tovább fognak küzdeni a folyamatosan csatlakozó fiatal aktivistákkal együtt.