– Eleinte, a legtöbb állatvédő szervezethez hasonlóan, a munkánk kimerült a kutyák, macskák mentésében. Nem volt semmilyen telephelyünk, magánemberekként halmoztuk fel az állatokat a saját portánkon, lakásunkban, ami ma már rendkívül furcsán hangzik – bocsátotta előre az 1990-ben, a rendszerváltáskor az elsők között létrejött Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke. Szilágyi István kiemelte: akkoriban a civilség arról szólt, hogy azonos módon gondolkodó emberek összejöttek, és szabadon, egymással összefogva egy téma mentén tevékenykedtek.
Ők Budapesten, a Józsefvárosban működtek, de az egész ország megismerhette őket, hiszen a Kudlik Júlia vezette Gazdit keresünk televíziós műsorban folyamatosan szerepeltek a megmentett állatokkal, amelyeket a szervezet aktivistái minden vasárnap a Rác fürdő előtti térre vitték. Ott a kedvencre vágyó érdeklődők kiválaszthatták a nekik megfelelő kutyát, macskát, így egy héten egyszer össznépi örökbefogadó napot tartottak.
Ahogy teltek az évek, a Fehérkereszt Állatvédő Liga aktivistái egyre több dologgal kezdtek el foglalkozni, az egyikük, egy bírónő, a szervezet korábbi elnöke például az állatvédelmi törvény megalkotásánál is bábáskodott. Van olyan több nyelven beszélő követségi dolgozó, aki a nemzetközi kapcsolatokat intézi, a vidékről származó Szilágyi István pedig eleinte a haszonállatokkal foglalkozott, aztán mind több területen kipróbálta magát. Később elnök is lett, miután a korábbi vezetők egymást váltva nyugdíjba vonultak.
Nemzetközi nyitás
– Elég hamar kiléptünk a nemzetközi szintre, mert idővel Magyarországról elsőként lettünk az Angol Királyi Állatvédő Liga együttműködő partnerszervezete. Az első tankönyvet is tőlük kaptuk, s ha már pedagógus végzettségem van, elkezdtük bevinni az állatvédelmi oktatást az iskolákba, és a jó gazda gondosságára próbáltuk nevelni a gyermekeket.
Teljesen önkéntes alapon, térítésmentesen végeztük a programot, nálunk fizetett alkalmazott akkor sem volt, és most sincs – emlékezett vissza a szakember.
Kapcsolatba kerültek a World Animal Protection (WAP) – akkori nevén World Society for the Protection of Animals – elnevezésű nemzetközi állatvédő szervezettel is, akik 1994-ben meghirdettek egy medvevédelmi programot. E részeként a világ különböző helyein felmérték, hogy milyen körülmények között élnek medvék magántartásban.
Akkoriban Magyarországon a legnagyobb medvementő a gödöllői Kósa József volt, aki 18 állattal élt együtt, meglehetősen szerény körülmények között. Sokan, a Fehérkereszt Állatvédő Liga aktivistái is, gyakran vittek neki segélyszállítmányokat. A helyzet azonban megoldásra várt, ezért a WAP-nál felmerült, hogy építeni kellene egy menhelyet a 18 medvének.
A szervezet elkezdte, a Fehérkereszt Állatvédő Liga pedig folytatta és befejezte a fejlesztést, a Medveotthon Veresegyházán épült meg egy három és fél hektáros területen. Ez lett a negyedik a világon.