Az új Csehszlovákia megalakulása után nagy szigorral figyelték a magyar nemesi személyiségeket a Felvidéken, akikről úgy gondolták, hogy komoly hatásuk lehet az ott maradt magyar közösségek társadalmi életére és politikai öntudatra ébredésének alakítására – hangzott el a Rubicon Intézet kerekasztal-beszélgetésén, ahol Molnár Imre nyugdíjas történész, Andrej Tóth, a prágai Közgazdasági Egyetem docense és Pawel Cebula OFM beszélgettek.
Mint a történészek elmondták: Esterházy János nagyon hirtelen vált politikussá az 1930-as évek elején, amikor a budapesti kormánykörök választották ki és tették a Keresztényszocialista Párt élére. 1932. december közepén a párt elnökének választották, mivel benne látták azt a személyt, aki egységben tudta tartani a felvidéki magyar pártot.
Budapest el akarta érni, hogy az 1935-ös választások előtt Csehszlovákiában jöjjön létre egy közös autonomista blokk, amelyben részt vesznek a magyar, a szlovák és a kárpátaljai pártok is. Úgy gondolták, hogy Esterházy Jánosnak van a legnagyobb esélye, hogy rávegye Andrej Hlinkát, a Szlovák Katolikus Autonomista Párt elnökét, hogy létrehozzanak egy közös blokkot, ami azonban végül nem sikerült.
A beszélgetés során kiemelték: Esterházy János politikai értékrendjére hatással volt az az örökség, amelyet korán elvesztett édesapja hagyott rá egyetlen mondatban:
mindig légy jó magyar!
A gróf gyermekkorát meghatározta emellett a keresztény szellemiség és az élő hit.
Esterházy személye fontos volt a csehszlovák kormány számára. Bár keresztényszocialista politikusként bírálta az első Csehszlovák Köztársaság létrejöttét, melyben a magyarok, a németek és a lengyelek csak alsóbbrendű állampolgárokként élhettek, 1935-ben azonban, amikor Edvard Benes pályázott a köztársasági elnöki posztra, annak elnyerése érdekében a magyarokat is megszólította Esterházyn és a keresztényszocialistákon keresztül. A két politikus többször is találkozott és egyeztetett, Benes még egy magyar miniszteri posztot is felajánlott a prágai kormányban Esterházynak.
A korábban Benest mint Csehszlovákia megálmodóját ért bírálatai ellenére Esterházy és a tizennégy magyar kisebbségi képviselő Budapest jóváhagyásával Benesre szavazott.
Ennek következtében Esterházy személye felértékelődött a csehszlovák politikában, és a későbbi köztársasági elnökkel kialakított jó viszonya lehetővé tette, hogy például a komáromi bencés gimnázium megmeneküljön az államosítás elől.
A beszélgetés során emlékeztettek: a kisebbségi magyarság kulturális izolációban élt az első világháború utáni Csehszlovákiában: tilos volt Magyarországról magyar nyelvű sajtót és könyveket bevinni az országba. Esterházy János volt az egyetlen olyan felvidéki magyar politikus, akinek a csehszlovák állam legmagasabb szintjével aktív kapcsolata volt.
A grófot és társait erős szálak fűzték a budapesti politikához is: rendszeresen bejártak a pozsonyi magyar nagykövetségre, és beszámoltak a tapasztalataikról.
Magyarországtól maga is annak a törekvésnek a támogatását várta, hogy a különböző nemzetiségi közösségeknek megadják a kulturális önállóságot. A keresztény hitben látta az ellentétek áthidalásának lehetőségét.
Nem meglepő tehát, hogy személyével kapcsolatban felmerült: magyar ügynök volt Csehszlovákiában. A történetkutatók azonban rámutattak: a korabeli Közép-Európában a csehszlovák titkosszolgálat volt a legjobban működő szervezet, így amennyiben Esterházy gróf valóban hírszerzője lett volna Magyarországnak, Edvard Benessel nem alakulhatott volna ki szövetséges viszonya.
A második világháború közeledtével a történészek kiemelték: Hitler közép-európai forgatókönyve ütközött Esterházy elképzelésével, végül azonban ennek alapján lett önálló állam Szlovákia. Esterházy magára maradt számos ügyben, így a zsidókérdésben is.
Amikor 1938-ban Dél-Szlovákia és Esterházy választókerülete is visszakerült Magyarországhoz, felajánlották neki, hogy legyen országgyűlési képviselő Budapesten, azonban ő Szlovákiában maradt.
Hitt a szlovák–magyar együttműködésben, mivel mindkét nép katolikus keresztény hátterű, mindkét állam kisállam és a történelem során mindkét nemzet sokat harcolt a fennmaradásáért.
Amikor 1939. szeptember 1-jén Szlovákia Németország oldalán megtámadta Lengyelországot, a gróf a Lengyelországból menekülő civileknek, zsidóknak és katonáknak a meglévő pártszervezetein keresztül segített Magyarországra szökni, a holokauszt idején pedig a Felvidékről menekülő zsidóknak segített kimenekülni. Keresztényi cselekedetei és életpályája egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy javasolták a gróf boldoggá avatását.
