Esterházy János élete és mártírhalála címen tartott beszélgetést a Rubicon Intézet az MCC Feszten

Esterházy János gróf tizennyolc évesen élte meg a történeti magyar állam felbomlását, és ötvenhét évesen lelte halálát egy morvaországi börtönben, életfogytiglani büntetését töltve. Egész életében a felvidéki magyarság érdekeit képviselte, illetve hitt a nemzetiségek kulturális önállóságában és a kereszténységnek mint a nemzeti kisebbségeken átívelő közös értékrendnek az egyesítő szerepében. A második világháború idején a háború borzalmai elől menekülőket segítette, jelentős részt vállalt a holokauszt elől menekülő zsidóság segítésében is. Példaértékű élete miatt javasolták a boldoggá avatását.

20210805 esztergom matheas corvinus mcc egyetemi fesztival gulyas gergely shiffer andras havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Az új Csehszlovákia megalakulása után nagy szigorral figyelték a magyar nemesi személyiségeket a Felvidéken, akikről úgy gondolták, hogy komoly hatásuk lehet az ott maradt magyar közösségek társadalmi életére és politikai öntudatra ébredésének alakítására – hangzott el a Rubicon Intézet kerekasztal-beszélgetésén, ahol Molnár Imre nyugdíjas történész, Andrej Tóth, a prágai Közgazdasági Egyetem docense és Pawel Cebula OFM beszélgettek.

Mint a történészek elmondták: Esterházy János nagyon hirtelen vált politikussá az 1930-as évek elején, amikor a budapesti kormánykörök választották ki és tették a Keresztényszocialista Párt élére. 1932. december közepén a párt elnökének választották, mivel benne látták azt a személyt, aki egységben tudta tartani a felvidéki magyar pártot.

Budapest el akarta érni, hogy az 1935-ös választások előtt Csehszlovákiában jöjjön létre egy közös autonomista blokk, amelyben részt vesznek a magyar, a szlovák és a kárpátaljai pártok is. Úgy gondolták, hogy Esterházy Jánosnak van a legnagyobb esélye, hogy rávegye Andrej Hlinkát, a Szlovák Katolikus Autonomista Párt elnökét, hogy létrehozzanak egy közös blokkot, ami azonban végül nem sikerült.

A beszélgetés során kiemelték: Esterházy János politikai értékrendjére hatással volt az az örökség, amelyet korán elvesztett édesapja hagyott rá egyetlen mondatban: 

mindig légy jó magyar! 

A gróf gyermekkorát meghatározta emellett a keresztény szellemiség és az élő hit. 
 

Esterházy személye fontos volt a csehszlovák kormány számára. Bár keresztényszocialista politikusként bírálta az első Csehszlovák Köztársaság létrejöttét, melyben a magyarok, a németek és a lengyelek csak alsóbbrendű állampolgárokként élhettek, 1935-ben azonban, amikor Edvard Benes pályázott a köztársasági elnöki posztra, annak elnyerése érdekében a magyarokat is megszólította Esterházyn és a keresztényszocialistákon keresztül. A két politikus többször is találkozott és egyeztetett, Benes még egy magyar miniszteri posztot is felajánlott a prágai kormányban Esterházynak. 

A korábban Benest mint Csehszlovákia megálmodóját ért bírálatai ellenére Esterházy és a tizennégy magyar kisebbségi képviselő Budapest jóváhagyásával Benesre szavazott. 

Ennek következtében Esterházy személye felértékelődött a csehszlovák politikában, és a későbbi köztársasági elnökkel kialakított jó viszonya lehetővé tette, hogy például a komáromi bencés gimnázium megmeneküljön az államosítás elől.

A beszélgetés során emlékeztettek: a kisebbségi magyarság kulturális izolációban élt az első világháború utáni Csehszlovákiában: tilos volt Magyarországról magyar nyelvű sajtót és könyveket bevinni az országba. Esterházy János volt az egyetlen olyan felvidéki magyar politikus, akinek a csehszlovák állam legmagasabb szintjével aktív kapcsolata volt.

A grófot és társait erős szálak fűzték a budapesti politikához is: rendszeresen bejártak a pozsonyi magyar nagykövetségre, és beszámoltak a tapasztalataikról. 

Az MCC Feszten számos szakmai előadás várta az érdeklődőket

Magyarországtól maga is annak a törekvésnek a támogatását várta, hogy a különböző nemzetiségi közösségeknek megadják a kulturális önállóságot. A keresztény hitben látta az ellentétek áthidalásának lehetőségét.

Nem meglepő tehát, hogy személyével kapcsolatban felmerült: magyar ügynök volt Csehszlovákiában. A történetkutatók azonban rámutattak: a korabeli Közép-Európában a csehszlovák titkosszolgálat volt a legjobban működő szervezet,  így amennyiben Esterházy gróf valóban hírszerzője lett volna Magyarországnak, Edvard Benessel nem alakulhatott volna ki szövetséges viszonya.

A második világháború közeledtével a történészek kiemelték: Hitler közép-európai forgatókönyve ütközött Esterházy elképzelésével, végül azonban ennek alapján lett önálló állam Szlovákia. Esterházy magára maradt számos ügyben, így a zsidókérdésben is. 

Amikor 1938-ban Dél-Szlovákia és Esterházy választókerülete is visszakerült Magyarországhoz, felajánlották neki, hogy legyen országgyűlési képviselő Budapesten, azonban ő Szlovákiában maradt. 

Hitt a szlovák–magyar együttműködésben, mivel mindkét nép katolikus keresztény hátterű, mindkét állam kisállam és a történelem során mindkét nemzet sokat harcolt a fennmaradásáért. 

Amikor 1939. szeptember 1-jén Szlovákia Németország oldalán megtámadta Lengyelországot, a gróf a Lengyelországból menekülő civileknek, zsidóknak és katonáknak a meglévő pártszervezetein keresztül segített Magyarországra szökni, a holokauszt idején pedig a Felvidékről menekülő zsidóknak segített kimenekülni. Keresztényi cselekedetei és életpályája egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy javasolták a gróf boldoggá avatását.