A külföldi példákból jól látható, hogy azokban az országokban, ahol az LMBTQ-lobbi jelentős társadalomformáló erőre tett szert, egy évtized alatt több száz, van, ahol több mint ezer százalékkal emelkedett a nemváltó beavatkozások száma. Svédországban például 2008 és 2018 között 1500 százalékkal nőtt a nemi diszfóriával kezelt 13–17 éves lányok száma. Hasonló időszakot vizsgálva, az Egyesült Államokban négyezer százalékos az emelkedés a nemváltó beavatkozások mennyiségében.
A legfontosabb kérdés ugyanakkor, hogy ezeket a sokszor visszafordíthatatlan és káros terápiákat és műtéteket tudományos alapon végezték-e el, vagy ideológiai okokból. Sajnos a közelmúltbeli eredmények ez utóbbit támasztják alá.
A nemváltás összetett folyamat, amelyben a műtéti beavatkozás csupán az utolsó állomás. A procedúra részleteit az amszterdami genderklinika orvosai dolgozták ki a 2010-es évek elején, és ezt használják Magyarországon is. Első lépésként úgynevezett pubertásblokkoló készítményekkel lassítják a kamaszkorban az elsődleges nemi jellegek megjelenését.
Fotó: Kurucz Árpád
A hollandok szerint ez a lépés azért szükséges, hogy a gyermekek a nemváltásról szóló döntéshez időt nyerjenek, és kiderüljön, hogy valós-e a szándékuk. Ebben a fázisban jellemzően pszichológiai, pszichiátriai kezelések egészítik ki a készítmény szedését. A pubertásblokkolók szedésének komoly mellékhatásai vannak: a csontritkulás mellett az agy fejlődése is leállhat.
A következő lépés a nemi hormonok szedése, ami szintén komoly mellékhatásokkal járhat, többek között végleges meddőség léphet fel, majd ezt követheti a műtét.
A műtéteket jellemzően 18 éves kor után engedélyezik világszerte, ám a pubertásblokkolók és a hormonterápia-kezelések sokkal hamarabb megkezdődhetnek. A pubertásblokkoló készítmények számos nyugati országban 12 éves kortól adhatók, jellemzően erre szakosodott genderklinikákon. Az eljárás hátulütőire jól rávilágított Keira Bell esete, a brit fiatal pert is indított egykori genderklinikája ellen, miután úgy érezte, hogy a pubertásblokkolók szedése miatt félresiklott az élete. A perben Bell azt állította, hogy a hormonkezelés visszafordíthatatlanul károsította szervezetét, és meddőséget is okozhatott. Az ügyben a bíróság kimondta, hogy a kamasz gyermekeknek nincs elég tapasztalata, hogy a nemváltásról szóló döntést meghozzák. A fellebbezések miatt az ügyben egyelőre még jogerős döntés nem született.
Az elmúlt években több országban is felülvizsgálták a nemváltoztatásra vonatkozó szakirodalmat, és kiderült, hogy az eddig készpénznek vett „tudományos eredmények” megalapozatlanok. Hiányoznak például azok a kutatások, amelyek a hosszú távú hatásokat is figyelembe véve alátámasztanák a kezelések hatásosságát.
Mindemellett egyre több szó esik a pubertásblokkoló és nemihormon-terápiák mellékhatásairól, illetve több kutatás azt is kiderítette, hogy a gyermekek legtöbbje a tinédzserkor vége felé megbékél születéskori nemi identitásával. Hosszú távú svéd és holland kutatások arról is beszámoltak, hogy a nemváltáson átesett transzszexuálisok körében ugyanolyan gyakori az öngyilkosság, mint azok körében, akik (még) nem változtatták meg nemüket, de nemi diszfóriában szenvednek, vagyis nem a születéskori nemüket érzik meghatározónak. Ezek az eredmények különösen annak tekintetében aggasztók, hogy egyre több kamasz kezdi el a nemváltási folyamatot.
