Úgy gondolta, nem lehet a gépet büntetlenül használni: a gép elvégez valami feladatot, és eközben gazdája, vagyis az ember veszít emberségéből. Hozzá nem nyúlt volna a mobiltelefonhoz vagy a számítógéphez! Az internetnek még a létét is tagadta: olyan nincsen! Vagy ha van, semmi értelme
– e szavakkal emlékezik Molnár Tamásra Barna Teréz, a filozófus asszisztense a Visszatekintés címmel nemrég megjelent kötetben. Nos, ha van is értelmük, büntetlenül – főként kisgyermekkorban – bizonyosan nem lehet használni napjaink okoseszközeit – röviden így összegezhető Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató kedd esti előadása, amelyet a Pasaréti Közösségi Házban főként fiatal szülőkből álló hallgatóságnak tartott. Azoknak, akik húsba vágóan érzik a mindennapjaikban, hogy valami nem stimmel gyermekeik és a képernyő kapcsolatában.
A főiskolai tanár Fejleszt vagy rombol? címet viselő estjén nem is kerülgette sokáig a forró kását: az okoseszközöket technikának látszó, függőséget okozó szerekként írta le, hiszen a gépek használata a kábítószerekhez hasonlóan jelentős mennyiségű dopamint termel az agyban. Ráadásul „lelkiismeretlen iparágról” van szó, a kütyüket kifejezetten úgy fejlesztik, hogy maguk elé szögezzék az embert, s végső soron függőséget okozzanak. Uzsalyné Pécsi Rita arról is beszélt, hogy
a Távol-Kelet sok országában, ahol a technológiai fejlődés legújabb eszközei szinte egyik napról a másikra a mindennapok részéve váltak, óriási bajok vannak. Az elvonókat alig bírják fenntartani, akkora tömegeket kellene ellátniuk, erősen felfutott az öngyilkosságot elkövető kiskorúak száma, az utóbbi időkben pedig már állami beavatkozás és tiltás szükséges a még nagyobb károk elkerülése érdekében.
Bár számos szülő már a legkisebbeket is rendszeresen okostelefon vagy tablet elé ülteti – Uzsalyné Pécsi Rita ezt nagy csábításnak nevezte, mondván, mutasson bárki még egy olyan gyerekvigyázót, aki egy pillanat alatt eléri, hogy a gyerek keze-lába-mindene megálljon –, az Amerikai Pszichiátriai Társaság azt javasolja, hogy a gyerek hároméves kor alatt egy percet se legyen képernyő előtt.
A neveléskutató félreértésnek nevezte, amikor a szülő a képernyő előtt ülő gyerekéről büszkén mondja, hogy lám, hogy tud koncentrálni. Ez nem koncentrálás, ekkor a gyerek transzban van! Ez olyan, mintha drogozna a kicsi, s Uzsalyné Pécsi Rita külön hangsúlyozta, hogy nem újságírók, hanem a témával foglalkozó kutatók nevezik „elektronikus kokainnak” az okostelefont.
A túl sok képernyőzés három fő agyi területet sért, amelyekből egy is elég, hogy belássuk, mekkora károkat okoz: a gép előtt töltött idő károsítja az érzelmi folyamatokat, teljesen lerombolja a figyelemkoncentrációt és gátolja a gyermek döntéshozó képességének kialakulását.
Uzsalyné Pécsi Rita szerint nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a függőség elkerülésére a legjobb ellenszer a valóságos emberi kapcsolatok megléte. – Ha a gyermek alapszükségletei normális úton kielégülhetnek, a rászokás esélye a nullához közelít – mutatott rá. S hogy milyen megoldások vannak? Nem túl bonyolult a válasz, csak ma mintha az evidens dolgokat is magyarázni kellene: mind több valódi, kézzelfogható játék, képzőművészet, zene, sport és a talán legfontosabb, a természet, a kültéri programok. Uzsalyné Pécsi Rita hangsúlyozta,
a média kezelése tanult viselkedés, ezért a szülői minta a legerősebb. Ha minket is folyamatosan simogatni látja a telefont, és azt érzi, nincs időnk rá, akkor miért várjuk el, hogy ő később ne ezt tegye?
Vagy ha kamaszkorban korlátozzuk a géphasználatot, akkor annak a szülőre is vonatkoznia kell.
Uzsalyné Pécsi Rita úgy összegzett: kevesebb technika, érettebb agy. A mai, a digitális oktatás jelentőségét szinte mindenek fölé helyező korszellemre válaszul pedig rámutatott, tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy azokon a helyeken, ahol nincsenek digitális eszközök, a gyerekek tanulási képessége három-négyszerese a mindenféle kütyükkel tanulókéhoz képest. A neveléskutató a techcégekre utalva feltette a kérdést:
Vajon ki találta ki, hogy az iskolában legyen okoseszköz? Merthogy az idegkutatók biztosan nem.
Ha pedig az iskolában ez elvárás, akkor már az óvodában is erre van „szükség”, hogy a gyerek felkészüljön az iskolára, és akkor otthon is „fontos”, hogy használja a gyerek.
Holott a Szilícium-völgy neves fejlesztőinek gyermekei maguk alapította úgynevezett „fertőzetlen iskolákba” járnak, ahol semmilyen digitális eszköz nincs. S ma már például Franciaországban is terjed, hogy 12 éves korig nem használnak digitális eszközöket az iskolában. – Mert miről is marad le a gyerek? – tette fel a költői kérdést Uzsalyné Pécsi Rita. Ha a fentieket figyelembe vesszük, nyugodtan kijelenthetjük: semmiről – sőt sokkal gazdagabb lesz a gyerekkora kütyük nélkül.
