A tizenegy esztendős Szilveszter remekül érzi magát Budakeszin. Bár a lakhelye egy kicsit szűkösebb, mint amit megszokott, nem unatkozik, az élete meghatározott rend szerint zajlik, és nem kell mindig egyedül lennie. Szilveszter a Magyarországon kevés példányban fellelhető, egyébként őshonos vadmacskák egyike, a szakemberek pedig a Budakeszi Vadaspark több más lakójával együtt egy újfajta tréninggel teszik aktívvá a napjait. Burányi Virág, Szilveszter gondozója elmagyarázta, a tréningnek köszönhetően az egyébként rejtőzködő életmódot folytató, távolságtartó állat közel jön hozzá, magától ül föl a mérlegre vagy bújik be a szállítódobozába. Szabó Péter igazgató azt is elárulta, hogy mindez Szilveszter érdekében is történik, hiszen így azonnal észrevehető, ha rosszul reagál, a megszokottól eltérő a mozgása, vagy bármilyen más rendellenesség merül fel. Ilyenkor gyorsan tudnak intézkedni. Ráadásul a gyakorlás látványetetéssel kapcsolódik össze, amit a látogatók szívesen néznek végig, és ilyenkor lehetőség van arra is, hogy az óvodás vagy iskolás csoportoknak szórakoztatóbb módon több ismeretet adjanak át.
Veszélyben van
– A vadmacska bajban van, de hogy mekkorában, azt adatok hiányában egyelőre nehéz megmondani – árulta el Szabó Péter a vadasparkban szervezett szűk körű beszélgetésen. Mint kiderült, a vadmacska 1974 óta védett állat Magyarországon, és 1987 óta ellenőrzik rendszeresen a populáció elterjedtségét. Az adatok szerint egyre kevesebbet lehet látni ezekből az állatokból, sőt fogyatkozik a fajtiszta példányok száma.
A vadmacska ránézésre alig különbözik a házi macskától, a szakembernek is vizsgálatokkal kell igazolnia a különbséget. Ugyanakkor más az életformája. A nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőrészeken érzi jól magát, az ilyen területek azonban egyre szabdalódnak, zsugorodnak. Óvatos, rejtőzködik, és apró rágcsálókkal táplálkozik, de ha az adott területet nagy számban látogatják a házi macskák, elehetik előle a táplálékot. Háziasított társa azzal is árt, hogy párosodik vele, ám a hibridizáció növekedésével egyre fogynak a fajtiszta példányok. Ezeken kívül gyakran esik áldozatául gázolásnak vagy vadászat során véletlen kilövésnek. Összefoglalva: sok veszélynek van kitéve.
Bizonyítottan a Mecsekben, a Villányi-hegységben, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, a Gödöllői-dombságban, a Dráva mentén és néhány alföldi ártéri erdőben él, nemrég pedig felbukkant a Budai-hegységben is.
– Ezért feltételezhetjük, hogy él a Pilisben is, és ezért kezdődött most ez a program, amelyben a Pilisi Parkerdő Zrt., mint erdőgazdálkodó, a Duna-Ipoly Nemzeti Park, mint természetvédelmi kezelő, és a Budakeszi Vadaspark együtt próbálja feltérképezni a Belső-Pilis erdőit – mondta el Szabó Péter.
Védi az erdőt
Szilveszter vadasparkbeli élőhelyén tesztelték azoknak a kameráknak az egyikét, amelyek kikerülnek a Pilisbe. A bemutatott felvételeken jól látszik, hogy az állat észre veszi az eszközt, de közel merészkedik hozzá, nem zavarja. E kamerák segítségével rengeteg új adat szerezhető be a területről és a nagy valószínűséggel ott előforduló vadmacskákról.
– A hosszú távú cél a fajmegőrzés – mondta el Hegyi Zoltán, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre. – Ahhoz azonban, hogy az állományt ott a Pilisben gyarapítani tudjuk, először használható adatokra van szükségünk.
Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese hozzátette, az erdőgazdálkodó sokat tehet a program sikeréért.
– Lehetőségünk van arra, hogy természetközeli állományszerkezetű erdőterületeket alakítsunk ki. Vagyis ha pontos adataink vannak arról, hogy milyen közegben érzi jól magát a vadmacska, az ilyen közeg terjesztésén és fenntartásán tudunk dolgozni – mondta hozzátéve: ne felejtsük el, hogy a vadmacska azzal, hogy a magvakat fogyasztó rágcsálókat eszi, az erdő tisztán tartásához és megújításához is hozzájárul, ez nagyon fontos.
Szabó Péter véleménye szerint a kutatói és fajmentői munka eredményei az oktatásba is bekerülnek, így e terület számára is fontosak.
