– Bár ma már Brüsszelt figyeljük lelki szemeinkkel, ne feledjük 1956 Moszkváját – mondta köszöntőjében Lezsák Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) által szervezett Sorsok és horizontok című konferencia védnöke. Az Országgyűlés alelnöke jelezte:
1956. október 27-én csakúgy, mint országszerte, Kiskunhalason is tüntettek a diktatúra ellen, a harc két halálos áldozatot és félszáz sebesültet követelt a településen, amelynek kulcsszemélye Nagy Szeder István kisgazda politikus volt.
Lezsák Sándor felidézte, hogy Reile Géza tanácselnök felkérte Nagy Szedert, hogy vegyen részt Kiskunhalas vezetésében. A kisgazda politikus ezt feltételekhez kötötte, miszerint negyvennyolc órán belül tartsanak választásokat a városban, oszlassák fel a forradalmi bizottságot és a nemzetőrséget. November elsején a Független Kisgazdapárt hetvenhat százalékkal megnyerte a választást, majd november 4-én vasárnap hajnalban a szovjet tankok megjelentek Kiskunhalason és megtörték a forradalom lángját, így Nagy Szeder István sem kerülhette el a sorsát. – Ezen sorsokon keresztül mutatható be a kommunizmus elleni küzdelem szimbóluma – tette hozzá az alelnök.
Nyári Gábor, a Retörki ügyvezető igazgatója köszöntőjében elmondta:
különböző személyek sorsának bemutatásával adható át a leghatásosabban azok a történeti elemek, amelyek meghatározták nemzetünk jövőjét.
– A történész feladata kettős: megfelelni a tudományos követelményeknek annak érdekében, hogy minél pontosabban bemutassuk múltunkat a széles közönségnek. Másrészt segíteni kell a fiatal nemzedékeket, hogy megismerjék történelmünket, hiszen akkor még nem élhették át ezeket az eseményeket – mutatott rá az ügyvezető igazgató.
Ezt követően Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke a Fegyelmi eljárások budapesti ügyvédek ellen című előadásában kifejtette:
a Rákosi-korszakban az értelmiségi körrel szemben erőszakos tisztogatásokat hajtottak végre, amelynek következtében káderhiányok alakultak ki. Ez viszont az ügyvéd karokon módszeresen eleinte nem zajlott le.
– Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter az ügyvédi karról alkotott „siralmas” képet, miszerint az ügyvédi kart a második világháború előtti kor képviselői alkották, akik szoros kapcsolatot alakítottak ki a társadalom valamennyi rétegével. Ez az információ Marosán György államminiszter által került a pártvezetés elé. – Nezvál szerint a tizenhat fővárosi ügyvédi kamarából tíz föld alatt szervezkedett, így az igazságügyi miniszter „jobboldali összeesküvés” sejtetett beszámolójában. Ez pedig megindította az ügyvédek elleni koncepciós pereket, eleinte negyvennyolc ügyvéd került közbiztonsági őrizetbe – jelezte a történész. Ezt követően – folytatta – 1957 decemberében nagy rendelkezéscsomagot indítottak az ügyvédek felülvizsgálatára, azzal a céllal, hogy háromezerről ezerkétszázra csökkentsék az ügyvédi kar létszámát.
A pártvezetés 1958 februárjában több ügyvédekkel szemben fegyelmi eljárást indított, amelyet börtön vagy internálás követett.
– Így járt Kömlei László ügyvéd is, akinél házkutatást tartottak, majd megfosztották hivatásától – mutatott rá Földváryné Kiss Réka. Hozzátette: annyira rostálták a jogi apparátus létszámát, hogy a megmaradt ügyvédek a perekben nem tudták ellátni feladataikat. – Kádár János később ezeknek az ügyvédeknek vagy díjbeszedői állást vagy valamilyen megalázó, például sertéshízlalói pozíciót kínált – zárta előadását az elnök.
Borítókép: Lezsák Sándor (MTI/Kovács Tamás)
