A kötet példátlan alapossággal és kifejezetten olvasmányosan foglalja össze Trianon problémáját, amelyet a nemzeti közgondolkodás és emlékezet fantomfájdalomként él meg, azaz úgy fáj Trianon, ahogyan egy amputált lábú embernek az elvesztett végtagja – jelentette ki a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár által kiadott, Anka László, a VERITAS tudományos munkatársa szerkesztésében elkészített Valami fáj, ami nincs – A trianoni békekötés előzményei és következményei című könyv bemutatóján.
L. Simon László felidézte: területeink hatvannyolc százalékát vesztettük el, bankhálózataink és mezőgazdaságunk nagy része odalett.
Ezek az adatok mérhetetlenül fájóak, de sokkal bántóbb, hogy a határon túli magyarok helyzete száz év után sem változott, saját anyanyelvükön nem szólalhatnak meg, himnuszaikat nem énekelhetik
– mondta a főigazgató. Jelezte: a Trianon okozta traumát újabb és újabb nemzedékek tagjaival kell megismertetni, ezenfelül stratégiai kérdésnek nevezte a hatalmas anyagi és lelki veszteségek pontos feltárását.
– Ennek ellenére irdatlan sok kompromisszumot kell kötni ahhoz, hogy a visegrádi négyek szövetségét fenntartsuk és Magyarország geopolitikai érdekeit érvényesítsük – emlékeztetett L. Simon László, példaként említve a benesi dekrétumok elfogadását, amelyek mind a mai napig érvényben vannak.
A főigazgató azt is jelezte, hogy alapvető útvonalakat és vasútvonalakat vágtak ketté, vagyis a száraz adatok nem is adják pontosan vissza, honnan kellett visszaépíteni az egész országot.
– Sokkal, de sokkal kevésbé volt fontos a nemzetiségi politikánk, mint hogy önsorsrontóan bebeszéljük magunknak. Leginkább ugyanis a nemzetközi politika befolyásolta a békediktátum tartalmát, amely Magyarország falhoz szorítását eredményezte – mutatott rá L. Simon László.
A főigazgató szerint az a feltevés, hogy a Habsburgok erős érdeke a németekhez való tartozás volt, akkora félelmet keltett a nyugati államokban, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia feldarabolása, sőt kiváltképp Magyarország tönkretétele volt a cél.
Gustav von Kalnoky külügyminiszter így joggal gondolhatta azt, hogy a Monarchia léte a nemzetközi folyamatokon múlott
– fogalmazott a főigazgató. Az akkori helyzetünk pozitív fejleményének értékelte, hogy az olaszok támogatták a magyarok revizionista politikáját, főleg Délvidék kérdésében. Ennek az az oka, hogy Olaszország viszonya kifejezetten megromlott a Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal, amiben az is közrejátszott, hogy a nagyhatalmi ígéretek ellenére nem kapták meg Fiume kikötőjét, helyette a szerbeknek ítélték a békeszerződésekben.
Borítókép: Bach Máté
