– Elképzelhetőnek tartja a külföldi befolyás megjelenését a kampányban?
– Igen, arra számítok, hogy az elkövetkezendő hónapokban különféle beavatkozási kísérletekre fog sor kerülni, nekünk pedig ezzel kapcsolatban a legfontosabb feladatunk, hogy higgadtan, de határozottan el tudjuk választani az egyes viszonylatban megjelenő beavatkozási szándékokra adott választ az adott viszonylatban meglévő és követendő alapvető érdekeinktől.
– Ön, mint az Országgyűlés Külügyi bizottságának az elnöke, miként látja most a külhoni magyarok helyzetét és szerepüket a hazai politikai folyamatokban?
– Bízom benne, hogy a külhoni magyarok aktívan részt fognak venni az országgyűlési választáson, hiszen a magyar országgyűlés immáron nemzetgyűlés. A Kárpát-medencéből egymillió honfitársunk élhet a szavazati jogával, emiatt kulcsfontosságú, hogy regisztráljanak, és a különböző határidőket tartsák be, így elkerülhetik azt, hogy érvénytelen szavazatot adjanak le. Ezt a problémát úgy tudjuk kezelni, ha felhívjuk a külhoni magyarok figyelmét arra, hogy bátran vegyék igénybe az együttműködő és támogató szervezetek segítségét a különféle adminisztratív feladatok lebonyolításában.
– Nemrég volt az évfordulója a 2004-es, kettős állampolgárságról szóló népszavazásnak. A hazai baloldal azóta is rendszeresen támadja a külhoni magyarokat, és a szavazati joguk elvételével kampányol. Ön szerint idővel a baloldal megváltozhat, és elfogadhatja a határon túl élő magyarok állampolgárságát és szavazati jogát?
– Az elmúlt harminc évben a külhoni magyarság kérdésében nagyon távoli álláspontokat tapasztalhattunk meg, a magyar társadalom pedig fokozatosan rákényszerítette a politikai erőket arra, hogy konszenzusos területként tekintsenek a külhoni magyarok kérdésére. Most ugyan vitatja a baloldal egy része a szavazati jogot, de a kettős állampolgárságot már nem, amit én nagy eredménynek tartok, mivel 2004. december 5-én még nem támogatták a kettős állampolgárság lehetőségét sem. Abban is bízom, hogy a jövőben egyértelmű üzenetet fognak e tekintetben küldeni a külhoni magyarok az ellenzéki politikai erők számára, hogy fogadják el a határon túliak szavazati jogát.
Emellett azt a közvélekedést is el kell érnünk, hogy minden magyar politikai erőnek elemi kötelessége, hogy a nemzeti alapon szerveződő politikai erőket támogassa a szomszédos országokban, és ne kampányoljanak se Romániában, se Szlovákiában, se máshol a külhoni magyar szervezetek ellen.
– Idén az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az alelnökévé, valamint az ET Politikai Bizottságának az elnökévé választották. Miként értékeli az elmúlt év munkáját?
– Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében a magyar delegációt vezetem, valamint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének az alelnöki pozícióját is betöltöm, amit a nemzeti csoportok vezetői egy bizonyos rotációban szoktak ellátni. Ezen túlmenően van egy szakbizottság, az úgynevezett Politikai Bizottság, aminek az elnökévé választottak. Az Európa Tanács vezető ereje a miniszteri bizottság, a parlamenti közgyűlés pedig egy olyan szerv, amibe a nemzeti parlamentek delegálnak képviselőket. Ennek jelenleg tizennégy magyar tagja van, akik nagyon aktív és eredményes munkát végeznek. Magyarország májustól novemberig látta el a miniszteri bizottság elnöki teendőit. A magyar elnökség prioritásai között szerepelt a nemzeti kisebbségek ügye, amit végig következetesen képviseltünk, s sikeresen újraindítottuk a normaalkotó munkát. Fontos kiemelni, hogy a nemzeti kisebbségek kérdésében az Európa Tanács különösen fontos szerepet tölt be, mivel a Kisebbségi Keretegyezmény, valamint a Nyelvi Charta is az ET-hez kapcsolódik.
– Milyen eredményeket ért el a magyar elnökség a nemzeti kisebbségek védelmében?
– Magyarország elkötelezett az emberi és a kisebbségi jogok érvényesítése mellett, hiszen olyan helyzetbe került a 20. században, ami ezt teljesen egyértelművé teszi. Idén áprilisban a nemzeti kisebbségek ügyében egy kiemelkedő jelentést sikerült a parlamenti közgyűlésben elfogadni.
A Nemzeti kisebbségek védelméről címet viselő dokumentum Kovács Elvira szerbiai magyar parlamenti képviselő nevéhez fűződik, aki azt fogalmazta meg, hogy miként lehet az ET meglévő eszközeit hatékonyabban a kisebbségek védelmének szolgálatába állítani. Továbbá négy magas szintű kisebbségi konferenciát is megrendeztek az elmúlt időszakban, amelyeken olyan vezető magyar politikusok léptek fel, mint Kövér László házelnök vagy Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, mellettük pedig hazai és nemzetközi kisebbségpolitikai szakértők is tartottak előadásokat. Ezeknek az eseményeknek a konklúzióját az utolsó, strasbourgi találkozó alkalmával nyilatkozatban fogadtuk el. Örvendetes, hogy a miniszteri bizottság a nemzeti kisebbségek témájában olyan döntést hozott, hogy egy évtizedes szünet után létrehozta a nemzeti kisebbségek munkacsoportját. Nekik az elkövetkezendő időszakban az lesz a feladatuk, hogy megvizsgálják a kisebbségi normarendszer bővítési lehetőségeit. Az egyik fő irány a nemzeti kisebbségekhez tartozó fiatalok politikai részvétele lesz, a másik pedig a nyelvi jogok területe.
– Milyen fontos témák jelentek meg a magyar elnökség alatt a kisebbségvédelem mellett?
– Prioritás a vallásközi párbeszéd is, aminek a jegyében egy konferenciát tartottunk Strasbourgban, emellett pedig a keresztényüldözés témájában rendeztünk egy kiállítást. Ezen a téren hosszú ideje nem volt ilyen figyelemfelkeltő akció. Számomra az egyik jelzésértékű esemény az volt, amikor a belügyminisztérium rendezésében egy romaintegrációs konferenciát tarthattunk, amely megfogalmazta azokat a feladatokat, amelyekkel ezen a területen előrelépést lehet tenni. Összességében olyan elnökséget bonyolítottunk le, ami kiváltotta az Európa Tanács elismerését.
Mindezt olyan időszakban, amikor az Európai Parlamentben mind az emberi jogok és mind a jogállamiság területén Magyarországot nagyon sok támadás érte. Az Európai Tanács elnöksége alatt bebizonyítottuk, hogy igenis kiállunk az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia mellett. Európai elkötelezettségünk töretlen, csak mi másfajta Európában és Európai Unióban gondolkodunk.
– Az Európa Tanács hangsúlyosan foglalkozik az őshonos nemzeti kisebbségek érdekeivel, azonban az Európai Unió részéről sokkal inkább az érdektelenség a jellemző ebben a kérdésben. Ön szerint várható változás Brüsszel magatartásában?
– Bízom benne töretlenül, hogy azok a polgári kezdeményezések, amelyek a határon túli magyarok részéről fogalmazódtak meg az elmúlt években, eredményre fognak vezetni. Még annak ellenére is, hogy az RMDSZ által indított Minority Safepack kezdeményezés beleütközött Vera Jourovának, az Európai Bizottság alelnökének az ellenállásába. Ezt követően a Székely Nemzeti Tanács régiós polgári kezdeményezése egy második kísérlet arra, hogy az EU érdemben foglalkozzon a nemzeti kisebbségek ügyével. Nem hiszem, hogy a próbálkozások megszűnnének, amelyek azt célozzák, hogy az EU is hozza létre a saját kisebbségvédelmi intézményrendszerét. Fontos kérdés az is, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió viszonyrendszerében történhetnek-e olyan lépések, amelyek elősegítik végre a kisebbségi norma- és intézményrendszer létrejöttét az EU-n belül.
– Említette, hogy más a magyar megközelítés az Európai Unió jövőjét illetően. Ön milyennek látja most az EU helyzetét, és mire számít az elkövetkezendő időszakban?
– Az Európai Unió jövője ma egy olyan kérdés, amiről zajlanak a viták, az egyeztetések, a konklúziókat pedig a jövő év folyamán a francia elnökség fogja levonni. Európában kialakult úgynevezett berlini megközelítés az új német kormány vezetésével, valamint egy varsói irányvonal is, ami december elején a keresztény-konzervatív pártok találkozóján kristályosodott ki. A társadalompolitika és az EU jövőjének a kérdésében a két folyamat között hangsúlyos különbségek rajzolódnak ki. A társadalompolitikai ügyekben kiemelendő a migráció kezelése, az LMBTQ-kérdéskör, valamint a drogliberalizáció, mint olyan témák, amelyekben éles ellentét húzódik meg. Kiemelendő, hogy a varsói folyamat keretei között a hagyományos értékek, az élet, a család, a nemzeti és a vallási identitás tiszteletben tartása szerepel, mint meghatározó elemek. Ami az európa-politikai különbségeket illeti, a berlini megközelítésben hangsúlyos a föderális EU megteremtésének a szándéka. Ezzel szemben a varsói folyamat egy ellentétes szemléletet jelenít meg, ami a nemzeti szuverenitásnak és az identitásnak a központi szerepét hangsúlyozza, ami azt jelenti, hogy Brüsszelnek elsősorban a nemzetállamokat és a nemzeti érdekeket kell szolgálnia. A demokratikus vita legfontosabb feltételei, a világos álláspontok adottak. Lássuk a medvét! Sok sikert a francia elnökségnek!
Borítókép: Németh Zsolt (Fotó: Országgyűlés Sajtóiroda/Pólya-Pető Dávid)
