– Milyen nagyobb családpolitikai eredményekről tudna beszámolni a mögöttünk hagyott évben? Melyek a CSED100 júliusi bevezetésének eddigi tapasztalatai?
– A múlt év óriási lépése volt az otthonteremtési program bővítése, benne az otthonfelújítási támogatás, amelyben a pandémia ellenére is eddig nyolcvanezer család vett részt. Úgy gondolom, hogy ez a szám dinamikusan tovább fog nőni, hiszen az otthonfelújítási támogatás igénylésére a jövő év végéig van lehetőség. A 2021-es év talán legnagyobb eredménye, hogy a válság ellenére is megmaradtak a családtámogatások, sőt bővültek is. A kormány bevezette a CSED100-at, amely havonta 31-32 ezer édesanyát érint, nekik átlagosan 43 százalékkal nőtt a nettó havi bevételük. A születések száma csaknem ezerrel nőtt augusztus és november között a júliusi indulás óta.
– A magyar családpolitikai modell hatalmas népszerűségnek örvend nemzetközi szinten is. Hogyan látja, sikerült gyermekvállalásra, családalapításra ösztönözni a magyar társadalmat? Mit mutatnak az adatok?
– A számok magukért beszélnek. A hazánk által képviselt pronatalista családpolitika eredménye a demográfiai, népesedési folyamatok javulása, az adatok alapján egyértelműen kimutatható az összefüggés. Nem olyan régen jelent meg a legnagyobb németországi demográfiai kutatóintézet jelentése, amelyben bemutatták, hogy Európában egyedül Magyarországon nőtt a születések száma 2020-ban a koronavírus előtti, 2016 és 2019 között tartó időszakhoz képest. Emellett a termékenységi adatok és a házasságkötések száma is azt mutatja, hogy Magyarországon Európa más részeitől teljesen eltérő mozgás figyelhető meg. A pandémia idején, 2020-ban egész Európában csak nálunk nőtt a házasságkötések száma, mindenütt másutt visszaesés volt tapasztalható. Hazánkban a termékenységi ráta emelkedésének mértéke is, üteme is egyedülálló az unióban.
– Novák Katalin családokért felelős miniszter szavai szerint az ország demográfiai összképe még mindig negatív, de a folyamatok jó irányba tartanak: 2011-ben, a legutóbbi mélyponton a magyarországi termékenységi ráta 1,23 volt, mára azonban elérte az 1,59-os szintet. Milyen ütemű növekedésre számíthatunk a jövőben?
– Magyarországon negyven éve, 1981 óta fogy a népesség, vagyis nagyon hosszú folyamatról beszélhetünk. A demográfia területén trendfordulók általában csak fokozatosan szoktak bekövetkezni, drasztikus változások nem jellemzők. Ha mégis ilyen történik – például a járvány miatt a halálozások számának a megugrása –, az már nagy bajt jelent. Azonban, ha az elmúlt tíz évet nézzük, akkor igenis beszélhetünk fordulatról. A termékenységi ráta – amely a gyermekvállalási kedvet mutatja – negyedével növekedett, a házasságkötések száma majdhogynem megduplázódott, a születések száma pedig annak ellenére is nő kismértékben, hogy a szülőképes korosztály létszámában tíz év alatt csaknem húszszázalékos fogyás figyelhető meg. Fontos eredmény, hogy az abortuszok száma 41 százalékkal csökkent, utoljára 1954-ben volt a mostaninál kevesebb abortusz, a házasságkötések száma pedig csak 1986-ban volt magasabb, mint most. Emellett egy másik nagyon fontos folyamatnak lehetünk tanúi: Magyarország történetében először a népesség vándorlása más irányt vett, most már harmadik éve, hogy sokkal többen jönnek haza Magyarországra, mint amennyien kivándorolnak. Elmondható, hogy családban élni ma sok tekintetben gazdasági előnyt is jelent, és pontosan ezért a házasság, a családalapítás és a gyermekvállalás presztízsértéke jelentősen megnőtt, ami a népesedési adatokban is megmutatkozik.
– Az Európai Unión belül Magyarországon növekedett legnagyobb mértékben a demográfiai mutató. Mi jellemző a többi európai országra hozzáállás és eredmények tekintetében, lemaradásuk betudható-e ideológiai hatásoknak, annak, hogy a férfi és nő kapcsolatán alapuló család fogalma támadás alatt áll?
– Érdekes és némiképp riasztó folyamatokat látunk Európában. Azokban az országokban, ahol tíz évvel ezelőtt még kettő körüli volt a termékenységi ráta – például Franciaország, Írország vagy Svédország –, ott most csökkent, Franciaországban 1,85-re, Svédországban és Írországban 1,71-re, úgy, hogy ezekben az országokban egyébként jelentős bevándorlás zajlik. Ez abszolút ellentmond annak a hipotézisnek, hogy a bevándorlás képes növelni a termékenységi rátát és hozzájárul a demográfiai folyamatok kedvezőbbé válásához. Európa sok országában, például Svédországban, Németországban minden harmadik, Írországban, Franciaországban minden negyedik kisgyermek olyan édesanyától születik, aki Európán kívülről származik, és a termékenységi ráták ennek ellenére csökkenést mutatnak. Ez a tendencia olyan erőteljes folyamatokat indíthat el a társadalmakban, amelyekre nagyon fel kellene készülni, úgy tűnik azonban, mintha ezzel nem foglalkoznának eléggé komolyan Nyugat-Európában. Holott ezen országok kulturális, etnikai összetétele nagyon gyorsan változik, ami rengeteg problémát okozhat hosszabb távon. Ma már feketén-fehéren látszik, hogy a bevándorlásra alapozni egy ország demográfiai fordulatát téves út.
– Mit látunk, hogyan változik meg a migránsbarát országok demográfiai összetétele hat évvel a migrációs válság után?
– Kelet-Közép-Európában a termékenység növekedése nem a bevándorló hátterű emberektől származik, hanem saját, belső erőforrások alapján értük el ezeket a javuló számokat. Éppen a pandémia ideje mutatta meg, hogy hazánkban, ahol megmaradtak a családtámogatások, sőt erősödtek is, ahol a kormányzat ennyire aktívan kiáll a családok mellett, sem a házasságkötések és a születések számában, de a gyermekvállalási kedv terén sem volt visszaesés, sőt növekedést tapasztalhattunk. Ehhez képest Európa többi országában majdnem mindenhol csökkenést látunk.
– A már elfogadott jövő évi költségvetés a hazai össztermék (GDP) 6,2 százalékát fordítja családtámogatásokra, ami világviszonylatban is a legmagasabb arányok közé tartozik. Milyen további családtámogatásokra lehet számítani a jövő évben, milyen rövid és hosszú távú eredményeket várnak ezektől?
– Jövőre már három és félszer többet költ a kormányzat a családok támogatására, mint 2010-ben. Ezek a támogatások egyben befektetésnek is tekinthetők: a családosok személyi jövedelemadó-visszatérítése, a 25 év alattiak szja-mentessége – amely legalább háromszázezer fiatalt érint majd, és reméljük, hogy a foglalkoztatásukat is tovább fogja növelni –, valamint a nyugdíjasok támogatása a 13. havi nyugdíj visszavezetésével széles társadalmi rétegek számára jelent előrelépést. Ezáltal a családok erősödhetnek, és védelmet kapnak az esetleges negatív, külföldről begyűrűző gazdasági hatásokkal szemben. Ezek a támogatások mind azt szolgálják, hogy a családok, a fiatalok és az idősek életszínvonala legalább a mostani szinten maradjon, de inkább tovább javuljon.
– Mely családtámogatási eszközök a legnépszerűbbek?
– A babaváró támogatás igénylőinek száma év végéig feltételezhetően elérte a kétszázezret, vagyis ennyi kisbaba születésénél jelent segítséget a babaváró támogatás, amelyet a családok többsége a maximális összegben vesz fel. Ha összehasonlítjuk a babaváró támogatást igénylők számát a születések számával, akkor látható, hogy tíz születésre nyolc-kilenc babaváró-igénylés jut. A babaváró támogatás egyértelműen ösztönzi a gyermekvállalást és a házasságkötést is. Emellett az otthonfelújítási támogatás érintett valóban nagyon sok családot, hiszen annak köszönhetően már hatvanhétezer család kapott támogatást és tudta felújítani az otthonát. A csok segítségével pedig legalább kétszázezer család jutott új otthonhoz az elmúlt években, vagyis minden ötödik gyermekes család tudott ennek segítségével költözni.
– Egyre nehezebb a nemzetközi térben a keresztény értékekre, családra, férfi-nő kapcsolatra épülő társadalmunk védelme, hiszen ezeket az értékeket a liberális fősodor minden módon támadja. Miért bizonyul mégis tartósabbnak, eredményesebbnek a magyar modell? Miért fontos, hogy ne hódoljunk be a Nyugat, illetve a genderlobbi nyomásának?
– Az elmúlt évtizedet jellemző demográfiai mutatók alapján egyértelmű, hogy a hazánk választotta út az eredményesebb. Tudjuk, hogy ez a rögösebb, nehezebb út, és talán hosszabb ideig is tart, mégis úgy tűnik, hogy a hosszú távú demográfiai folyamatok szempontjából hatékonyabb. Emellett azt gondolom, hogy valójában szuverenitási kérdésről van szó, arról, hogy a családfogalmunk, a nemzeti, vallási, kulturális identitásunk ugyanaz maradhasson, mint amit eddig értettünk alatta. Ezért is fontos, hogy kiálljunk a családi, és ezáltal a nemzeti értékek mellett, hiszen a nemzetet erős családok alkotják – ha erősek Magyarországon a családok, a nemzetünk is erősebbé válik.
– Hogyan vélekedik a jövő tavasszal tartandó gyermekvédelmi népszavazásról, mi a tétje, és miért fontos a magyar családok szempontjából?
– Ez ugyancsak szuverenitási kérdés, nekünk magyar szülőknek jogunk van úgy nevelni a gyermekeinket, ahogy szeretnénk. Érdekes, hogy miközben a családpolitika, a családok védelme elvileg az unión belül nemzeti hatáskörbe tartozik, mégis sok támadás éri emiatt Magyarországot. Ezért is nagyon fontos a népszavazás, amely egyértelműen meg fogja mutatni, hogy a magyar emberek pontosan mit gondolnak erről a kérdésről.
– Miért fontos, hogy a jövőben is a családoktól, és ne a migrációtól várjuk a gazdasági és demográfiai problémák megoldását?
– Az elmúlt évek európai népesedési folyamatait vizsgálva megállapítható, hogy a hosszú távú, családokra épülő, születéseket ösztönző családpolitika sokkal eredményesebb, mint a gyors megoldásokban gondolkodó, de legfeljebb rövid távú, ideiglenesnek tekinthető eredményeket hozó migrációs politika, amit Nyugaton látunk. Demény Pál demográfus professzor mondta azt, hogy a migrációra alapozott népesedéspolitika valójában illúzió, mert hosszú távon a társadalmak kulturális, etnikai berendezkedését, az eddig fennálló egyensúlyt teljes mértékben fel tudja borítani. A mi célunk Magyarországon az, hogy minél több kiegyensúlyozott, harmonikusan működő család alkossa a magyarok közösségét, amihez továbbra is támogató családpolitikára van szükség.
Borítókép: Fűrész Tünde, a KINCS elnöke. Fotó: Teknős Miklós/Magyar Nemzet
